DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napirendi ajánlásnak megfelelően a Hetedik könyvről, az öröklési jogról szeretnék egypár gondolatot megosztani önökkel.

De mielőtt ezt megtenném, engedjék meg, hogy itt a plénum előtt is köszöntsem Vékás professzor urat, és megköszönjem neki és az ő munkáját segítő jogtudósoknak azt a tevékenységet, ami most már több mint egy évtizedes, elmondható, és amelynek eredményeként a parlament most tárgyalhatja a polgári törvénykönyv javaslatát.

Én azt gondolom, hogy ha figyelembe vesszük, hogy a korábbi, illetőleg a hatályos törvénykönyv és mondjuk, az 1977-es átfogó novellája óta, beleértve az 1990-es rendszerváltozást is, milyen folyamatok zajlottak le, teljesen időszerű volt az, hogy a parlament egy új, átgondolt, a változó kornak és a kihívásoknak megfelelő, azokra jogi utat és iránymutatást adó kódex kerüljön a parlament elé.

Az öröklési jog, azt gondolom, hogy egy olyan része életünknek, amely, azt lehet mondani talán már, hogy évezredek óta foglalkoztatja az embereket, nevezetesen, hogy az a vagyon, az egy élet munkája során felhalmozott érték milyen módon kerüljön az utódok számára. Ennek megfelelően ez egy olyan része, letisztultabb része lehet a kódexnek, amely évszázadok vagy a római jog óta alaposan átgondolt és kidolgozott jogelveket fogalmaz meg.

Ennek megfelelően az előttünk fekvő javaslat Hetedik könyve a hatályos öröklési jog szabályain is csak a legindokoltabb esetben változtat, azaz jelentős elmozdulás a korábbihoz, illetőleg a hatályos szabályozáshoz képest, azt lehet mondani, nagy terjedelemben nem történt. Főleg olyan esetekben változtat a javaslat, amelyekben a közjegyzői vagy a bírói gyakorlatban a módosítás igénye ténylegesen felmerült. Az átgondolt átalakítás követelményét támasztották még alá azok a gazdasági és társadalmi változások, amelyek Magyarországon a Ptk. '77-es átfogó novellájának megalkotása és elfogadása óta eltelt évtizedekben történtek.

Az öröklési joggal szemben támasztható változtatási igények okai között a magántulajdon megnövekedett szerepének és ennek következtében az örökölhető vagyon kiszélesedett tárgyi körének kell elsősorban jelentőséget tulajdonítani. Tudjuk jól, hogy 1990 előtt az akkori rendszerben gyakorlatilag tanácsi bérlakásban lakott az ország városlakóinak a többsége, családi házak voltak a vidéki településeken, ehhez még egy-egy telek és a Trabant vagy a Wartburg, jobb esetben a Zsiguli gépkocsi jelent meg, jelentős pénzügyi tőkehagyatékok nem jelentek meg, tehát nem volt akkora súlya a mobilizálható vagyonnak, mint mostanában. Tehát ennek megfelelően ezekre a megváltozott vagyoni viszonyokra próbálnak az öröklési jog módosításai, új elemei választ adni.

A hagyatékok értéke jelentősen emelkedik és összetételük is mélyreható átalakuláson megy keresztül. Az öröklési jogszabályok felülvizsgálata tekintetében emellett a családi és a demográfiai viszonyokban bekövetkezett egyes változásoknak is jelentőségük van, amelyet nyilván az új kódexnek megfelelő módon kezelni és követnie kell. Az öröklés rendjére hatással lévő demográfiai változások közül elsősorban az átlagos életkor meghosszabbodására kell utalni. Az idős emberek nyilván még megfontoltabban próbálják az öröklési rendet meghatározni.

A Ptk. hatálybalépése óta eltelt több mint fél évszázad gazdasági és társadalmi változásai miatt a közjegyzők és a bíróságok tapasztalataira is figyelemmel a javaslat elérkezettnek látja az időt a házastárs törvényes öröklési jogának megváltoztatására, az általános haszonélvezet-öröklés megszüntetésére, és helyettes részbeni állagöröklés bevezetésére. A javaslat fontos változása, hogy a korlátozott körben is holtig tartó használati jog formájában elismeri az élettárs törvényes öröklési jogát is. Ebből a megoldásból az is egyértelműen látszik, hogy a javaslat nem kezeli egyenrangúnak az élettársi kapcsolatot a házassággal, de azt gondolom, az előttem hozzászólók már megfelelő módon kifejtették az ezzel kapcsolatos véleményeket. A javaslat a házastárssal egy sorban törvényes öröklési jogot ad az örökhagyó szüleinek is.

A javaslat néhány kérdésben megváltoztatja a végintézkedési jogot is. Két konkrét esetben - latin kifejezéssel - a substitutio pupillaris intézményeit elfogadva és a házastárs előörökösödés-nevezés formájában érvényesnek ismeri el az utóörökös-nevezést maradék utóörökös nevezéseként. A javaslat új szabállyal házastársak számára lehetővé teszi közös végrendelet alkotását, fenntartva egyben a hatályos jogot házastársak örökhagyói minőségben is köthető közös öröklési szerződések tekintetében.

Enyhít a javaslat az írásbeli magánvégrendelet alaki követelményein, elhagyva olyan előírásokat, amelyek a gyakorlatban nem nyújtottak többletgaranciát az okirat valódiságának megállapításához. Alapvetően a Ptk. által elismert körben tartja fenn a javaslat a köteles részre való jogosultságot, és csak néhány ponton módosítja ennek a jogintézménynek a részletszabályait.

Végrehajt végül a javaslat több kisebb-nagyobb szerkezeti változást az öröklési szabályok rendszerén belül. A legjelentősebb ezek közül a végintézkedésen alapuló öröklési rendelkezéseknek a törvényes öröklést meghatározó normák elé helyezése. Ennek az a magyarázata, hogy az öröklés rendjét elsődlegesen az örökhagyó végakarata határozza meg, és csak a végintézkedés hiányában vagy annak hézagaiban érvényesülnek a törvényes öröklés szabályai. Ezek azok az általános elvek, amelyek megjelennek a Hetedik könyv különböző címeiben és részeiben. A végrendelkezés elsőbbségét a korábbi szabályozás is természetesen elfogadta, ennek megfelelően a javaslat minden végintézkedési formára kiterjesztve fogalmazza meg a végintézkedés-szabadság elvét. Ez az elv a tulajdonos rendelkezési szabadságából következik, és a polgári magántulajdonra épülő jogrendszerek egyetemleges elvének is tekinthető, sőt annak tekintendő.

A végintézkedési nyilatkozat a legszemélyesebb jognyilatkozatok közé tartozik, és mint ilyen, a javaslat szerint nem tehető meg képviselő útján. Azt gondolom, hogy ez teljesen érthető, és alapelvként jelenik meg. Ebből következik, hogy a cselekvőképtelen személy, aki élők között vagyonnyilatkozatai tekintetében törvényes képviselőjére van utalva, nem tud végrendeletet tenni vagy vagyonáról halála esetére más módon érvényesen rendelkezni.

A javaslat nem változtat egyébként a végrendeletek fajtáin. A javaslat szerint közvégrendeletet csak közjegyző előtt lehet tenni, ez a hatályos szabályozásban is így van. A közvégrendelet bíróság előtti tételét a Ptk. megengedte, de ez a végrendelkezési forma nem ment át a gyakorlatba, tapasztalatok szerint minimális az ilyen bíróság előtt tett végrendelkezéseknek a száma.

(11.40)

A bírósági szervezeti törvény által meghatározott feladatok között sem illeszthető, nem jelenik meg az okiratszerkesztés kötelezettsége, tehát más jogszabályokkal is ütközhetne, ha ez bent maradna. Mindezek miatt a javaslat a közvégrendelet tételének ezt a lehetőségét, ami a jelenleg hatályos Ptk.-ban van, elhagyja. A javaslat a cselekvőképesség új szabályaival összhangba hozza és tartja fenn a Ptk.-nak azt a szabályát, amely szerint korlátozottan cselekvőképes személy érvényesen csak közvégrendeletet tehet. A javaslat a Ptk.-val egyezően kifejezetten kivételes jelleggel ismeri el a szóbeli végrendeletet, s annak feltételét a gyakorlati tapasztalatok fényében egyértelművé teszi.

A bizonyítási nehézségeket a javaslat azzal kívánja csökkenteni, hogy a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után 30 napra korlátozza a végrendelet hatályát, tehát van egy időbeli, 30 napos korlát. A javaslat csak keveset változtat az írásbeli magánvégrendeletek alaki érvényességi feltételein, ez az elmúlt időszakban, azt gondolom, bizonyította, hogy megfelelnek a követelményeknek.

A gyakorlatban igen sok probléma merült fel azzal az érvényességi követelménnyel kapcsolatban, hogy a végrendelet keltének helye is tűnjék ki magából az okiratból, a javaslat ezért ezt nem tartja fenn, nem indokolt a fenntartása. A több különálló lapból álló holográf végrendelet esetében a javaslat, szemben a hatályos Ptk.-val, nem követeli meg azt, hogy az örökhagyó minden lapot aláírjon, elegendőnek tartja, ha az örökhagyó a végig saját kezűleg leírt végakaratánál a lapokat sorszámozással látja el. E követelmények teljesülése mellett ugyanis a végrendelet valódisága aggálytalanul megállapítható. A javaslat jogi személynek rendelt juttatás esetén kiterjeszti a végrendelet megtételénél tanúként vagy más módon közreműködő személyekre vonatkozó garanciális szabályokat a jogi személy tagjaira, vezető tisztségviselőire, képviselőire, felügyelőbizottsági tagjaira és munkavállalóira is. Ez érthető módon garanciális szabály arra, hogy ne lehessen visszaélni a javukra.

Kivételes szabály formájában visszatér a javaslat a Ptk. előtti joghoz a házastársak közös írásbeli végrendelete érvényességének elismerésével. A gyakorlati igények ennek lehetőségeként a megnyitását tették szükségessé, adott esetben a viszonossággal kapcsolatos értelmezési problémák vállalása árán is. Az egymás befolyásolásának lehetősége mint a közös végrendelettel szembeni szokásos ellenérv, ugyanúgy felmerülhet a külön okiratba foglalt végrendelkezések esetén is, ha azokat egymásra tekintettel alkotják. Az alaki érvényesség feltételei tekintetében a javaslat a korábbi rendelkezésekbe foglalt követelményeket alátámasztja.

Én azt gondolom, hogy azok a szabályok, amelyeket itt most röviden a rendelkezésre álló időben elmondtam, azt húzzák alá és bizonyítják, hogy a javaslat Hetedik könyve az öröklésre vonatkozó szabályok, az elmúlt évek változásainak igényeit megpróbálja kezelni, és olyan koherens formába hozni, amely garantálja, jogilag biztonságosabbá teszi az öröklés szabályait, de alapvetően a korábbi évek gyakorlatát jelentősen nem változtatja meg.

Azt gondolom, a Háznak nyugodtan ajánlhatom, hogy ezt a könyvet a javaslat keretében támogassák, és amikor majd a Ház elé kerül, az elfogadását támogassák, fogadják el.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu