VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a törvényjavaslatnak egyetlen érdemi paragrafusa van, ami ugyebár arról szól, hogy a nyugdíjreform és államadósság-csökkentő alaptól a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez kerülhet át a maradék magán-nyugdíjpénztári vagyon, és az pedig megkezdheti annak értékesítését, s az MNV Zrt. ezt csak adósságszolgálatra, az adósság csökkentésére fordíthatja. A lépés a kormányzat részéről egyik oldalról a kudarc beismerése, másfelől nézve egy racionális lépés, amely üdvözlendő is lehetne. Az alap kezelője az Államadósság Kezelő Központ, amelynek ez a feladat nem igazán testhezálló. Jelenleg 654,7 milliárd forint értékben vannak nála különféle értékpapírok, részvények, befektetési jegyek, magyar és külföldi állampapírok, devizaeszközök, jelzáloglevelek és vállalati kötvények.

Az állami kézben lévő vállalati tulajdonrészeket valóban szerencsésebb az MNV-nek kezelnie. Különösen fontosak lehetnek a stratégiailag jelentős tulajdonrészek, elsősorban a MOL esetében, ha már egyszer ennyi pénzt elköltöttek rá a magyar adófizetők, és ha már egyszer ekkora árfolyamveszteséget kellett elkönyvelnie szintén az adófizetői pénzből a magyar államnak, ahol a NYACSA 2,6 százalékával együtt már 24,6 százalékos az állami tulajdon.

Az LMP mindezzel kapcsolatban egy érdemi módosító javaslatot nyújt be, amit már be is nyújtottunk, hogy a nevében és célkitűzéseiben is hazug nyugdíjreform és államadósság-csökkentő alap valójában semmilyen nyugdíjreformmal nincsen kapcsolatban. Érdemi hozzányúlás a nyugdíjrendszerhez, azon kívül, hogy elvették a magán-nyugdíjpénztári vagyont, államosították ezt, nem történt, a nyugdíjrendszer továbbra is fenntarthatatlan. Lépni kellene valamit a nyugdíjreform kapcsán, de ez idáig ez meghaladta a kormányzat képességeit, úgy látjuk, folyamatosan maga után futott a kormány, hiszen állandóan elvarratlan szálakat hagyott hátra a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításával kapcsolatban, és most ez a törvényjavaslat is ennek az utófelvarrásnak az egyik eleme.

Viszont úgy gondoljuk, ezt a nyugdíjreform és államadósság-csökkentő alapot egész egyszerűen meg kellene szüntetni, hiszen a pénzügyi stabilitáshoz ez az alap csak annyiban járult hozzá, hogy a 2011-es költségvetést megmentette az összeomlástól a 459 milliárdos befizetésével, vagyis a nyugdíjcélú megtakarítások elköltésével. Ez az a lépése a NYACSA-nak, amit mi már előzetesen úgy értékeltünk, hogy a költségvetési lyukak befoltozására fogja majd a kormány fordítani a magán-nyugdíjpénztári vagyont. Ez így is történt, a zárszámadási törvényben ez feketén-fehéren benne van.

Mindezek mellett és mindezek miatt nem is látjuk értelmét, hogy a 2011-ben kiugróan rossz, éves szinten mínusz 10 százalékos hozamot elérő, 7 hónap alatt 195 milliós működési költségű alapot a továbbiakban is fenntartsa a megmaradó eszközök kezelése érdekében az állam. Egész egyszerűen lépni kellene, az Országgyűlésnek egy olyan határozatot kellene hoznia, és ezt törvényi szinten is utána meghatározni, hogy hogyan lehetne kiiktatni ezt a felesleges intézményt véleményünk szerint. Ez irányú a módosító javaslatunk, remélem, a részletes vitában meghallgatásra kerülnek majd az érvek és az ellenérvek is.

Mindennel együtt mi sem támogatni, sem ellenezni nem tudjuk ezt a javaslatot, tartózkodni fogunk, hiszen ez egy hiba beismerése, másrészt egy racionális lépés. Végre stratégikus, tudatos tervezésre volna szükség a kormányzati lépések tekintetében, mert úgy véljük, ez a törvénymódosítás is csupán egy utómunka, egy utórezgése annak az átgondolatlan magán-nyugdíjpénztári átalakításnak, amit véghezvittek. S itt most nem a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításáról vitatkozom, hogy ez hasznos volt-e vagy nem, hanem egyszerűen azt mondom, nem gondolták át ezt a reformot, és a másfél éve történt lépéseknél a jogi bizonytalanságokat most még mind a mai napig kezelni kell, ezért eljárási okokból sem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu