DR. IPKOVICH GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A polgári jog rendszere a társadalom ésszerű berendezésére, a társadalmi viszonyok, az emberi életviszonyok életszerű és ésszerű elrendezésére törekszik.

A polgári jog valamennyi civilisztikai jogág anyajoga. A polgári jog az a jogág, amely a törvény által garantálja az ember számára az önrendelkezés szabadságát, a személyiség kibontakozását, védelmét, és ezzel összefüggésben a vagyonnal való szabad rendelkezést mind élők között, mind halál esetére. A polgári törvénykönyv nem egy a törvények közül, hanem valamennyi olyan kapcsolatot felölel, amely polgári jogi normával rendezhető. Mivel egy ilyen kódexnek rendkívül nagy hatása van az életviszonyok minden területére, egy új polgári törvénykönyvről szólva ki kell emelni az alapelvek közül néhányat, melyek kiemelkedő fontossággal bírnak. Ezek álláspontom szerint: a jóhiszeműség, a tisztesség elve, a kölcsönös együttműködés kívánalma vagy a joggal való visszaélés tilalma. Nem véletlen az áthallás, tisztelt képviselőtársaim.

Ha magunkévá tesszük az új Ptk. indokolásában megfogalmazott célt, ami szerint a kódexszel egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni, akkor a magántulajdon teljes körű elismerése és védelme mellett szimbolikus jelentőségűvé válnak az imént felsorolt alapelvek. Az látható, hogy ezen alapelvek érvényesülése nem a beterjesztett új polgári jogi kódex tervezetén áll vagy bukik. Ez a tervezet alkalmas arra, hogy megteremtse a kereteket a jóhiszemű, tisztességes, együttműködésen alapuló joggyakorláshoz. Más kérdés, hogy a tudományos igényességgel készült kodifikációs munka eredménye a parlamenti tárgyalás során nem esik-e önkényes és egyoldalú politikai szándékok áldozatául. Ígérhetem, hogy a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőin nem fog múlni. Mi tiszteletben tartjuk egyfelől azt a koherens rendszert, amit a javaslat kialakított, és érdemben nem kívánunk változtatni a szabályozott jogintézmények lényeges tartalmán sem. Már csak azért is állíthatom ezt, mert az új polgári törvénykönyvet komoly szakmai újító munkának, újító megoldásokat tartalmazó, a bírói gyakorlat eredményeit tudományos igényességgel feldolgozó és felhasználó kodifikációs műnek tartom.

A kódex kiemelkedő erénye, hogy úgy merít a polgári jogi tudomány eredményeiből, hogy olykor egymással versengő iskolák képviselői is legfeljebb azon vitatkozhatnak, hogy mi legyen benne a törvénykönyvben és mi nem, része legyen-e a társasági jog, vállalkozzon-e a szellemi alkotások jogának e keretek közti szabályozására vagy nem. Egy bizonyos: a javaslat újító megoldásait is alaposan kimunkálta a tudomány. A polgári jog szabályrendszeréhez kapcsolódó bírói gyakorlat alakító, formáló ereje elvitathatatlan. Csak üdvözölni lehet, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a kikristályosodott tapasztalatokat a törvényi szabályozás szintjére emelte. Komoly erénye, hogy úgy merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből, hogy azok közül csak a széles körben elfogadott, szakmailag elismert megoldásokat alkalmazza, nem az adott rendszerből kiragadott, gyökértelen, önös érdekeket szolgáló jogintézményekkel operál.

(11.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt már jeleztem, az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben átfogó elutasító kritikát nem fogalmazunk meg. Nem állítom, hogy a javaslatban minden úgy jó, ahogy van; nem állítom, hogy olyan kérdésekben, amelyekről a tervezet szemérmesen hallgat, ne lenne fontos beszélni. Ilyenek közé tartozik az, hogy a javaslat nem foglalkozik érdemben a gyűlöletbeszéd kiemelt polgári jogi szankcionálásával. Ilyen a jogalkotással okozott kár megfelelő szabályozásának, kezelésének hiánya is. Mindkét kérdés igen aktuális manapság. Jó lett volna, ha ezeken a területeken is előrelépést tapasztalunk.

Tisztában vagyok azzal, hogy egy időtálló kódexnek tervezett törvénykönyv esetén a szakma esetenként kerüli a politikai vitára okot adó szabályozási problémákat. Értem, és a benyújtott tervezet tudományos megalapozottságára és kiváló szakmai minőségére tekintettel ezt el is tudom fogadni.

Kétségeim azért támadnak, mert a 2009-es új polgári jogi kódex akkori vitája, a jelenlegi többség képviselői részéről elhangzott hozzászólások azért komoly aggodalomra adnak okot. Szinte már hallom a középkort idéző családjogi felfogás szerinti megszólalásokat. Az ilyen felfogásokból fakadó módosító javaslatok támogatása megítélésem szerint könnyen tönkreteheti a minőséget, számunkra pedig elfogadhatatlanná a törvényjavaslatot.

Csapda és álszent az a felfogás, mely szerint a családnak csak az az együttélési forma tekinthető, amelynek alapja a hivatalosan megkötött házasság. Ez súlyos következményekkel járhat azokra nézve, akik bár mintaszerűen élnek, de nem házassági kötelékben nevelik gyermekeiket.

Ráadásul ez még nem is elég. Még a családon belüli erőszak problémájának megoldásához vezető út első lépcsőjét is abban látják, hogy az olyan együttélést, amelyben valamelyik felet a másik részéről lelki, fizikai erőszak éri, nem is lehet családnak nevezni. Így szerintük a család csak az, ami az általuk elképzelt házasságra épül, békés, és az idők végezetéig tartó fennállása alatt töretlenül harmonikus. Ennél nagyobb képmutatást elég nehéz elképzelni. Gyanítom, hogy aki mindebbe komolyan belegondol, rájön az igazságra.

Vannak olyan erők, amelyek azt tartják helyesnek, ha az asszony köténye mindent eltakar. Eltakarja a házastársi hűtlenséget, eltakarja a pofonokat és az erőszakot. Nem tudom elhinni, hogy a mai fejlett, a nők és férfiak egyenjogúságát hirdető, valamint a gyermekek mindenek felett álló érdekeit nemzetközi szerződésekkel is védő társadalmakban ez újra meghatározó gondolkodássá váljon.

A polgári törvénykönyv tervezete, nagyon helyesen, nem ilyen megközelítésből indul ki. A javaslat, általam helyeselten, védi a gyengébbik felet, de alapvetően az egyenjogúságra épül. Elfogadhatatlan lenne számunkra egy ettől eltérő gondolkodásra épített polgári jogi kódex. Nagy kár lenne, ha a tudományos gondolkodás eredményein alapuló korszerű törvényből egy retrográf torzó válna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden dicséret mellett vannak a tervezetben olyan új elemek, amelyek előremutatóak ugyan, ám még nem kellően kiérleltek. A javaslat alapelvként mondja ki például: a házastársaknak joga van ahhoz, hogy lakóhelyüket egymással egyetértésben megválasszák. Az indokolás szerint közös lakást és külön lakást is választhatnak. Az indokolás azt is tartalmazza, hogy a lakóhely alatt mind az állandó, mind a szokásos tartózkodási helyet érteni kell; ezt a III. fejezet részletezi. Az alapelv megfogalmazása részben érthető, hiszen abból az életszerű helyzetből indul ki, hogy a házastársak, megegyezésük esetén, nem feltétlenül laknak egy lakásban. Nem világos ugyanakkor, hogy miért van valójában szükség az alapelv rögzítésére. Meg kell jegyezni, hogy a lakóhely fogalma ebben a szabályozásban más értelmet nyer, mint a személyiadat- és lakcímnyilvántartásról szóló törvényben található. Ott ugyanis a lakóhely alatt a törvény azt a lakcímet érti, ahova az érintett átmeneti távollét után szokásosan visszatér. Az ilyen lakcímet kell lakóhelyként, korábbi szóhasználattal: állandó lakcímként bejelenteni. Megfordítva: lakóhelyként azt a lakcímet kell bejelenteni a lakcímnyilvántartásba, ahol az érintett életvitelszerűen lakik. A tartózkodási hely a lakcímtörvény alapján az a lakcím, ahol 3 hónapot meghaladó időtartamig tartózkodik valaki életvitelszerűen, de az ilyen átmeneti tartózkodás után visszatér a lakóhelyére. A tartózkodási hely tehát mindig egy átmeneti lakcím.

A két jogintézmény értelemszerű különbsége ellenére nem világos, hogy a javaslat miért mossa össze a két jogcímet egy polgári jogi "lakóhely" fogalomba, és ennek mi a valódi haszna. Különösen kérdéses ez, ha figyelembe vesszük, hogy a tervezet a későbbiekben már nem közös lakóhelyről, hanem közösen lakott lakásról beszél.

A VIII. fejezet a házastársi közös lakásra vonatkozóan speciális rendelkezéseket tartalmaz. A lakás használatához fűződő jogot védi, mégpedig attól függetlenül védi, hogy a lakás melyik fél tulajdonában van. Mindebből az következik, hogy a lakóhelynek a másik házastárs egyetértésével való megválasztására vonatkozó jog kimondása elvileg helyes ugyan, de a törvény értelmezését nehezebbé fogja tenni. Ráadásul a lakóhelynek a másik házasfél egyetértéséhez kötése korlátozásként is értelmezhető, ilyen korlátozásra pedig álláspontom szerint nincs szükség. E jog kimondásának tehát nincs valódi haszna. Célszerűbb, ha a törvényjavaslatot nem terhelik ilyen jogértelmezési problémákat kiváltó új rendelkezések.

Tisztelt Ház! Kicsit elbizonytalanodik az ember a személyiségi jogokra vonatkozó szabályozás áttekintésekor. A teljesség igénye nélkül ejtenék szót a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmével összefüggésben.

Meglepő, hogy a törvényjavaslatban a közszereplő fogalmát felváltja a közéleti szereplő kifejezés. Jóhiszemű megközelítéssel azt gondolhatjuk, hogy a fogalomváltás célja a pontosítás, az egyértelműsítés volt.

Az nem tűnik elfogadható magyarázatnak, hogy a közéleti szereplő fogalma tágabb a közszereplő fogalomnál, így ez segíti az értelmezést. Ebben az esetben ugyanis az alapvető problémát nem oldja meg a tervezet, azt ugyanis, hogy a közhatalmat gyakorló, illetve közfeladatot ellátó személyeken kívül a harmadik kör kit takar. Szójátékkal élve: biztosan közéleti szereplőnek minősül-e, aki a közéletben egyébként valami oknál fogva szerepet vállal? Történtek már arra kísérletek, hogy a közszereplő fogalmára egy taxatív felsorolást adjon a jogalkotó, és ez egészüljön ki egy absztrakt meghatározással. Az új Ptk. kísérletet sem tesz erre. A bírói gyakorlatra marad az a feladat, hogy eldöntse, a funkcióval járó feladatok ellátása és a politikai közvéleményre való ráhatás alapján valaki közszereplőnek minősül-e, vagy pedig sem.

Az alkotmánybírósági gyakorlat a közügyekre vonatkozó véleménynyilvánítás alkotmányos értéktartalmát tekinti kiemelkedően magasnak. Rendben van, hogy a közügyekre vonatkozó szabad bírálat és kritika szükségtelenül nem korlátozható a közéleti szereplő személyiségi jogainak a védelmében. Szemben a közszereplő-közéleti szereplő fogalomváltással, kifejezetten hasznos pontosításnak tekinthető, hogy a javaslat kifejezésre juttatja: a közügyek szabad vitatásán túli közlések tekintetében a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelme teljes. Kíváncsi leszek azonban, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog majd érvényesülni.

Tisztelt Ház! Az előttem szóló kollégám említette már a hatálybalépéssel kapcsolatos elvárásainkat. Ő elsődlegesen a képzésekkel és a tájékoztatással kapcsolatos problematikát vetette fel, én a jogalkotási dolgokról is szólnék néhány szót.

A gazdasági jog területén a társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályozást illetően elmondható, hogy fennáll az a veszély, hogy az eddigi jogalkotási gyakorlat, amely időnként eseti jellegre alkalmazott jogi előterjesztéseket, nem lesz alkalmazható egy koherens, egységes törvény módosításánál. Mire gondolok én? Az elmúlt két év jogalkotása gőzerővel ment el a Ptk. előkészítése mellett. A családok védelméről szóló törvény hatálybalépésének alkotmánybírósági felfüggesztése a példa arra, hogy a Ptk. általános szabályait figyelmen kívül hagyták; az Ab felfüggesztő döntése kifejezetten a hatályos polgári törvénykönyvvel való, jogbiztonságot sértő ellentmondás miatt született meg. Erre, úgy gondolom, a jelen esetben is figyelni kell.

Az indokolás megjegyzi, hogy a személyek jogának új alapokra helyezése a gondnokoltakra vonatkozóan a szociális törvény módosítását is szükségessé teszi, hisz már most beterjesztésre került az a választási törvény, amely már a hatályos Ptk.-t is módosítja. Tehát megindult az a folyamat, amely a Ptk.-val kapcsolatos módosító indítványok sorát jelzi.

Az a kérdés merül fel, hogy képes lesz-e az új Ptk. a polgári jogi szabályok alapkövévé válni. Igaz ugyan, hogy a törvény arra a jogintézményre tartalmazhat eltérő szabályokat, mint a kódex, de ha általánossá válnak ezek a módosítások, akkor az új Ptk. nem fogja betölteni a rendeltetését. Ismét azt mondom, hogy kár lenne, ha módosításokkal vennénk el ezt a koherens jellegét ennek az előterjesztésnek.

(11.10)

A kormány második féléves jogalkotási tervéből már származnak olyan törvényjavaslatok, amelyek egy módosító javaslatokkal formálódó új Ptk.-hoz nem lesznek képesek igazodni álláspontunk szerint, legalábbis ha a kormánypárti képviselők nem tanúsítanak önmérsékletet. Az átmeneti törvény és az új Ptk.-ban meghatározott jogintézményeket szabályozó törvények tartalma mellett szükséges a törvények megalkotásának és végrehajthatóságának szempontjából fontos intézkedések megtétele. Döntő kérdés, hogy 2014. január 1-jéig valóban teljes jogrendszerbeli összhang biztosítható-e, vagy azzal szembesülünk, ami az elmúlt két év gyakorlata volt, hogy akkor nyúlnak a kormánypárti képviselők a törvényekhez, amikor arra kedvük szottyan. Nemegyszer tapasztaltuk, hogy egyedi ügyek intézéséhez fűződő érdek miatt került sor törvénymódosításra. Húsznál többször módosítottuk a cégtörvényt, egyéni érdekből az ügyvédekről szóló törvényt vagy a kisajátításról szóló törvényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a példák előrevetítik azt, hogy az új Ptk. tárgyalásával egy időben a hatályos joganyagnak az aktuális igényekhez igazodó módosítása rendszeressé válik. Ember legyen a talpán és jogalkalmazó, aki képes lesz arra, hogy naprakészen birtokában legyen a szükséges ismereteknek. A 2010-től zajló törvényalkotási láz további folytatásának megálljt kell szabni, mert már így is szétzilált a jogrendszer, az ész nélküli módosításokkal való folyamatos terhelését meg kell akadályozni. Jó lenne, ha így lenne. A jogrendszert fel kell készíteni az új polgári jogi kódexre. Jó lenne, ha egy korszerű polgári jogi törvénykönyv születhetne anélkül, hogy elveszítené azt a tudományos-szakmai értéket, amivel most, a benyújtásakor még rendelkezik. Jó lenne, ha úgy születne meg a kódexhez kapcsolódó átmeneti törvény és a kapcsolódó törvénycsomag, hogy valóban kellő felkészülési idő álljon rendelkezésre a jogkövető polgárok és a jogalkalmazók számára. Jó lenne, de azért illúzióim nincsenek. Pedig most először a kormánypárti többségnek alkalma lenne arra, hogy a magyar jogrendszer értékeihez hozzátegyen és ne elvegyen belőle.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu