KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtáraim! Azt hiszem, az ellenzéki képviselők egyetértenek abban, hogy ebben a javaslatban van, ami elfogadható és alapvetően támogatható, és van, ami pedig teljes mértékben elfogadhatatlan.

Schiffer András képviselőtársam elmondta, hogy melyik az a rész, amelyik elfogadhatatlan számunkra, méghozzá két nyomós okunk is van erre. Az egyik az, hogy jogállamban az nem megoldás, ha az állam, ráadásul a saját hatóságának a hibájából elbukik egy bírósági ügyet, akkor azt úgy próbálja helyre tenni, hogy megváltoztatja a törvényeket, és más igazságszolgáltatási fórumok lesznek ezentúl ebben az ügyben kompetensek. Ráadásul ez nem is illeszkedik a magyar igazságszolgáltatási rendbe, erről is volt már szó, hogy igazából a Kúria olyan típusú eljárásban, ahol nincsen másodfok, csak választási eljárásban illetékes, tehát nem nagyon látjuk ennek okát vagy az illeszkedését a magyar jogrendbe.

Arról is beszéltünk már, hogy miért nem támogatjuk a negyedik mobilszolgáltató elindítását, és valóban itt azt gondolom, hogy ebben a látszólag részletkérdésnek tűnő ügyben is világosan körülrajzolható az a különbség, ami a Fidesz és az LMP államfelfogásában megjelenik.

Csak egy dologgal egészíteném még ki azt, hogy eddig az állampolgárok csak buktak ezen az üzleten, és valószínűleg ez akkor is így lesz, ha önök ezt a törvényt elfogadják, és sikerül keresztülverniük a negyedik mobilszolgáltatót, hiszen - és ez szintén elhangzott a mai vitában - az, hogy a magyar törvények lehetővé teszik azt, hogy roaming eljárást belföldi piacon is megvalósítsanak, attól ez még a közösségi joggal ellentétes. És azért ne gondoljuk azt, hogy nem lesznek olyanok, akik ezt az európai bíróságokra fogják vinni, és ezt a pert mi el fogjuk veszíteni, és ezzel megint a magyar adófizetők fognak rosszul járni.

Ráadásul azt is hozzá kell tennünk, hogy önök éppen a polgári törvénykönyvben vagy számos más jogszabályban éppen korlátozni akarják azt a lehetőséget, hogy az állampolgárok, az adófizetők pénzének az elköltéséről a lehető legátláthatóbb módon tudjanak tájékozódni, és bizony itt olyan százmilliárdos költésekre lesz lehetőségük a negyedik mobilszolgáltató kapcsán, ahol az egyes költéseknek az átláthatósága, a tisztességes verseny minimum megkérdőjelezhető.

Az egyik újságcikk, amely részletesen foglalkozott ennek a negyedik mobilszolgáltatónak az ügyével, infokommunikációs berkekben dolgozó szakembereket idézve azt írja, hogy valójában nem negyedik mobilszolgáltatót akarnak, csupán százmilliárdos közbeszerzési üzleteket. Ezt tehát az a része, és ezt nem akarom bővebben kifejteni, Schiffer András képviselőtársam már elmondta, ez az a része, amit biztosan nem szeretünk ebben a törvényben.

Az, amivel egyet lehet érteni, a fogyasztóvédelmi szabályok, annak egy része egyébként szintén az önök elhibázott gazdaságpolitikája miatt van rá szükség, hiszen önök arról beszélnek ebben a törvényben, hogy hogyan fogják megtiltani azt, amiről eddig azt mondták, hogy nem lesz, tehát hogyan nem fogják majd a hírközlési vagy a telekommunikációs cégek ráterhelni a fogyasztókra a különböző sárgacsekk-adóból származó költségeket.

Azzal is összességében, koncepcionálisan egyet lehet érteni, ami a digitális átállás kapcsán ebben a törvényjavaslatban szerepel, azonban mielőtt örömtüzeket gyújtanánk, arról beszéljünk már egy kicsit, hogy miért is áll ilyen csehül a digitális átállás Magyarországon.

(21.40)

Mi volt az indoka annak, hogy több mint két évet kellett várni arra, hogy az első olyan törvényjavaslat bekerüljön a Ház elé, ami megpróbál valamilyen konkrét lépéseket tenni a digitális átállás levezénylése érdekében? Mert eddig csak olyan törvényi változások történtek az elmúlt két évben, amikor ráadásul általában az utolsó pillanatban betolt zárószavazás előtti módosítókkal a digitális átállás határidejét kitolták.

Magyarország 2010-ben, amikor önök átvették a kormányzást, a digitális átállás menetrendjét illetően élenjáró volt Európában, most sereghajtó. Lehet arra hivatkozni, hogy az előző kormányok nem tettek meg mindent ennek az érdekében, de azért egy dolgot szögezzünk le: a digitális átálláshoz szükséges források azokra a célokra, amelyekről most ez a törvényjavaslat is beszél, ezek a források rendelkezésre álltak. Rendelkezésre állt a digitális átálláshoz szükséges legfontosabb törvények köre, s rendelkezésre állt egy parlamenti bizottság, amely a digitális átállás folyamatát felügyelte volna. Ennek a bizottságnak az elnöke az egyik előterjesztő. Ez a bizottság 2010 nyarán ült össze elsőnek és utoljára, legalábbis ebben a parlamenti ciklusban, nyilván azért, mert valahogy ez a folyamat elveszett a Fidesz jogalkotási, médiaszabályozási ámokfutásában, pedig aztán igazán sok médiaszabályozási tárgy volt itt a parlament asztalán. Ezekben mindig az utolsó pillanatban, oda nem illő módon, a digitális átállás határidejét sikerült kitolni, de valahogy ez a nagyon fontos kérdés, a társadalmat és az egész médiapiacot meg a magyar nyilvánosságot alapvetően érintő kérdés valahogy az önök prioritási listáján annyira hátulra szorult, hogy most tulajdonképpen a ciklus vége felé közelítve lehet egy olyan menetrendet kialakítani, hogy valahogyan eljussunk odáig, hogy Magyarországon le lehet kapcsolni az analóg adásokat. Ez mindenkinek érdeke lenne elvileg; érdeke lenne az államnak, hiszen a felszabaduló frekvenciákkal gazdálkodhat; érdeke lenne bizonyos értelemben a két kereskedelmi televíziónak is, hiszen nem kell befizetniük azokat a médiaszolgáltatási díjakat, amelyeket egyébként nem is fizetnek be, és akkor innentől kezdve az egész történet kezd egy kicsit bonyolultabbá válni.

Itt is sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen szempontból a javaslat, ennek a törvényjavaslatnak a két eleme, tehát a negyedik mobilszolgáltató frekvenciapályázatával kapcsolatos igazságügyi szabályozás módosulása és a digitális átállás, azért itt mind a két esetben van egy közös elem, hogy nagyon sötét - hogyan is mondjam - lobbiharcok és üzletpolitikai érdekek egy furcsa ütközése lehet a háttérben. Ugyanis a két kereskedelmi televízió, amelynek, mondom, elsősorban tulajdonképpen érdeke lenne az, hogy a digitális átállás megtörténjen, hiszen akkor nem kell fizetniük ezeket a komoly díjakat az analóg sugárzásért, ezekben egy közös tulajdonság van, mondjuk, kettő: egymást öldöklő küzdelmet folytatnak a nézőkért, a másik az, hogy mind a kettőt fel akarta vásárolni Nyerges Zsolt cége, az Infocenter. Azért nem történt ez meg, mert nem tudott eleget fizetni.

Innentől kezdve, amikor önök folyamatosan kitolják a digitális átállást, aztán utána különböző külön lobbikat folytatnak ezekkel a tévétársaságokkal, akkor az ember keresi, hogy ebben tulajdonképpen mi is önök számára a racionális hatalmi megfontolás. És persze lehet, hogy az ellenzék most már mániákusan keresi mindig, minden lépésük mögött ezeket a hatalmi szándékokat, de azért lássuk be, jelenleg éppen elsőfokú bírósági döntés van arról, hogy a Médiatanácsnak ki kell adnia a hatósági szerződéseket ezzel a két televíziós társasággal, ugyanis annyit tudunk, hogy a médiahatóság csökkentette ezeknek a cégeknek a médiaszolgáltatási díját, csak nem mondja meg, hogy mennyivel, minthogyha ez nem tartozna ránk, minthogyha ez nem egy olyan bevétel lenne, amely a magyar adófizetőket közvetlenül is érinti.

Az előző törvényhozási témánkhoz tartozna tulajdonképpen a média-költségvetési, -zárszámadási rész, ott is elmondhattam volna, de akkor most mondom el: ugye, ott azt látjuk, hogy nem folyt be az a pénz, amit 2011-re vártak, felemelték ugyan a médiaszolgáltatási díjat, de kevesebb folyt be. Annyit lehet tudni, 2012-re van átütemezve, de hogy pontosan mekkora engedményt kaptak ezek a cégek, miközben folyamatosan megy a lobbi azzal kapcsolatosan, hogy mikor is fejeződik be a digitális átállási folyamat, és közben lejárt a hatósági szerződésük; tehát itt valami nagyon világos érdekütközés van, valamifajta olyan lobbiharc jeleit látjuk a digitális átállás kapcsán, ennek kapcsán is, a frekvenciapályázatok kapcsán is, ami azt mutatja, hogy itt nincs minden teljesen rendben.

Szeretném megkérdezni azt, hogy az elmúlt két évben miért nem hallgatta meg a bizottság a médiahatóság vezetőjét. Erről beszélgettünk már az elnök úrral, tehát nem itt mondom elsőnek ezt a kérdésemet. Miért van az, hogy önök két és fél év alatt fel tudták forgatni a teljes magyar médiastruktúrát többször is, oda-vissza, folyamatosan mozgásban tartották a rendszert, és folyamatosan egy ilyen lopakodó médiaszabályozással tulajdonképpen a médiahatóság alá besöpörték a teljes magyar közmédiát, és folyamatosan, most már a postai törvényben, a hírközlési törvényben, mindenhol újabb-újabb jogosultságokat kap ez a parlamenti többségtől és a választók akaratától elszabadult hajóágyú. Erre hogyhogy nem maradt idejük?

És akkor persze bele lehet menni azokba a részletekbe, hogy hogyan leszünk képesek, mondjuk, a KSH hogyan lesz képes arra, hogy felmérje azoknak az állampolgároknak a körét, akik érintettek abban, hogy valamilyen szociális alapon segítséget kapjanak ugye a vevőkészülékek felszereléséhez. De mondjuk, ha ez tényleg a KSH feladata, ami egyébként gyakorlatilag fejre állt a népszámlálási folyamattal is, de mondjuk, ha az ezzel kapcsolatos törvények megszületnek 2010-ben, akkor lehet, hogy mondjuk, a népszámlálás keretében lehetett volna ezzel kapcsolatosan megbízható adatokat gyűjteni. Miért nem történt meg? Miért nem történt meg az, hogy soha... Itt egyébként volt a Médiatanács beszámolója is, ahol én többször szóvá tettem, hogy a digitális átállás miért csúszik, erre az volt a Médiatanács elnökének a válasza, hogy azért, merthogy nincsen felkészülve a magyar társadalom arra, hogy a digitális átállás folyamatát levezényeljük. Persze, hogy nincs felkészülve, mert nem készítették fel! Miért?

Tehát azt szeretném még egyszer elmondani, már csak a jegyzőkönyv kedvéért is, hogy miközben itt persze egymás nyakába borulunk, hogy milyen nagyszerű, hogy végre a digitális átállással foglalkozunk, azért azt el kell mondani, hogy az elmúlt két évben is megtehettük volna ugyanezt, és akkor, mondjuk, előrébb lennénk ebben a folyamatban, és nem kellene nekem azon agyalnom, hogy tulajdonképpen milyen hatalmi érdekek szolgálnak abban, hogy a Médiatanács folyamatosan sakkban tartja a két legnagyobb magyar televíziót, miközben azt lehet tudni, hogy ezt a két magyar televíziót a Médiatanáccsal egy politikai családba tartozó cégek szerették volna felvásárolni korábban, csak nem volt elég pénzük. De azért azt elintézték, hogy a TV2-be a Nyerges-Simicska-tengely másik cégéből küldjenek hírigazgatót, tehát azt ott politikailag legalábbis sikerült megszállni.

Úgyhogy azt gondolom, miközben persze támogatjuk azt, hogy végre legyen valamilyen érdemi előrelépés abban, hogy a digitális átállás folyamatát le tudjuk vezényelni, és van egy érdemi előrelépés abban, hogy a valóban rászorulókat segítsük abban, hogy ne legyenek megfosztva a legfontosabb televízióktól akkor, ha az analóg sugárzást lekapcsoljuk, de azért, legalábbis a jegyzőkönyv kedvéért el kell mondanunk, hogy ezekről nem most kellett volna beszélgetnünk, hanem mondjuk, másfél évvel ezelőtt, és akkor talán nem kellett volna megvárnunk azt, hogy az analóg sugárzású televízióknak lejár a hatósági engedélye, és nem kellene most jogvédő szervezeteknek perelni a médiahatóságot, hogy adja ki az új szerződést, és nem kellene emögött mindenféle sanda politikai szándékokat keresnünk, amiket sajnos keresgetünk, mert az elmúlt két évben azt láttuk, hogy önök csak akkor lépnek, hogyha valamelyik lobbi önöket elkezdi dróton rángatni.

Ennyit akkor a digitális átállásról. Szerettem volna, ha ez a folyamat valóban azon a konszenzusos pályán mehet tovább, ahogy egyébként korábban elindult. Az, hogy erről letértünk, részben annak köszönhető, hogy önök elszabotálták az elmúlt két évben ezt a folyamatot, és akkor tulajdonképpen most kell feltennünk azt a kérdést újra és újra, hogy hogyan jutottunk el idáig. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Forrás: parlament.hu