DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Erősen meglepett volna, ha akár csak egyetlen elismerő szót is mond arról, hogy például valamennyi iskolában, valamennyi óvodában rendben megkezdődött a tanítás, sehol nem maradtak zárva az osztálytermek, ott vannak a pedagógusok, készen vannak az órarendek, nyugalom és béke van az iskolában, szemben azzal, amit ön félelemnek és bizonytalanságnak jelez. Persze, nem lepődtem meg, hiszen az előző ciklusban, valamint a nyári nyilatkozataiban rendre az LMP igyekezett azt a félelmet vagy bizonytalanságot vizionálni és a felhős égre felfesteni, amiből lehet, hogy egyes esetekben van némi igazság, talán éppen az önök állandó ilyen értelmű propagandájának következtében.

Azt mondja, hogy a végrehajtási rendelet késlekedett. Valóban, jó lett volna, ha előbb megjelenik, de szeretném önt meg a parlamentet emlékeztetni arra, hogy az ellenzéki pártok mindent elkövettek annak érdekében, hogy késleltessék a köznevelési törvény elfogadását. Nem rajtunk múlott, hogy csak decemberben jutott el abba a stádiumba, még akkor is azért emelték fel a szavukat, hogy halasszuk el, még húzzuk ki az egyeztetés időpontját és így tovább. Nos, egy december végén elfogadott törvény végrehajtási rendelkezéseit, amelyek számtalan egyeztetést igényeltek, egyszerűen nem lehetett előbb megcsinálni. Én nagyon büszke vagyok a munkatársaimra és mindazokra a szakemberekre, akik segítettek ebben a munkában, hogy a végrehajtási rendeletek megjelentek a tanévkezdésre. Tudomásom szerint egyetlen - hangsúlyozom, egyetlen - iskola tanévkezdését sem akadályozták, mert mindent megragadtunk, hogy időközben a kérdésekre megfelelő választ adjunk.

Meg kellene hallgatni a szülőket, pedagógusokat, mondja ön. Mást se teszünk, de nem mindegy, hogy kikre hallgatunk. Egy ilyen nagy országban, egy ilyen nagy rendszer-átalakításnál, mint a köznevelés ügye, persze sokféle vélemény van. Önnek mint ellenzéki képviselőnek persze az a dolga - legalábbis így érzi, szerintem nem ez lenne, de ezt teszi -, hogy állandóan a negatív felhőket fesse az égre, és úgy tüntesse fel, mintha itt minden elrontott és rossz lenne. Persze, hogy erre hallgatnak az emberek. Mi viszont meghallgatjuk azoknak a véleményét is, és nagyon sokan vannak, akik azt mondják, hogy jó úton haladunk, ideje volt ezt az átalakítást megkezdeni, örülnek azoknak a változásoknak, amelyek most beindultak az iskolában, és amelyek a jövő tanévtől megtörténnek. Persze tudom, hogy minden átalakítás szül bizonyos bizonytalanságot, bizonyos várakozást, ez összefügg az ember alapvető természetével, ez maga rendjén való, de úgy feltüntetni, hogy itt mindenki csupa izgalomban és bizonytalanságban van, ne haragudjon, ez a cinizmus, amivel ön vádol engem, pedig ha valami távol áll tőlem, az éppen a cinizmus, és ez a szégyen; ezt a jelzőt szintén ön mondta ránk.

Nem kerülöm meg a választ az alapítványi iskolákról, az alapítványi, illetve most már magániskolákkal kapcsolatban.

(9.10)

Nem volt titok, hiszen ön is ismeri a nemzeti közoktatásról, köznevelésről szóló törvényt, hogy a magániskolák támogatása átalakul. Tudja-e, hogy az elmúlt rendszerben, időszakban közel ezer olyan magániskola működött, amely szinte száz százalékig az állam segítségével dolgozott? Akkor mitől magániskola?

Mi azt vállaltuk, hogy az állam egységesen biztosít minden gyerek számára azonos színvonalú, jó oktatást, és azokat a magániskolákat segíti, amelyek tényleg olyan feladatot látnak el, amelyet állami színtéren nem lehet.

Az Igazgyöngy jó példa volt, segítünk az Igazgyöngy gondjainak megoldásán, hiszen nem volt keret többre. Azt ön nem mondta, hogy 260-an pályáztak arra a pénzkeretre, amit 27-felé lehetett osztani, és azt sem mondta, és ez megint csak talán valami csúsztatás, hogy a magániskolák pedagógusai is meg fogják kapni - olyan számítások alapján, mint az állami iskoláké - a pedagógusoknak és a pedagógiai munkát segítőknek a bérét. Ezért az állam nem vonul ki ebből a területből, de azokat a különlegességeket, amelyeket sokszor kínálnak, az állam nem tudja átvállalni. Egyébként a hátrányos helyzetűeket foglalkoztató iskolák számára számos egyéb pályázati és támogatási lehetőség van, erre fel is hívtuk a figyelmet.

Végül a tornatermekkel és a testneveléssel kapcsolatos gondjaira a következőt szeretném elmondani. Mondja, képviselő asszony, eddig nem voltak testnevelésórák? Heti három volt, ott is, ahol nincs esetleg tornaterem meg mosdó. Eddig heti három óra után voltak úgymond izzadtságszagúak a gyerekek? Miért baj az, hogyha most heti öt óra után lesznek? De hozzáteszem, hogy ön azt is negatívan állította be, hogy nincs hazai forrás tornaterem építésére (Az elnök csenget.), van viszont európai uniós forrás, és meg is kezdtük ezt a programot. (Taps a kormánypárti sorokból.)

Forrás: parlament.hu