TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Minden olyan javaslattal, amelynek célja a vállalkozások helyzetének javítása, egyetértünk. Minden olyan javaslattal, amely valós megoldást kínál, egyetértünk, a látszatmegoldások azonban nem nyújtanak érdemi segítséget a kisvállalkozóknak. A munkahelyvédelmi akcióterv keretében meghirdetett tételes adó és kisvállalati adó első hallásra jónak is tűnt, de ha jobban megnézzük, sok-sok problémával találjuk szemben magunkat.

A két új adónem nem szolgálja a munkahely védelmét és nem szolgálja munkahelyteremtés célját sem. A várhatóan október 1-jén elfogadásra kerülő törvényjavaslat a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról is jól tükrözi, hogy a kormány az üres ígéreteket csak kampányfogásra használja.

A tételes adót egyéni vállalkozók, cégek, kkt.-k, bt.-k választhatják. A javaslat szerint a 6 millió forintos éves jövedelemig havi 50 ezer forintos tételes adó befizetésével minden korábban fizetett adót és járulékot letudhat a mikrovállalkozás, a helyi iparűzési adót és az áfát nem számítva. A tételes adó egyik hátránya, hogy a tételes adózó által kibocsátott számlát a megrendelő nem számolhatja el költségként, ami drágább megoldást jelent egy olyan vállalkozóval szemben, aki a jelenlegi szabályok szerint adózik.

Az átlépés előtt a kisadózók tételes adóját választó mikrovállalkozásnak a cégben felhalmozott, ki nem fizetett jövedelmek után osztalékadót kell fizetni, ami egyszeri több százezer vagy akár milliós tételt is jelenthet. A könyvelést az adózó ugyan megússza egy áfaanalitikával, a bevételek-kiadások nyilvántartásával, és mentesül a bérszámfejtéstől is, ha nincs alkalmazottja.

Az említett hátrányok ellenére a tételes adózás kedvezőbb a jelenlegi adózásnál, illetve az evánál is, elsősorban az alacsony anyagköltséggel dolgozó cégek esetében. Alkalmazott esetében már jelentősen kisebb az adóelőny, hiszen az alkalmazott után a közterheket a normál mértékekkel meg kell fizetni. 6 millió forint feletti árbevétel esetén azonban nem éri meg ezt az adónemet választani.

A javaslat részleteiből is jól látszik, hogy a kisvállalkozók tételes adója rendkívül versenyképes az evával, de főként a nem egyszerűsített adózással szemben. Elemzők számításai szerint az adóelőny akár 1,3 millió forint is lehet, ám a költségek növekedésével ez értelemszerűen csökken. Még 3 millió forintos költség mellett is 563 ezer forinttal kevesebb éves adót kell fizetni, az 50 százaléknál magasabb költséghányadnál viszont már eltűnik a különbség. Ugyanakkor, ha a vállalkozó saját magán túl további alkalmazottat is bejelent, akkor ezen alkalmazott után már fizetni kell a személyi jövedelemadót, a tb-járulékot, ráadásul ezzel eltűnnek az adminisztrációs előnyök is.

Emellett, ha a kisadózó például táppénzre szeretne menni és mellékállású vállalkozó, akkor az így megszerzett jövedelme nem számít bele a táppénzalapjába, főállásúként pedig a munkavállalói státusnál elérhető ellátásnál kevesebbre jogosult és hasonlóan kevesebbet ér az így megszerzett jövedelem a nyugdíj esetében is. Ugyanakkor előfordulhat, hogy ismét fellendül a munkavállalók vállalkozóként történő foglalkoztatása, mivel ebben az esetben munkavállaló és munkaadó egyaránt jobban járhat, ami azonban ellentétes a kormányzati szándékkal, a foglalkoztatás bővítésével.

Az új adónem a kisadózóként történő foglalkoztatásra ösztönözheti a munkaadókat, hiszen olcsóbbnak tűnik egy kisadózó alkalmazott a munkaadó számára, mint egy bejelentett, munkaviszonyban történő foglalkoztatás. Abban az esetben, ha a munkaadó kisadózóként foglalkoztatna valakit, minden bérszintnél jelentősen mérsékelhetné a költségeit, vagyis pontosan a munkavállaló után fizetendő teljes bérköltség 14 százalékát spórolhatná meg.

Például egy bruttó 150 ezer forintért alkalmazott munkavállaló esetében a bruttó béren túl a munkaadó még kifizeti a szociális hozzájárulási adót, valamint a szakképzési hozzájárulást, amely 192 750 forintos teljes munkaerőköltséget eredményez a bejelentett munkaviszonynál. Ha ugyanez a munkavállaló kisadózóként végzi a munkát, akkor a munkaadónak a bérként kifizetett 150 ezer forint jelentkezik teherként, ám mivel ezt költségként nem számolhatja el, fizetni kell utána 10 százalékos társasági adót is, emellett az iparűzési adó alapját is képezni fogja ez az összeg. Így ebben az esetben 166 500 forintos kiadást jelent a munkavállaló foglalkoztatása, vagyis 26 250 forintos költségcsökkenést eredményezhet a költség elszámolhatatlansága ellenére is.

Ha a munkavállaló oldaláról vizsgáljuk a kérdést, akkor viszont már nem jelenthetjük ki, hogy minden esetben megérné vállalkozóként munkát vállalni. Azok ugyanis, akiknek a bruttó bére nem haladja meg a 150 ezer forintot, előnytelenebb helyzetbe kerülnek és nem csak a már említett társadalombiztosítási ellátás miatt. Számukra ezért nem éri meg ugyanazon a bruttó béren kisadózóként dolgozni, mert a munkabérből levonásra kerülő tételek nem haladják meg a kisadó tételes adójának 50 ezer forintos értékét, tehát bejelentett alkalmazottként magasabb nettó bért kaphat.

Nézzük, hogy alakul ez egy bruttó 120 ezer forintért dolgozó alkalmazott esetében! A bruttó béréből az szja, a nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék levonása után 78 600 forintot keresne. Abban ez esetben viszont, ha kisadózóként végezné a munkáját, az 50 ezer forint havi adó levonása és az iparűzési adó kifizetése után 68 800 forintja maradna, vagyis 9800 forinttal kevesebbet keresne. Azok, akik ennél is kevesebbért dolgoznak, még előnytelenebb helyzetbe kerülnének, ha nem lenne más választásuk, mint vállalkozóként alkalmazásban állni. Bruttó 150 ezer forintos bejelentett bér alatt egyértelműen a munkavállalók kárára történhetne csak a váltás.

Még több problémát vet fel a kkv-kat célzó kisvállalati adó, amely a 25 főnél kevesebbet foglalkoztató, legfeljebb 500 millió forint éves árbevételű cégeknek jelenthet alternatívát a jelenlegi adózással szemben. Az adó alapja a cég éves pénzügyi vagyonváltozása, illetve személyi jellegű ráfordítások összege, ezek után 16 százalékos adót kell fizetni. Az adóval kiváltható a társasági adó, a szociális hozzájárulási adó, a szakképzési hozzájárulás és az osztalék utáni eho. Továbbra is fizetni kell szja-t, az egyéni járulékot és az áfát.

Míg a kisadózó vállalkozások tételes adójánál akár 25 százalékos adóteher-csökkenés is elérhető, a kisvállalati adó esetében az alig 2-3 százalék. A nagyobb előny szintén az alacsony költségű cégeknél jelentkezik. Ez 100 millió forintos éves jövedelem esetén 3 millió forint is lehet. Hátrányok azonban itt is vannak.

A kisvállalati adó választásakor a társasági adóban a jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ami azonban komoly nehézségeket okozhat a sok esetben túlélésért küzdő cégek esetében. Ez adózási szempontból azt jelenti, hogy minden olyan adótételt, amely befizetésére valamilyen okból haladékot kapott a cég, most egy összegben, büntetéssel és késedelmi kamattal növelve kell azonnal rendezni.

Nem vonatkozik a kötelezettség egyes adóalap-csökkentő kedvezményekre, mint például a kisvállalati beruházási adóalap-kedvezményre, a fejlesztési tartalékra és a beruházásra felvett hitelek kamata esetében a 40 százalékos adókedvezmény is továbbvihető.

A fejlesztési adókedvezményekre viszont már nem vonatkozik a lehetőség. Így amennyiben az adózó nem tartja be a társaságiadó-törvényben és a fejlesztési adókedvezmény további szabályait tartalmazó kormányrendeletben megfogalmazott valamennyi követelményt, akkor a korábban igénybe vett adókedvezmény jogosulatlanul igényelt támogatásnak fog minősülni, amit kamattal, illetve késedelmi kamattal együtt köteles visszafizetni.

A jelenlegi elképzelések szerint az elhatárolt veszteségből évente 20 százalékot elszámoltnak tekintek a kisvállalati adó hatálya alatt, vagyis alaposan meg kell gondolni a cégeknek a váltást, ha fel nem használt, elhatárolt vesztesége van. Tovább rontja a helyzetet, hogy ez esetben a fejlesztési tartalék teljesen elvész, így ez a szabályozás kifejezetten beruházásellenes, amin mindenképpen változtatni kell.

(12.20)

Az a cég tehát, amely a közelmúltban fejlesztett, vagy a jövőben tervezi azt, körültekintően mérlegeli, hogy megéri-e számára a kisvállalati adó. A kisvállalati adó ebben a formában bünteti a beruházást, a fejlesztést, az adóalanyiság alatt megszerzett tárgyi eszközökre, immateriális javakra nem lehet értékcsökkenést elszámolni kisvállalati adóalanyként és később sem, ha a vállalat esetleg visszalép a társasági adó hatálya alá. A kisvállalati adó hatálya alól automatikusan kiesik az a cég, amelynek létszáma meghaladja a 26 főt, vagy árbevétele az évi 500 millió forintot, ráadásul a beterjesztett szabályok szerint a kisvállalati adó hatálya alatt megszerzett tárgyi eszközökre nem érvényesíthető az értékcsökkenés, ha a cég visszatért a társasági adó hatálya alá. Ez egy újabb ok, ami gátolja a fejlesztést, a beruházást. Hasonló a helyzet a költségekkel is. Az adóalanyiság alatt keletkező minden költséget elszámoltnak kell tekintetni. Várhatóan ebben az esetben sem lehet a családi adókedvezményt érvényesíteni.

Összefoglalva, tehát megéri a kisvállalati adó azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nem akarnak fejleszteni, minden alkalmazottat teljes fizetéssel bejelentettek, és alacsony költségigényű ágazatban működnek, azonban nem éri meg a kisvállalati adó azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a közelmúltban beruháztak, különböző adókedvezményeket vettek igénybe, vagy a belátható jövőben terveznek, fejlesztenek.

Az említett két vállalkozói adó több mint 150 milliárd forint bevételkieséssel jár, de ha ehhez hozzávesszük a munkahelyvédelmi akcióterv további elemeit, az 55 éven felüliek, a fiatalok, a tartós munkanélküliek, illetve a gyermeknevelésből visszatérők tb-járulékának részleges elengedését, akkor ez eléri a 300 milliárd forintot. A baj ezzel az, hogy nincs meg ennek a fedezete. Tovább rontja a helyzetet, hogy a kormány túlzóan optimista makropályára építette a 2013-as költségvetést, amely újabb 100 milliárdos rést nyit a szeptember végén elfogadandó büdzsén. Az adóprogram beterjesztésénél a kormány az így keletkező bevételek ellentételezéséről nem gondoskodott. Az elmúlt két évben a kormány jelentősen rombolta az országgal szembeni befektetői bizalmat, csökkentette a gazdaságpolitika kiszámíthatóságát, recesszióba taszította a gazdaságot, növelte mind a munkáltatói, mind a munkavállalói köz- és adminisztrációs terheket.

Várható, hogy a vállalkozások az egyszerűsített adózás érdekében inkább adótervezési eszközökkel élve összességében csökkentik költségvetési befizetéseiket. Az egyensúly biztosítására vonatkozó kormányzati elképzelések teljességgel megalapozatlanok. Korábban azt is ígérték, hogy beindítják a gazdaság motorjait, de ehelyett megrendelés híján egymás után dőlnek be a hazai vállalkozások, a piacokat a teljes kilátástalanság jellemzi. A vállalkozások már régóta várják, hogy gazdasági ösztönzőkkel rukkoljon elő a kormány, amellyel a növekedést be lehetne indítani, azonban hiányzik a kkv-szektor célzott támogatása. Elkeserítő a helyzet a kisvállalkozásokat tekintve: se piac, se tőke, se hitel, se remény. Kiszámíthatóságra, a beruházások ösztönzésére, az adminisztrációs terhek érdemi csökkentésére, valamint egy hatékony és igazságos, a foglalkoztatást átfogó módon ösztönző új adópolitikára van szükség, amely lehetőséget adhat az országon belüli gazdasági különbségek mérséklésére is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu