DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az ember gyerekkori vágyai nem teljesülnek, és mégsem lesz űrhajós vagy mozdonyvezető, hanem a teremtő kegyelméből országgyűlési képviselő lehet, akkor legalább az a vágya van, hogy olyan dolgoknak legyen a részese, ami valóban a hazája, az ország, az emberek érdekeit, javát szolgálja. Természetesen jobb esetben általában ez a jó érzés eltölthet bennünket, hiszen ezért szavazunk egy-egy törvényjavaslatra igennel, merthogy ez a gondolat, ez a remény társul hozzá, de azért legtöbbször nehéz volna közvetlen összefüggést találni egy törvény és az emberek életében bekövetkező változás kapcsán. Én azt érzem, hogy ez a törvényjavaslat valóban eltölthet mindannyiunkat azzal a jó érzéssel, hogy itt valami olyan történik, hogyha ezt a javaslatot elfogadjuk, ami nagyon sok ember életében kedvező változásokat vagy éppenséggel egy jó helyzet fenntartását eredményezi.

Ezért is bíztam abban, és szerintem sokan bíztunk abban, hogy az ellenzék is talán más alapállásból közelít majd ehhez a törvényjavaslathoz, hiszen elég nehéz úgymond fogást találni ezen a dolgon. Még az is biztatást jelentett, hogy még az MSZP-sek kommunikációs panelje is arról szólt, hogy némi fenntartással ugyan, a kákán is csomót keresve, de nem különösebben erős érveket találva, merthogy azt elég nehéz volna, támogatni tudják ezt a törvényjavaslatot. Nos, tehát én bíztam benne, hogy valami hasonló lesz az MSZP-sek hozzáállása, és a többi ellenzéki frakciónak is a megnyilvánulása valami hasonló alapról indul.

Ehhez képest azért mégsem így történt, hiszen hallottunk itt többfajta megközelítést, többfajta érvelést is. Volt, aki elmondta, hogy valójában ezt már a szocialisták régen kitalálták, és régen gyakorolják Start-program keretében. Innen akár azt is mondhatnánk, hogy tehát akkor ez egy jó kezdeményezés, ez egy jó gondolat, hiszen vélhetően ők is valami hasonlót azért kezdeményeztek. Persze, ha megnézzük részleteiben a Start-programot, és megnézzük ezt a törvényjavaslatot, akkor látjuk, hogy azért jelentős eltérés van, és jelentős merítésbeli különbség van a jelenlegi javaslat javára.

Aztán volt, aki komoly intellektuális szinten, vélhetően könyvelő által megírt szövegben elemezte ezt a törvényjavaslatot, és már-már kezdtük azt érezni, hogy vissza kellene vonni, mert igazándiból több kárt fog ez okozni, mint használ. Most azt hiszem, hogy talán ez sem a valóságos és jogos megközelítési alap.

Aki nem talált ezek között a sorok között olyan szempontot, amibe beleakaszkodott volna, az természetesen idehozott minden olyan szempontot, amiről nem szól ez a törvényjavaslat, gyakorlatilag számon kérték itt, ha nem is szó szerint, de gyakorlatilag az aszálytól kezdve az űrkutatás problémáit. Nos, ez a törvényjavaslat semmi ilyen vállalást nem tesz. Meglehetősen szerényen fogalmaz, szerényen fogalmazott az a program, amikor indult, miniszterelnök úr jelentette be itt az előző ülésszak végén. Munkahelyvédelmi akciótervről van szó, munkahelyvédelmet szolgáló törvényjavaslatról, egyes törvények módosításáról van szó.

Mondhatnám azt is, hogy kicsi a vállalás, de valójában óriási a vállalás. Nemcsak azért óriási, merthogy több mint egymillió embert érinthet vagy érint, hanem azért is óriási a vállalás, mert ha megkérdezik az embereket, hogy mi az, amitől a saját magánéletükben, privát életükben a leginkább félnek, ami a legerősebb szorongást okozza számukra, akkor az a válasz, hogy a munkahelyük elveszítése. Tehát ha mi azt a reményt tudjuk adni, és olyan közgazdasági lehetőséget kínálunk, amely számukra ezt a fajta szorongást csökkenti, és számukra azt az esélyt növeli, hogy a munkahelyüket nem elveszítik, hanem a munkahelyüket megőrizhetik, akkor valójában nagyon-nagyon sokat adtunk az embereknek.

Természetesen nem mellékes és fontos szempont, hogy pontosan milyen célzott irányt is vesz a törvényjavaslat. A leginkább kiszolgáltatott helyzetben azok az emberek vannak, akik bizony közelednek a nyugdíj felé. Ha ők elveszítik az állásukat, akkor - tapasztalatból mindannyian tudjuk, meg a statisztikákból is tudjuk - nagyon kevés a reményük arra, hogy újra munkába állhassanak, hogy újra önálló egzisztenciát teremtsenek. Ezek az emberek még sok esetben családfenntartó státusban vannak, de ha mégsem, akkor is természetesen jogos elvárás egy ilyen korú embertől, hogy az életét tudja alakítani, és gyakorlatilag ne valamiféle olyan passzív létre rendezkedjen be, amely valóban nemcsak egy egzisztenciális, hanem esetleg egy mentális leépüléssel is jár.

A másik ilyen preferált réteg a fiatalok, a 25 év alattiak rétege. Nyilvánvalóan nagyon fontos az, ha tetszik, üzenetként is nagyon fontos a fiatalok felé, hogy szeretnénk, ha ebben az országban állást találnának, és ehhez a kormány, az állam, a parlament a maga eszközeivel segítséget is kíván nyújtani, merthogy tudjuk, hogy a fiatalok egy része, aki valóban dolgozni szeretne, aki valóban egzisztenciát szeretne teremteni maga számára és jobb esetben már a családja számára, egy ideig keresi a lehetőségeket itt a hazán belül, határokon belül, aztán ha nem találja, akkor bizony elég hamar megpróbálja ezt határokon kívül. Azt hiszem, jogos bennünk az az aggodalom, hogy aki ezt a lehetőséget megtalálja és megteremti, az bizony kevéssé valószínű, hogy akár visszatér ebbe a hazába.

Ez nyilvánvalóan semmiképpen nem érdekünk, egyrészt nyilvánvalóan a meggyőződésünk, az identitásunk okán sem, másrészt pedig egyszerűen gazdasági érdekünk sem az, hogy a fiatalok ne itt legyenek, és ne ennek az országnak a gazdaságát, a társadalom fenntarthatóságát szolgálják.

(14.10)

Ezért is fontos tehát természetesen az, hogy ez is egy üzenet és egy lehetőség a fiatalok felé. Nem sorolnám minden egyes szegmensét annak a törvényjavaslatnak, ami arról szól, hogy hogyan kívánunk megtartani vagy a megtartásban segíteni embereknek a munkahelyüket illetően, fontos viszont még megemlíteni a másik két szempontot, illetve azt az új törvényt, amely két adót vezet be: a kisvállalkozások tételes adóját.

Azt gondolom, ez a lehetőség nemcsak úgy nézendő, hogy felülről statisztikai adatokat nézünk, hogy ez hány vállalkozást, hány magánszemélyt érint, hanem talán érdemes egy más perspektívából is nézni, hogy például kik ezek az emberek, milyen munkát végeznek, ez egy közösségben mit jelent. Ez azt jelenti szerintem, hogy még vannak szolgáltatók falvakban, vannak szolgáltatók kisvárosokban. Ezek azok az emberek, akik gázszerelőként eljönnek hozzánk, és azokat a felújításokat, javításokat elvégzik, amelyre szükségünk van. Nagy bajban lennénk, ha ezek az emberek bedobnák a törülközőt, és már nem tudnák a vállalkozásukat, egyéni vállalkozásukat vagy társas vállalkozásukat fenntartani. Ezek az emberek azok, akik boltokat nyitnak ezeken a településeken, és szolgáltatásokat nyújtanak. Amikor tehát arról beszélünk, hogy az egyéni vállalkozásoknak és ezeknek a bt.-knek, kkt.-knak a fennmaradását, az életképességét próbáljuk növelni, akkor ez nem valami elvont dolog, hanem ez arról szól, azokról is szól, azoknak is egy komfortosságot teremt, akik valójában ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik. Egyébként például a kisebb települések élhetőségét, a település megtartó képességét is ez szolgálja és erősíti, úgyhogy azt gondolom, hogy érdemes erről a dologról ebben a dimenzióban is szólni.

Amikor számon kérik azt, hogy valójában ezek az intézkedések, ezek a javaslatok nem fognak új munkahelyeket teremteni, akkor nyilvánvalóan - mint ahogy megfogalmaztam - a cél nagyobbik részben nem is ez, hanem a munkahelyek megtartása. A kisvállalati adó azonban nyilvánvalóan magában rejti azt a lehetőséget és éppenséggel azt az üzenetet is, hogy igenis ezek a kisvállalkozások akár e megtakarítások kapcsán is, e megtakarítások pénzügyi lehetőségei által teremtsenek új munkahelyeket, és ezáltal valóban egy munkahelybővülést is jelenthet ez az intézkedés. Azt gondolom tehát, hogy érdemes ezeket a törvényjavaslatokat, ezeket a törvénymódosításokat ilyen dimenzióból is nézni, és semmiképpen nem célszerű olyan szempontokat behozni, amelyet ez az akcióterv nem vállalt magára, és senki nem is állította, hogy olyan dimenziókban érdemes volna vizsgálni, merthogy olyan dimenziókat célzott volna meg.

Még két szempontot hadd említsek. Egyik a munka törvénykönyve. Biztosra vettem még a vita előtt, hogy ez majd szóba fog kerülni, és én egyébként is szóba hoztam volna, mert meggyőződésem szerint tévedés úgy beállítani a dolgokat, hogy a munkahelyek védelmét szolgálja egy korszerű munka törvénykönyve. Egy korszerű munka törvénykönyve a gazdaság, az ország versenyképességét szolgálja, ezért fontos, hogy legyen egy olyan munka törvénykönyve, amely a versenyképességet szolgálja, és mellette nagyon helyes, hogy most idehoztunk olyan törvényjavaslatot, ami viszont szociális szempontok szerint valóban a munkahelyek megvédését, különösen azon szociális helyzetben, életkori helyzetben lévő emberek munkahelyének a megvédését szolgálja, amely ezekben a javaslatokban szerepel.

Utolsó gondolatom a közmunkaprogramhoz kapcsolódik. Már csak azoknak az embereknek a - ha úgy tetszik - megvédése miatt is mondanám, hogy ne becsüljük le a közmunkaprogramot, és ne becsüljük le a közmunkaprogramokban dolgozó embereket, mert ebben a programban már értékteremtő munka zajlik, nagyon sok helyen komoly értékteremtő munka zajlik. Tessék elfelejteni azt a sztereotípiát, hogy emberek időtöltés okán, még ha ezzel némi kis településkép-javítást is tettek - mondjuk, sepregetnek a falvakban, kisvárosokban -, tehát itt már régen nem erről van szó, ennél sokkal komolyabb, sokkal érdemibb és értékteremtő munkáról van szó. Ha innen nézem a dolgot, akkor bocsánat, de mi a különbség aközött, aki egy polgármesteri hivatalban kézbesítőként dolgozik munkaviszonyban, vagy aközött, aki egy mezőgazdasági tevékenységet folytat 8 órában, és ezzel előállít terményeket? Azt gondolom, hogy a munkája értékének igazán nincs különbsége, vagy talán mégis, de akkor nem biztos, hogy az Mt. hatálya alá tartozónak van e tekintetben előnye. Ezért szeretném, ha törölnénk azt a sztereotípiát, hogy a közmunkában dolgozók nem igazi munkavégzők, és a közmunkában dolgozók valamilyen módon mégiscsak ugyanúgy kapják ezt a pénzt kvázi segélyként, csak úgy teszünk, mintha ez valamiféle munkavégzés volna. Ezért aztán azt hiszem, hogy az a fajta gondolkodás, az a fajta munkahelyteremtés és a munka világára való rátekintés, amely valóban a munkaerőpiacon, illetve a munkavégzésben az aktívak között számolja a közmunkaprogramban részt vevőket, az egy valóságos megközelítés.

Végezetül azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy azok a törvényjavaslatok, amelyek előttünk vannak, valóban több mint egymillió embert érintenek, reményeim szerint az ő biztonságérzetüket növeli, reményeim szerint valóban az ő munkahelyüknek a megőrzését szolgálja. Azt is remélem, hogy ezek az intézkedések - bár nem ez a legfontosabb küldetése - mégiscsak a munkahelyteremtésben is tudnak majd szerepet vállalni, és akkor összességében azok az erőfeszítések, amiért ezek a jogszabályi javaslatok megszülettek, elérik a céljukat, és mi képviselőként is egy kicsit úgy érezhetjük, hogy amiért idejöttünk, annak nemcsak célja, hanem eredménye is volt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu