DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ritka pillanatot él a magyar parlament, hiszen az elmúlt két évben az alaptörvény és több más sarkalatos törvény megalkotásával kialakította az alkotmányos rend, a politikai rendszer kereteit. Nemrégiben a büntető törvénykönyvvel egy másik nagyon fontos jogterületet szabályozott, most pedig a magánjogi jogviszonyoknak egy kódexszerű alapos szabályozására kerül sor.

Ritka ez az alkalom, hiszen ez a kódex is, ez a törvény is egy 50 éves törvényt vált fel, a jelenleg is hatályos polgári törvénykönyvet, amelynek az előkészítésében Eörsi Gyula és Világhy Miklós professzorok vettek részt, nagynevű tudósok, akik az államszocializmus elszántan piacellenes viszonyai és feltételei mellett mégis egy olyan polgári törvénykönyvet tudtak megalkotni, amely a rendszerváltást követő húsz évben is szolgálta a magyar polgári élet szabályozását. Azt gondolom, hogy elismeréssel kell visszatekintenünk erre a törvényre és mindazokra, akik ezt megalkották és alkalmazták.

Az új Ptk. kialakítása, megalkotása, kidolgozása 1998-ban, több mint tíz éve merült fel a Horn-kormány alatt. Vékás professzor úr vezetésével - jól tudjuk - elindult a munka. Szükségességét nagyon sok körülmény indokolta, ezek közül én legfontosabbnak tartom azt, hogy a rendszerváltást követően nagyobb hangsúlyt és védelmet kaptak a személyhez fűződő jogok, erőteljesebb szankciórendszer kapcsolódott ehhez. Másrészt a különböző, emberek közötti viszonyok főleg a családjog területén jelentősen változtak, egyre inkább elterjedt például az élettársi kapcsolat. Átalakultak a cselekvőképességgel kapcsolatos felfogások, amelyek indokolták azt, hogy ehhez a nagyon lényeges és fontos kérdéshez hozzányúljunk. Arról nem beszélve, hogy átalakultak a gazdasági viszonyok, hiszen a piacgazdasági körülmények már egészen más szabályozást igényelnek, és nem utolsósorban az európai uniós tagságunk is szükségessé tette az új törvénykönyv megalkotását, arról nem beszélve, hogy a korábbi széttagolt szabályozás már-már a jogbiztonságot is veszélyeztette.

Ez a munka gyakorlatilag 2006-ban befejeződött. Ismerjük, hogy időközben a parlament elfogadott egy polgári törvénykönyvet, amit a fideszes többség, parlamenti többség hatályon kívül helyezett. Abban az időben a gondnoksággal és az élettársi kapcsolatokkal összefüggésben fogalmazták meg a legfőbb észrevételeiket és kritikáikat, és az akkor kinyilvánított, megítélésem szerint konzervatív álláspontot próbálták elfogadtatni a parlamentben. Érdekes, hogy ezek a gondolatok egyébként visszaköszönnek most is.

Azt gondolom, hogy kár volt ennek a törvénynek a hatályon kívül helyezése is, hiszen nagy a hasonlóság a mostani előterjesztés és az akkori elfogadott törvénykönyv között. Ez a nyolc könyv, amelyből ez a polgári törvénykönyv áll, nemcsak terjedelmi nagysága miatt érdemel figyelmet, de amiatt is, mert kétségtelenül a kodifikáció a legmagasabb szintű jogalkotási munka, jogalkotói munka, egyfajta intellektuális összegezése a polgári jogterületnek, és biztos vagyok benne, hogy az egyik legszínvonalasabb törvényeként fogják emlegetni ennek a ciklusnak a polgári törvénykönyvet. Tényleg csak elismeréssel lehet Vékás professzor úr irányában nyilatkozni, illetőleg a kodifikációs bizottságban részt vevő társai előtt is csak a kalapunkat emelhetjük meg.

(12.40)

A bevezető rendelkezések meghatározzák a törvény célját és az alapelemeit, ezekről szeretnék elsőként szólni. Az egyik legfontosabb értelmezési alapelv, hogy a kódex az alaptörvénnyel, alkotmánnyal kapcsolatos szabályokat rendezi. Addig, amíg a 2009-ben elfogadott polgári törvénykönyv, amelyet hatályon kívül helyeztek, úgy rendelkezett, hogy a törvényt a Magyar Köztársaság társadalmi és gazdasági rendjével összhangban, az alkotmányos követelményeknek eleget téve kell értelmezni, addig a jelenlegi törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy e törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.

Azt gondolom, hogy nem csupán az ország elnevezésében, a köztársasághoz való viszonyban következett be változás - Magyar Köztársaság és Magyarország szerepel a két megfogalmazásban -, de abban is, hogy 2009-ben még az alkotmányos követelményeknek kellett eleget tenni az értelmezés során, addig ma az alkotmányos rendjével összhangban kell alkalmazni. Meggyőződésem, hogy ebben a megfogalmazásban is tükröződik ennek a ciklusnak egyfajta rendpárti szemlélete.

Az indokolás szerint Magyarország négy évtized diktatúrája és zsákutcába torkolló gazdasági, társadalmi tévútja után 1990-ben a magántulajdon és a szabad vállalkozás talajára épülő piacgazdaság társadalmi rendjét vezette be, és ezt a társadalomfejlődési irányt erősíti meg az alaptörvény is - szól az indokolás. Ezzel a feltételezéssel, megállapítással, azt gondolom, van egy kis hiba, ugyanis a Fidesz társadalomfelfogása szemben áll az elmúlt húsz év társadalomfelfogásával, szemben áll a demokráciával, a jogállammal és a piacgazdasággal.

A Fidesz alaptörvényében nem érvényesül a polgári szabadság tisztelete, a szabadság nem a közhatalom korlátja, a hatalom ellenőrzésére hivatott szervezetek a hatalmat szolgálják ki, azaz nem működik a fékek és ellensúlyok alkotmányos rendszere. Ahol az Alkotmánybíróság működésének és az igazságszolgáltatás működésének különböző korlátokat állítanak, azt gondolom, ott állam és polgár, illetőleg polgár és polgár egymás közötti viszonyaiban az egyenjogúság mint alapelv nem képes maradéktalanul érvényesülni.

A jogbiztonságot rombolja a visszamenőleges hatályú jogszabályalkotás, a jogszabályok gyakori, követhetetlen módosítása, a személyes adatokra vonatkozó állami jogosítványok bővítése, vagy említhetném az alapítványok egy tollvonással történő államosítását, az állami szerepvállalást előtérbe helyező jogalkotást, a tulajdonosok mozgásterét korlátozó, illetve felszámoló intézkedéseket - mint például a magán-nyugdíjpénztári tagok esetében - vagy egyes külföldi tulajdonban álló cégek esetében a folyamatos, egyoldalú államosítási szándékok lebegtetését és a befektetők elbizonytalanítását. De említhetném azt a jogalkotói gyakorlatot is, amely ugyancsak az állam és polgárok közötti, illetőleg polgár és polgár, valamint jogi személy és jogi személy közötti viszonyokat instabillá és bizonytalanná teszi, nos, azt az oligarchikus jogalkotást, amikor jogi úton hozzák kedvező helyzetbe a piac egyes közszereplőit.

Az egyik legutolsó horrort itt mindenképpen meg kell említeni, a játékautomaták használatának megszüntetését, amelyek eddig állami szabályok alapján működtek, és most arra hivatkozva, hogy ezek erkölcstelenek, gyakorlatilag ezt az üzletágat likvidálták, nagyon sok, több ezernyi vállalkozó és ember munkalehetőségét kizárva.

Nos, ha a közhatalom ily módon tartja tiszteletben a magánjogi autonómiát, akkor vajon milyen sors vár akár még egy kiérlelt, a kor követelményeinek, a nemzetközi összehasonlításnak is megfelelő jogszabályra? Tegyük fel ezt a kérdést! Ilyen jogi környezetben ez a polgári törvénykönyv hogy és miképpen tud érvényesülni? Azt gondolom, hogy az alaptörvény, a sarkalatos törvények, a hazai jogrend mintegy kalodába zárják a polgári törvénykönyvet, részben már korlátozzák a szabályozási lehetőséget, részben pedig az érvényesülésének a hatékonyságát kizárják. Ezt a törvényt ilyen viszonyok között nem lehet végrehajtani.

Arról nem is beszélve, hogy az elfogadását követően mintegy egy esztendő áll rendelkezésre arra, hogy a különböző végrehajtási törvényeket kidolgozzák, a parlament elé terjesszék, átfésüljék az egész jogrendet - hihetetlen sok, sok ezernyi jogszabály felülvizsgálatáról, szinkronjának megteremtéséről van szó -, illetőleg hogy a társadalmat felkészítsék arra, hogy ezt a nagy terjedelmű, bonyolult törvénykönyvet alkalmazza; úgy gondolom, hogy ez nem lesz elegendő. Ilyen szempontból - még ha jót vagy akár tökéleteset is alkotna a parlament az új polgári szabályok alkalmazásában -, higgyék el, nagyon komoly problémák lesznek.

Az alapelvekhez szeretnék a következőkben hozzászólni, mivel azt gondolom, hogy ennek körét szükséges kiegészíteni, főképpen azért, mert az elmúlt időszakban valamilyen oknál fogva ezek a kérdések fontossá váltak. Így különösen fontos lenne rögzíteni a bevezető rendelkezések között az emberi méltósághoz való jogot, hogy jobban érvényesülhessen a társadalomban egymás kölcsönös megbecsülése. Azt gondolom, ez Magyarországon nagyon fontos lenne a társadalom szövetének megerősítése szempontjából.

A másik ilyen alapelv, aminek helye lenne, a szerzett jogok védelmének a rögzítése, tiszteletben tartása, mivel túl sok ember joggal érzi úgy, hogy az elmúlt két év törvényalkotása miatt a jogai nincsenek biztonságban.

Fontos lenne az együttműködés elvének deklarálása arra való tekintettel is, hogy a társadalomban végtelenül meggyengült az együttműködési készség, arról nem is beszélve, hogy a magát nemzeti együttműködés rendszerének nevező kormányzat folyamatosan egyeztetések nélkül fogad el a társadalmi viszonyokat alapvetően befolyásoló törvényeket. Még ha az alaptörvény és más szabályok mellett párhuzamosságok is alakulnak ki, mégis úgy gondolom, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlást és a tulajdon védelmét is rögzíteni kellene.

Fontos lenne, hogy a kódex magába foglalja a korábbi progresszív szabályokat. Nekünk is vannak hiányérzéseink annak ellenére, hogy itt egy éles küzdelem zajlott le az elmúlt percekben az üvegzsebbel kapcsolatosan. Mi magunk is, a Demokratikus Koalícióhoz tartozó független képviselők is úgy gondoljuk, hogy itt azért problémák vannak. Hadd mondjam el az államtitkár úrnak, hogy ugye itt a gond az, hogy kimaradt az üzleti titokra vonatkozó szabályok közül a hatályos Ptk.-ban meglévő korlátozás, miszerint nem minősül üzleti titoknak az államháztartás valamely alrendszerével pénzügyi, illetőleg üzleti kapcsolatára vonatkozó adat, tehát felvilágosítást lehet kérni.

Önök azt mondják, hogy ezt az információs törvényben fogják szabályozni, az viszont sajnos visszahivatkozik a Ptk.-ra. De nyilvánvalóan itt az a bizalom nincs meg e tekintetben, ami alapján elfogadható lenne az önök válasza, hogy ez majd egy más törvényben szabályozásra kerül 2014 januárjáig. Mindenképpen szeretném kiemelni ennek fontosságát, jelentőségét, azt gondolom, a közélet tisztasága érdekében ez egy fontos szabály. Jó lenne, örülnénk, ha a polgári törvénykönyv is tartalmazná ilyetén ezt a szabályt.

A fogyasztóvédelmet csak egy pillanatra szeretném érinteni, hiszen itt a jogi személyek és a személyek jogához is kapcsolódik ez a kérdés. Mindenkit, akinek az ismerete, felkészültsége valamiképpen korlátozott a szerződéses partnerhez képest, azt gondolom, kötelességünk védelemben részesíteni, a polgári törvénykönyvnek e tekintetben is erőteljesebb jogokat kell megfogalmazni.

Az emberi méltóság ügyéről beszélve, azt gondolom, a gondnoksági kérdések kiemelkedőek.

(12.50)

Jól mutatja egy adott társadalom állapotát. A jelenlegi szabályokhoz képest, azt gondolom, ez a kódex előrelép, ugyanakkor azt is mondom, hogy lehetne ennél progresszívabb - a '89-es törvény például az volt. Rengeteg embert érintő kérdésről van szó, hiszen mintegy ötvenezer embert érint valamiképpen a cselekvőképességének a korlátozása. Azt gondolom, hogy erre mindenképpen nagyobb figyelmet kellene fordítani.

Itt addig nem lehetünk nyugodtak, addig nem történik igazán változás ezen a területen, amíg lesznek emberek, akiknek teljes mértékben, hosszú időn keresztül kizárják a cselekvőképességét. Itt a fontos az lenne, azt gondolom, hogy hogyan lehet ezeknek az embereknek a döntését elősegíteni információval vagy egyéb más módon bevonva őket ebbe, hogyan lehet különböző területekre korlátozni ezt csupán, és nem pedig az egész életviszonyára. Azt gondolom, hogy ezek fontos kérdések lennének, nem beszélve azokról a részletkérdéseknek tűnő ügyekről, például jó lenne, ha a Ptk. szabályozná, hogy hány gondnokoltat láthat el egy gondnok, vagy mekkora legyen a földrajzi távolság közöttük, és folytathatnám tovább.

A törvény vitája során többször szóba kerültek az élettársi kapcsolatok. Mi helyesnek tartjuk ezt a szabályozást. Azt gondolom, hogy az eddig elért eredmények megőrzését jelenti. Azért is fontos, mert az alaptörvény lefékezte, kizárta a családjogi területen a jogfejlődés lehetőségét a másság elismerésében, a melegek jogainak a védelmében, ezért helyesnek tartjuk, hogy az élettársi kapcsolatok szabályozása ilyetén megjelenjen a polgári törvénykönyvben.

Az egyházakkal, a jogi személyekkel kapcsolatos szabályozás aszinkronjára is szeretném felhívni a figyelmet. Amennyiben ez a törvény elfogadásra kerül, nem lesz összhangban a törvénnyel. Kellene hogy tartalmazzon a polgári törvénykönyv egy kivételt az egyházak tekintetében, hogy ne lehessen felügyeleti szervet létrehozni az egyházak felett, amit egyébként az egyházügyi törvény ilyen szempontból helyesen rögzít, noha a törvénnyel magával számtalan hiba van.

A családjogi törvényhez szeretnék még egy hozzáfűzést tenni, nevezetesen a házasság felbontásával kapcsolatosan. A bíróság előtt lehet felbontani, szabályozza a törvény, ez összességében helyes, de azt gondolom, hogy érdemes lenne megfontolni, hogy a mediációt követően, egybehangzó jognyilatkozat esetében közjegyző előtt is lehetőség legyen egybehangzó jognyilatkozattal ezt megtenni. Meggyőződésem, hogy nem a család ellen, pont a családi, házassági kötelékek iránti érdeklődést növelné ez a dolog. Helyesnek tartjuk az öröklési joggal kapcsolatos szabályokat a házastársakkal kapcsolatosan, és főképpen az élettársi viszonyokkal kapcsolatosan is.

Tisztelt Ház! A szakértői előkészítő bizottság egyik tagja azt nyilatkozta, hogy az új polgári törvénykönyv erősen tradicionális és rendkívül konzervatív. Azt gondolom, hogy ez önmagában nem hiba. De azt is hozzáfűzte, hogy majd a bírói és az ügyvédi joggyakorlat ezeket a problémákat kiküszöböli, vagyis elindul egy egészséges, természetes jogfejlődés. Ahogy az elején kifejtettem, azt gondolom, hogy ebben a mai magyar valóságban nem hihetünk, és számtalan példát hoztam.

Ami a törvény tradicionális és konzervatív jellegét illeti, azt gondolom, hogy az igaz, hogy több területen nem siet az új kihívások, az új kérdések megoldása elé. Ilyen a családi jog, ilyen a házassági jog, ilyen a melegek jogainak a védelme, ilyen az egyházügy, ilyen az állam szerepe, az állam és a polgár viszonya. Mentségül azonban hadd szögezzem le, hogy maga az alaptörvény is korlátozza, esetenként pedig kizárta, hogy egy progresszívebb törvényt tegyen le a parlament asztalára a szakértői bizottság. Ennél jóval nyitottabb, jóval progresszívebb megoldást, kódexet csak az alaptörvény hatályon kívül helyezésével lehet megalkotni, továbbfejleszteni és kiegészíteni, ennek feltételeit azonban csak a 2014-es választásban teremthetik meg a demokratikus erők.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu