DR. STEINER PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim közül sokan vannak, jelen is vannak közülük sokan, akik hozzám hasonlóan ügyvédi praxist folytatnak. Azt hiszem, hogy meg tudják erősíteni azt a tapasztalatot, hogy az ügyfelek rendkívül kreatívak, amikor akár a jogaikat kell érvényesíteni, akár a kötelezettségeiket kell értelmezni.

Ügyvéd nagyon sokszor mást nem is kell hogy tegyen, mint hogy meghallgatja, értelmezi, megfelelő szakmaisággal összepakolja az elképzelést, és egy kiváló szerződési rendelkezés születik belőle. Ezzel a gyakorlati példával azt akartam bizonyítani, hogy a polgári jognak, mióta létezik, az a fő feladata, hogy a polgárok teljes életviszonyait, szabadságviszonyait, illetőleg polgári viszonyait, vagyoni viszonyait, személyi viszonyait a legteljesebb diszpozitivitással szabályozza.

Mondhatnám azt is, hogy az államnak csak akkor kell jelen lenni, ha az feltétlenül szükséges, mert higgyék el nekem, képviselőtársaim, gyakorlatból mondom, hogy a polgárok pontosan tudják, hogy nekik mi a jó, pontosan tudják, hogy hogyan kell ezt a legjobb peremfeltételek között érvényesíteni, és pontosan el tudják mondani a szakembereknek, hogy mit szeretnének egy okiratban látni.

Azért vetettem fel ezt a példát, mert amióta polgári jogi hagyományok egyáltalán léteznek Európának ezen a felén, azóta mindig az volt az irányadó, hogy a polgárok számára, a polgárok jogában a legteljesebb szabadságot biztosítsuk. Ezért ennek a polgári törvénykönyvnek, amelyet most tárgyalunk általános szakaszban, az egyik legnagyobb előnye, és a korábbi tervezői hagyományokban is ez volt látható, amióta megszületett az új polgári törvénykönyv megalkotásának igénye - egy kora reggeli hozzászóláshoz kapcsolódva nem 2010-ben, hanem előtte egy évtizeddel -, az volt a fő szándéka, az volt a fő iránya és az volt a fő filozófiája, hogy a polgárok teljes autonómiáját biztosítsa. Minél kevesebb a kogencia, annál jobb egy polgári törvénykönyv. A kogencia nem a polgári szabályozás fő lényege, a kogencia olyan állami akarat, amely kötelezően előírja a polgárnak, hogy mit kell tegyen védett tárgyak érdekében. Ezért nem elsősorban a polgári jog eszköze.

Miért mertem ezt a rövid alapvetést is önöknek itt, a késői órákban elmondani? Azért, mert a ma reggeli vitában elhangzott két olyan érv, amelyet ha a kormánypártok komolyan gondolnak, akkor valóban egy áthidalhatatlan ellentét fog kialakulni álláspontom szerint az ellenzék és a kormánypártok között.

Kereszténydemokrata képviselőtársam a reggeli vitában azt javasolta, hogy az élettársi viszony szabályozásának tárgyköre kerüljön át a kötelmi jogba, azaz a szerződések jogába, a bejegyzett élettársi viszony pedig kerüljön ki a polgári törvénykönyvből, és egy külön törvény szabályozza. Azt vélem, hogy ez a javaslat szimbolikájában és felfogásában jóval túlmegy azon, hogy azt tudjuk mondani, hogy ez a polgári törvénykönyv általános vitájához tartozik.

A mi felfogásunk szerint miről van itt szó? Egyrészt nem kell elmondanom, mert mind Lendvai Ildikó, mind Lamperth Mónika tökéletesen körbeírták a mi felfogásunkat ezeknek a viszonyoknak a területén, de két üzenetére azért szeretném felhívni a figyelmet.

Vegyük egy pillanatra komolyan a javaslatot! Ha valóban úgy gondolják, hogy az élettársi viszonyok a kötelmi fejezetbe kerüljenek, akkor ezt a kapcsolatot egy ugyanolyan szerződésnek kell tekinteni, mintha vennénk egy mosógépet. Akkor kérdezem, hogy a szülői felügyeleti jogokra, ha véletlenül elkövetik azt, hogy még lesz egy közös gyerekük is, a jog- és kellékszavatosság szabályai fognak-e érvényesülni. Kérdezem, hogy annak a megbeszélése, hogy a gyerek milyen iskolába járjon, milyen óvodába járjon, milyen ruhát vegyenek neki, az a taggyűlés szabályai szerint fog-e megvalósulni.

További kérdéseket tudnék még e tekintetben feltenni. Azt vélem, és ezért megbocsátható, hogy képviselőtársam elmondta, hogy ő nem jogászként vesz részt ebben a vitában, ezért egy kicsit toleránsabb vagyok ebben az ügyben, de mégiscsak be kell látniuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar nyelv, amelyről egyébként is tudjuk, hogy csodálatos, pontosan kifejezi az élettárs minőségét.

Az életemnek a társa, az egy család, az egy érzelmi, szerelmi és szociológiai életviszony. Azt mondani, hogy az életemnek a társa, akivel együtt élek... - és valamilyen oknál fogva nem kívánok egyházi esküvőt, nem kívánok állami anyakönyv-vezetői eljárást, nem kívánom, hogy az állam beavatkozzon az életemnek ebbe a szakaszába, de nevelem a gyerekeimet, szolidáris vagyok az életem társával jóban-rosszban, rájuk azt mondani, hogy ez nem család és nem a családi jogba való, hanem ez egy szerződéses jogviszony, azaz ugyanolyan, mint egy gépkocsivásárlás vagy mosógépvásárlás, vagy ha rövid a házasság, akkor egy kézen-közön való adásvétel, azaz vettem egy liter tejet, ez bizony egy nagyon elgondolkodtató álláspont. Ha ezt önök komolyan gondolják, akkor tényleg, valóban nem tudunk megállapodni a polgári törvénykönyv ezen fejezetében sem. Sőt, tovább kell menjek, hogy valószínűleg akkor kénytelenek leszünk elutasítani a polgári törvénykönyv egészét.

A másik, amit szeretnék megemlíteni, az a bejegyzett élettársak kérdésköre, ami arról szól, hogy legyen róla külön törvény, ez volt a javaslat. Ennek a kommunikációs részével nem is szeretnék foglalkozni, hogy különböző szélsőséges gondolkodású emberek hogyan és miképpen minősítenék ezt a törvényt, és miféle elképesztő, otromba élcelődésnek lenne a tárgya. De aki megismerte az idevonatkozó adatokat - és én elhiszem professzor úrnak, amikor ezt elmondta az alkotmányügyi bizottsági ülésen a vitában -, jelen pillanatban négyszáz magyar ember, négyszáz polgár kérte a bejegyzett élettársi jogviszonyt. Négyszáz emberről van szó, négyszáz polgártársunkról van szó. Azt gondolom, hogy ha máshol szabályozzuk, vagy külön törvényben szabályozzuk ezt a jogviszonyt, akkor arról teszünk tanúbizonyságot, azok, akik nem így élnek, hogy azokat, akik így akarnak élni, nem tekintjük polgárnak, nem tekintjük olyan embereknek, akik a hazánk fiai, akik ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mert azt mondjuk nekik, hogy ahogy ti akartok élni, az egy külön törvénybe való.

Úgy vélem, hogy nem szabad ebbe beleavatkozni. Úgy vélem, hogy a polgári jognak és ezen belül a családi jog fejezetnek ezt a kivételt el kell ismernie, és biztosítania kell számukra azt a jogot, hogy olyan formában élhessenek együtt, amilyen formában ők ezt gondolják.

(14.30)

Azt gondolom, sőt meggyőződésem, hogy az egész demokráciánk fokmérője, hogy azokat az embereket, akik ezt a jogviszonyt igénybe akarják venni, ezt az együttélési formát igénybe akarják venni, hogyan tolerálja a társadalom, biztosítja-e számukra a gondtalan életet, biztosítja-e számukra azt, hogy úgy éljenek, hogy azért semmiféle provokáció, semmiféle megvetés ne érje, hogy ők egyébként az életüket így akarják élni. Ez a mi erkölcsi próbánk és nem azoké, akik úgy akarnak élni, hogy ezt a jogviszonyt igénybe kívánják venni.

Végül egy utolsó mondat, ez nem annyira lényeges, azt gondolom, hogy a részletes vitában kiküszöbölhető, sőt különböző jogalkotási technikákkal megoldható, de az az álláspontunk - és ez a felhívott könyvekre is érvényes, amelyeket ma tárgyalunk -, hogy egy kicsit túl sok az eljárási szabály a polgári törvénykönyvben. Nagyon sok helyen találtunk olyan szabályozási formákat, amelyek inkább a polgári eljárásjogba valók. Azt gondoljuk, hogy az általános vitát ebben a kérdéskörben nem terhelnénk, a részletes vitában meg fogjuk tenni ezeket a javaslatokat, mert természetesen nem lehet elválólag értelmezni a dolgot. Nyilvánvaló, hogy kivételként időnként be kell hogy kerüljenek egy-egy szabályozási formába eljárási szabályok, de azért azt véljük, hogy a polgári törvénykönyvbe olyan eljárási szabályok nem valók, amelyek szerepe, a jogintézményi megoldása sokkal megnyugtatóbb a polgári eljárásjogban. Lehet, hogy egy külön a polgári törvénykönyvre vonatkozó eljárási jogszabályt kell alkotni, gondolom, hogy ezt a kormány majd végiggondolja és megteszi ezt a javaslatát.

Én továbbra is abban bízom, tisztelt képviselőtársaim - az elhangzott hozzászólások ebben engem meggyőztek -, hogy jól döntött a szocialista frakció, amikor a konszenzusra törekszik, és továbbra is a konszenzust szeretnénk, de vannak olyan kérdések, amelyekben nem lehet, úgyhogy kérem, szíveskedjenek ezt mérlegelni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu