DR. PUSKÁS IMRE, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés valamennyi állandó bizottsága megtárgyalta a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló T/9196. számú törvényjavaslatot, egyszerűbben szólva a zárszámadási törvényjavaslatot.

Az állandó bizottságok, természetesen hatáskörüknek, felelősségüknek megfelelően, a 2011. évi költségvetés teljesülésével kapcsolatban számos szakmai jellegű megállapítást tettek az általános megállapításokon túlmenően. Ezek terjedelme és mélysége gyakorlatilag kizárná azt, hogy én ezeket teljes mértékében megpróbálnám ismertetni és valamennyi tényt, érvet felsorakoztatni annak érdekében, hogy indokoljam, hogy a parlament többsége miért támogatta valamennyi bizottságban, a parlament többségi frakcióinak valamennyi tagja miért támogatta a szakbizottságokban a zárszámadási törvényjavaslatot.

(11.00)

Inkább azt gondolom, hogy szerencsésebb és okszerűbb, ha megpróbálom egyfajta logika, rendező elv szerint indokolni, hogy miért is gondoljuk, miért is tekintjük a 2011. évi költségvetést sikeresnek és annak a végrehajtását megfelelőnek. Amikor a parlament többsége elfogadta a 2011. évi költségvetést, akkor természetesen ebben a törvényben is olyan célokat fogalmazott meg, amelyeknek a megvalósítását fontosnak tartottuk egyrészt az állam költségvetési egyensúlyának, működőképességének megőrzése érdekében, a társadalom valamennyi tagja életminőségének javítása érdekében, és összességében a gazdaság minőségének, működésének javítását kívántuk ebben szolgálni.

Hogyan valósult meg mindez, és miért mondjuk azt, hogy ez úgy történt, amely mindenképpen támogatható és támogatásra méltó lehet talán nemcsak a többségi oldal, a kormányzó oldal, hanem az ellenzék részéről is? Melyek voltak azok a legfontosabb célkitűzések, amelyeket megfogalmaztunk ebben a törvényben, olykor természetesen a számok, költségvetési sorok nyelvén? Azt mondtam, hogy a legfontosabb talán - hiszen ez mindennek az alapja - az ország működésének az alapja, a költségvetés egyensúlyának megőrzése és ezen belül olyan tényezők, mint az államadósság csökkentése. Bíztunk benne, hogy a GDP növekedésével valóban fedezetet is tudunk teremteni ehhez az egyensúlyhoz és ehhez a fejlődéshez. Igyekeztünk egy olyan adórendszert, legalábbis az adórendszer módosításával egy olyan rendszert létrehozni, amely támogatja a munkát, támogatja a munkajövedelmet, és elsősorban a fogyasztást kívánja megadóztatni. Elkezdtük - többek között a költségvetési törvény útján is - annak a közigazgatási rendszernek, nagy ellátórendszereknek az átalakítását, ami az elmúlt húsz évben váratott magára, amelynek az átalakítása azonban elkerülhetetlen és szükségszerű egyrészt annak minősége, minőségének javítása, másrészt annak költségvetési finanszírozhatósága érdekében. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy itt magáról az államigazgatásról, az egészségügyi ellátásról, az oktatásról vagy éppenséggel a nyugdíjrendszerről beszélünk. Mindez megfogalmazódott a törvényben, és mindennek végrehajtása megtalálható, számon kérhető, kiolvasható a zárszámadási törvényjavaslatban.

Nézzük először azokat a számokat, amelyek - ha úgy tetszik - a makrogazdaságnak a mutatói! Egyrészről nemcsak megfogalmaztuk a célt, hogy az államadósságot csökkenteni kell, hanem ennek megtörténtét is megállapíthatjuk, hiszen 81,4 százalékról 80,6 százalékra csökkent az államadósság. Ez természetesen nem egy öncél, ez nem azért van, hogy amikor kormánypárti politikus feláll, akkor mondhasson valamit, ami jól hangzik, amivel esetleg mindenki számára egy kézzelfogható eredményt lehet felmutatni a gazdaságpolitika, költségvetési politika területén. Ha az emberek a saját életükből, a saját gazdálkodásukból indulnak ki, akkor nagyon jól tudják, hogy az eladósodottság mit jelent, az eladósodottság milyen gúzsba kötöttséget és sok esetben kilátástalanságot jelent. Többek között ezért is történt számos lépés, amelynek fedezete többek között a költségvetési törvényben is benne van, annak érdekében, hogy a magánszemélyek, a családok devizaeladósodottságán is segítsünk árfolyamgáttal, végtörlesztéssel.

Ha nem is közvetlenül az államadósság körébe tartozó kérdés az adósság, de ha szemléltetni kívánjuk, hogy mit jelent az állam számára az eladósodottság, akkor mindenki számára érezhető, hogy a saját életében mit jelent például a devizában vagy más módon történő eladósodottság. Ezért fontos, az állam mozgásterét szeretnénk azzal növelni, éppenséggel azoknak a rendszereknek a jobb finanszírozhatóságát szeretnénk elősegíteni, amelyet viszont mindenki igénybe szeretne venni a bölcsődétől kezdve egészen a kórházakig. Ezekre jut több pénz abban az esetben, ha sikerül ezt a rendkívül nagy államadósságot valamilyen módon leszorítani, és ennek útján elindult 2011-ben is a kormány, elindult a többség annak érdekében, hogy ez valóban megtörténhessen. Talán varázslásnak tűnik, de azért mégiscsak érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ha a forint árfolyamának az ingadozását ebből kiszűrjük, akkor ezt a 80,6 százalékot valójában 76 százalékon lehetne megállapítani, és azért ezt sem érdemes mellékes szempontnak tekinteni.

Ezen túlmenően a növekedés mindig egy fontos kérdés, a növekedés egy olyan cél, amely szintén nem öncél, hiszen a gazdaság teljesítménye, növekedése azt jelenti, hogy nagyobb pénztárcából gazdálkodhat maga az állam is, tehát nyilván ez jelenti a fedezetet. Ezért fontos, hogy megállapíthatjuk, hogy 2011 ugyan továbbra sem volt a világgazdaságban a dübörgésnek az éve, lehet hozni persze példákat akár az Európai Unión belül arra, hogy egyes államok meghaladták a magyar GDP-növekedés mértékét, viszont számosat találunk arra is, amelyek ezt alulmúlták, sőt esetleg nagymértékben alulmúlták; ezért semmiképpen nem lebecsülendő az az 1,6 százalékos növekedés, amely többek között a fedezetet jelentette ahhoz, hogy ez a működőképesség és akár az államadósság-csökkenés megtörténhessen.

Ezen túlmenően, amikor arról beszélünk, hogy hogyan teljesült ez a költségvetés, akkor mindig felmerül a hiány mértékének meghatározása, és amikor a hiány mértékéről beszélünk, mintha itt érveket adna ez a zárszámadási törvényjavaslat az ellenzék számára, és érveket adna a kormánypárt számára, mert beszélünk európai uniós módszertan szerint pénzforgalmi szemléletről. Nyilván ebben az esetben újabb és újabb számokat tudunk felsorolni, akár a 2,43-tól a 7 feletti hiány mértékét meghatározva, és nyilván egyiket, a nagy számot esetleg kormánypárti képviselő fogja mondani, az elszaladt hiányt meg valószínűleg majd az ellenzék fogja - sajnos nagy örömmel - mondani. Azt hiszem azonban, hogy ezek a számok mégiscsak beszédesek, akkor is, ha az egyiket is meg lehet indokolni, hogy esetleg miért aggasztó, és a másikat is hitelesen lehet elmondani, hogy miért jelenti azt, hogy az országnak az egyensúlya megteremthető volt, és miért lehet abban bízni, hogy alapvetően a fenntartható pályán van Magyarország a költségvetést, a gazdaságot illetően is.

Mégiscsak induljunk ki először ebből az európai uniós módszertanból! Ez nemcsak azért van, mert kedvezőbbek ezek a számok, és 3 százalék alatt van az állam költségvetésének a hiánya, hanem azért is, mert bennünket ezzel szembesít az Európai Unió. Amikor a túlzottdeficit-eljárásról és arról beszélünk, hogy 2004 óta, amióta tagjai vagyunk az Európai Uniónak, elszenvedtük ezt az eljárást - még ha az elszenvedés meglepő módon igazán akkor is következett el, amikor az Orbán-kormány került hatalomra Magyarországon, de ettől függetlenül az eljárás zajlott Magyarország ellen, és éppen 2010 után sikerül ezt a számot 3 százalék alatt tartani -, az Európai Unió számára a mi 2011. évi költségvetésünknek az államháztartás-hiánya 3 százalék alatt van. Ezért nem zajlik Magyarország ellen, vagy ezért kerül ki ebből a béklyóból, ebből a túlzott deficiteljárásból Magyarország. Érdemes és lehet is vitatkozni azon, hogy most akkor mennyi is ez a szám, de azért azt mindenképpen szögezzük le, hogy a szerint a módszertan szerint, amivel bennünket Brüsszelben szembesítenek azzal, hogy milyen állapotban van a magyar költségvetés, a magyar államháztartás hiánya 3 százalék alatt van. Lehet itt természetesen beszélni azokról az egyszeri kiadásokról meg arról az egyszeri bevételről is akár, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy a nyugdíj-biztosítási alapokból átkerültek a megtakarítások az állami nyugdíj-biztosítási rendszerbe, egyszeri bevételként ez is elszámolható bizonyos összevetésekben, meg lehet beszélni azokról a kiadásokról, ami egyrészről a MOL-pakett vásárlását jelentette.

(11.10)

Számos önkormányzatnak ez az adósságtól való szabadulást, jelen esetben elsősorban a megyei önkormányzatok számára a fojtogató adósságtól való menekülést jelentette, de jelentette a kórházak számára a nagyon jelentős szállítói tartozások kiegyenlítését. Tehát azt is látni kell, hogy ez a költségvetés elbírta azt, hogy ezeknek az egyszeri, jelentős kiadásoknak is fedezetet jelentett, és ezek az egyszeri kiadások bizony nagyon fontosak voltak, számos ágazat számára a levegőhöz jutást, a víz fölé kerülést jelentette. Tehát azt hiszem, nem érdemes igazán azon lovagolni, hogy most akkor ez mennyi is. Azt hiszem, ez nagyon fontos, hogy Magyarország 3 százalék alatt van az államháztartás hiányát illetően, és ezeket a fontos kiadásokat is végre lehetett hajtani 2011-ben.

Nézzünk egy további nagyon fontos területet, amely, azt gondolom, mindannyiunk számára és mindannyiunk életében is fontos. Ezt alapvetően úgy is megfogalmazhatnánk, hogy az emberek életminőségének a javítása vagy legalábbis az életminőség romlásának a megállítása, merthogy alapvetően mégiscsak egy olyan gazdasági környezetben vagyunk, amely nem különösebben a szárnyalásra ösztönöz bennünket, meg kevéssé teszi lehetővé, hogy valóban olyanfajta lehetőségeket kínáljunk a polgáraink számára, ami azonnal és nagymértékben érezhető életminőség-javulást jelent. De mégiscsak történt ilyen, hiszen 2011. január 1-jétől 16 százalékos Magyarországon a személyi jövedelemadó adókulcsa. Bár sokan természetesen - ezt tudjuk és tapasztaljuk - nem minden esetben azonnal és a 16 százalékos adókulcsnak köszönhetően jártak jobban, de azok számára, akik bizonyos kedvezményeket elveszítve valójában kevesebb jövedelemhez jutottak volna, arra többfajta kompenzáció rendelkezésre állt, a közszférától kezdve egészen a versenyszféráig, hogy lehetőleg azok se járjanak rosszabbul, akik esetleg egy egyszerű matematikai számítás után végül is a hónap elején kevesebbet vittek volna haza, vagy a számlájukon kevesebb jelent volna meg.

Összességében azért ne felejtsük el azt a mutatót, ami arról szól, ami azt jelzi, hogy az átlagjövedelmek, amelyekbe természetesen bele lehet és bele kell számítani a gyermekek után járó adóalap-kedvezményt, 9,9 százalékkal növelte 2010-hez képest az átlagjövedelmek mértékét, és ha ebből leszámítjuk az inflációt, akkor ez egy 5,8-es reálérték-növekedést jelent a jövedelmeket illetően. Tehát azért akkor, amikor tényekről beszélünk, érdemes ezt megemlíteni, érdemes ezt megállapítani, hogy bizony ez egy érzékelhető, a családok számára érzékelhető jövedelemnövekedést jelent, és e tekintetben talán kevéssé van jelentősége annak, hogy arra a folyószámlára milyen jogcímen ment több pénz, hogy az a 16 százalékos adókulcsnak köszönhetően ment, vagy éppenséggel a 16 százalékos adókulcsnak és a gyermekek után járó adókedvezménynek köszönhetően együttvéve, hiszen a pénzt az emberek nem ez alapján költik el, hogy milyen jogcímen kapták, hanem összességében. A lényeg, hogy ez növekedett az előző évhez képest.

Nagyon fontos megjegyezni, hiszen sokan élnek közöttünk, akik már nem aktívak, akik a nyugdíjukból kell hogy fenntartsák magukat, és megállapíthatjuk, hogy ez a nyugdíj megőrizte a reálértékét, ennek az értékállóságát a költségvetés biztosítani tudta, tehát ilyen értelemben a nyugdíjasok életminősége sem romlott szerencsére 2011-ben.

Ha ezeket a gondolatokat végigvisszük, akkor természetesen kell beszélnünk azokról is, akik nem tudnak munkát vállalni az elsődleges munkaerőpiacon sok-sok okból, egyrészről, mert ilyen munkát esetleg nem kínálnak, másrészről, mert esetleg a képzettségük, a képességeik, esetleg az, hogy az ország melyik vidékén élnek, nem teszi ezt lehetővé. Nagyon fontos, hogy az a program, ami ezeknek az embereknek munkalehetőséget kínált, az elmúlt évben közel 270 ezer embert érintett, és a költségvetésben 60 milliárd forint állt ennek a célnak a megvalósítása érdekében rendelkezésre. Nos, tehát azt hiszem, ennek sok szempontból jelentősége, fontos jelentősége van, hiszen itt nemcsak arról van szó, hogy emberek nem segélyből, hanem a munkájuk által jutnak jövedelemhez, és jövedelemhez jutnak, képesek valamilyen módon a családjukat fenntartani, az életüket megoldani, hanem az a fajta mentális változás is, ami valóban nagyon fontos lehet, többek között annak érdekében is, hogy ezek az emberek igényét érezzék annak, meg a lehetőségét is, és a képességét is megszerezzék annak, hogy ők ezen a bizonyos elsőrendű munkaerőpiacon is majd munkát találjanak. Sokan vannak ilyenek.

2011-ben 7 ezerrel csökkent a munkanélküliek száma, amely a pénzügyi, gazdasági válság bekövetkezte óta az első olyan év, amikor egy ilyen trendforduló bekövetkezett Magyarországon. Tehát azt hiszem, ez is egy nagyon fontos változás, és nagyon fontos mindannyiunk számára. Tudjuk, hogy sokat teszünk, igyekszünk annak érdekében tenni most is, éppen a tegnap elfogadott törvénymódosítások kapcsán is, amely arról szól, hogy szeretnénk, ha az emberek megőriznék, még jobb esetben pedig, akik jelenleg nem rendelkeznek munkával, azok munkához, munkalehetőséghez jutnának. Tehát ennek érdekében 2011-ben is igyekeztünk sokat tenni, és igyekszünk természetesen ebben az évben is megtenni mindent, ami nyilvánvalóan a költségvetés lehetőségeit magában foglalja.

Azt mondtam, hogy az ellátórendszer átalakítása is tetten érhető ebben a költségvetési törvényben, és ez egyrészt fontos önmagában ezeknek a rendszereknek a minősége és fenntarthatósága érdekében, másrészt pedig nyilvánvalóan a költségvetési, főleg kiadások szempontjából fontos. Tehát az oktatás átalakítása nyilván egyrészt elsősorban azért történik, hogy minden gyerek ugyanolyan eséllyel indulhasson, és minden gyerek magas minőségű oktatásban részesülhessen, de nem mellékesen azért az is szempont, hogy lehetőleg ez a jól szervezett, jó minőségű oktatás a szervezettségnek köszönhetően, esetleg kevesebb költségvetési forrásból is megoldható legyen. Mint ahogyan nyilvánvalóan 2011-ben az a változás, ami abban nyilvánult meg az egészségügyben, hogy a kórházak jelentős része, a legnagyobb kórházak, hiszen azok megyei önkormányzati fenntartásban voltak, átkerültek az állam közvetlen fenntartásába, nos, ezek a lépések nem csak azért történtek, hogy egyrészt egy szervezettség, egy nagyobb tömeg kapcsán olyanfajta beszerzések történhessenek, olyanfajta racionalizálások történhessenek, amelyek a költségvetési kiadásokat csökkentik. Nyilvánvalóan ez a szervezettség, ez a szervezés azt a célt is szolgálja, hogy maga az egészségügyi ellátás, ebben az esetben a fekvőbeteg-ellátás minősége javulhasson.

Az átalakításnak egy nagyon fontos területe maga a közigazgatás, amely 2011-ben inkább még csak az államigazgatást érintette, leszámítva a megyei önkormányzatokat, hiszen megtörtént számos hivatal összevonása a kormányhivatalokba, és nyilvánvalóan itt is csak azokat az érveket, szempontokat tudom idehívni, amelyek ezt a megvalósítást indokolták és sarkalták. Ez egyrészt a hatékonyabb működés - a hatékonyság alatt itt a minőségi hatékonyság értendő -, másrészt pedig a gazdaságossági hatékonyság volt az a cél. Ha megnézzük a költségvetési zárszámadási törvényjavaslatot, akkor látjuk, hogy valóban olyanfajta döntések születtek, amelyek a kevesebb pénzből történő államigazgatási működést kívánták megvalósítani. Ez a folyamat zajlik ebben az évben is, és természetesen mindannyian tudjuk, hiszen a legtöbben valamilyen módon érintettek vagyunk akár az önkormányzat működésében is, tudjuk, hogy ez a folyamat történik, zajlik, és valójában 2013. január 1-jétől lesz az a döntő változás, amikor a járások felállásával az intézmények, sok-sok intézmény, többek között a közoktatási intézmények nagyobb részben állami fenntartásba kerülése által ez a fajta nagy ellátórendszer-átalakítás lezajlik, megtörténik. Ennek természetesen a hosszú távú költségvetési, remélhetőleg kedvező hatásait majd a későbbi zárszámadási törvényekben tudjuk igazán tetten érni.

(11.20)

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy egy nem különösebben kedvező világgazdasági és európai gazdasági-pénzügyi környezetben 2011-ben a magyar költségvetés azokat az elvárásokat tudta teljesíteni, illetőleg az elvárásoknak meg tudott felelni, amelyek összességében azt a célt szolgálták, hogy az ország jelenbéli működőképessége, másrészt pedig a hosszú távú következményekkel járó döntések által a jövőbeli működőképessége megőrizhető, sőt ennek esélyei javíthatók legyenek.

Bízom benne, hogy képviselőtársaim szintén látják ebben a zárszámadási törvényjavaslatban ezeket a folyamatokat, és bízom benne, hogy ennek megfelelően nem a kákán csomót keresve, hanem ezeknek a folyamatoknak az értékeit látva fogják majd támogatni a tisztelt Házban szavazáskor.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu