MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Alelnök Úr - mint előterjesztő - meg hát Hatósági Emberek! Várható volt, hogy egyébként ebben az előterjesztésben valami hasonló vita lesz, mert amikor idejönnek a számok meg táblázatok, meg ez az egész hatóságtörténet, akkor óhatatlanul túl fog terjedni azon, ami ennek a papírnak lényegében a funkciója, és sok mindenről fogunk aztán beszélni, ami kiütközik a számokból is, ami már egy vagy másfél évvel ezelőtt is előkerült a parlamenti vitában.
Ugyanis az a probléma, amit már több képviselőtársam is fölvetett, hogy létrejött egy olyan hatóság, amelyik érdekes módon egy ilyen hatalmi outsourcingnak lett az eredménye. Tehát kimenekítettünk - ha úgy tetszik - olyan erős hatalmi pozícióból, kétharmados többség birtokában egy olyan területet szakmailag, ami a hírközlés, távközlés, informatika plusz a média világa, amit mindenkitől elkülönítettünk, kontroll nélkülivé tettük. Vagy valami misztikus kontroll és misztikus gazda van fölötte, de biztos, hogy nem a demokratikus intézményrendszer felügyelete alatt létező és működő intézményről beszélünk, viszont ebből a rendszerből kap egy borzasztó finanszírozást, nagyságrendileg nagyon nagy finanszírozást, ami fölött valódi kontroll nem létezik. Ennek a működése az elmúlt egy évben pedig hát ebben a beszámolóban most itt megjelenik a számok tükrében.
(19.40)
Nyilván ennek az épeszű tárgyalása ebben az Országgyűlésben akkor lenne jó, ha együtt futna ez a zárszámadás azzal a két beszámolóval, ami egyébként itt van az asztalon, ami ennek a hatóságnak a hírközlési területen végezett munkáját, illetve a médiaterületen végzett munkáját mutatja be a számunkra.
Ez valamilyen oknál fogva a tárgyalást illetően szétcsúszott, és sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy nem kell majd csodálkozni, ha a zárszámadás kapcsán bejönnek majd tartalmi kritikák, észrevételek és problémák, hiszen nagyon nehéz lesz a számokat úgy értékelni, hogy mögötte nem keressük azokat a tartalmakat, amelyek eredményeképpen megjelennek ezek a számok.
Teljesen igazat kell hogy adjak Nyikos képviselő úrnak abban, hogy ő kezdeményezte az Országgyűlés előtt - és a számvevőszéki és költségvetési bizottság lesöpörte az asztalról azt a javaslatot -, miszerint kérjük föl a Számvevőszéket, mint a közpénzek nagy ellenőrét, hogy ha már itt súlyos, több tízmilliárdos pénzekről beszélünk és nagyon kiemelt feladatokról, legyen olyan kedves, mondjon már arról valamit, hogy ha az Országgyűlés elé kerül ez az zárszámadás, ő hogyan látja ezeknek a pénzeknek a felhasználását, költését és így tovább.
A Számvevőszék - mint a közpénzeknek egy nagyon fontos, kontrolláló, ellenőrző intézménye - nyilván más megközelítésben áll a dologhoz, mint egy könyvvizsgáló. A könyvvizsgálói feladatokat nagyjából tudjuk és ismerjük, és ez nagyon fontos kérdés, és nagyon nagy baj, hogy az egész intézmény úgy működik, hogy önmaga kéri föl és nem a gazdája, hogy ki legyen a könyvvizsgáló. Önmaga jelöli ki a legfontosabb és a legnagyobb pénzügyi tétellel működő MTVA felügyelőbizottságát, amelynek felügyelnie kéne az ottani folyamatokat és a pénzköltést is, és így tovább. Tehát egy olyan rendszer beszámolója van itt, ami fölött a kontrollnak, lényegében a független kontrollnak a lehetősége nem nagyon adatik meg.
Ráadásul a személyeket is ismerjük, hogy kik lettek azok a személyek, akiket egyrészt itt egypárti javaslatra megválasztottunk, és egypárti Médiatanácsról beszélünk, amely az MTVA fölött lévő szervként is üzemel és működik; tudjuk, hogy hogy lett az elnökből elnök. Ennek a történetét hadd ne mondjam el, mert elég sokat beszéltünk erről a Házban, és azt is tudjuk, hogy a felügyelőbizottság is hogyan tevődött össze, meg ki lett annak az elnöke, akit múlt év áprilisban megválasztottunk.
Ezek után nem kell csodálkozni azon, hogy nemcsak mi, hanem rajtunk kívül ebben az országban senki nem hiszi el, hogy ez az intézmény, amiről most beszélünk, nem került egy párt felügyelete alá úgy, hogy tulajdonképpen semmilyen kontrollt nem lehet fölötte gyakorolni. Az elfogadhatatlan helyzet és azt kérném a kétharmados többségtől, mert az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy mi bármit nyújtottunk be, úgy nem került a Ház elé, mint a huzat, hogy tegyenek arra javaslatot, hogy ha egy ekkora gigaintézmény behozza a költségvetését, akkor azt ne a parlamenti bizottság tegye meg, hanem hozza be az intézmény maga. Hozza be maga!
Akkor hozza be az elnök, legyen az előterjesztője, és mondja el, hogy miért gondolja azt, hogy ez a költségvetés így lenne jó. És a kontrollszerepet az Országgyűlés részéről a bizottság és utána a parlament plenáris ülése tudja majd gyakorolni. Azt sem értem, megmondom önöknek őszintén, hogy mi az, hogy módosított előirányzat. Persze, a számokat meg hogy miért, értem, csak kerestem közben a jogtárban, hogy ezt a törvényt, amit mi fogadtunk el azokkal a számokkal, amilyenekkel, mikor módosítottuk mint előirányzatot. És akkor ez a módosított előirányzat oszlop úgy jelenik meg, hogy a hatóság elnöke módosította a parlament által elfogadott és törvénybe foglalt előirányzatot, amihez képest értékeljük a teljesítést.
Azt gondolom, hogy ez elég furcsa helyzetet teremtett, ami mutatja azt is, hogy nem tudom, hogy hol van ennek a konkrét törvényi háttere. Nagyon örülnék, ha rávilágítana Ékes képviselő úr mint előterjesztő, hogy ennek biztos megvan a helye, hogy ezt így kell-e kezelni. Vagy pedig a zárszámadásban azt mondjuk, hogy van egy elfogadott előirányzat, aminek a módosítására az Országgyűlésben nem került sor, mert ide senki nem hozott ilyen előterjesztést, hogy ennyiben módosítsuk és majd ehhez képest értékeljük, hogy mi történik, hanem akkor azt kell mondani, hogy az elfogadott törvényben foglalt költségvetésben ez volt a valóság, és ezért tértek el a számok, mert jogalkotóként az elnök asszony időközönként döntéseket hozott, és a döntések konzekvenciái pedig megjelennek a számokban, mert valamilyen bevétel esetleg másképp képződött, több lett vagy kevesebb lett, és a kiadási oldalon is természetesen ezzel kellett valamit kezdenünk, és miért ide került és miért oda került. Mert extrém esetben természetesen azt is jelentheti, hogy itt nyugodtan fogadjunk el bármit, ettől mélyen eltérő egyéb megoldások is születnek majd az év során.
Jól látszik ezekből a számokból sajnos, és a beszámoló is valahol tartalmazza - talán a 15. oldalon -, hogy hát, ahogy az egész törvény ki volt találva meg az a két törvény, amit médiatörvénynek hívunk - mert én csak erről a részről szólnék, mert Baja képviselőtársam már beszélt a hírközlési részről -, kapkodva, előkészítetlenül, csak a hatalmi szempontoknak megfelelően és outsourcing-projekt keretében, minél hamarabb, minél gyorsabban, a ciklus elején, mindjárt az első teljes évben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezt meg tudjuk csinálni... - meg is csinálták. Aztán ebből fakadtak olyan problémák, hogy az alap költségvetése hamarabb került elfogadásra, mint az ezt követő médiatörvény, és a médiatörvényből fakadóan persze már nem volt igaz az, amit mi elfogadtunk itt a költségvetésben. És akkor persze eszerint már rögtön kellett módosítani.
Az egész intézményrendszer felállásával voltak komoly nehézségek, problémák, nagy, komoly problémák voltak, hogy mit kezdjenek a Magyar Televízióval, a Duna Televízióval, a Magyar Rádióval, az MTI-vel. Elkezdődött egy improvizációs sorozat tömkelege, ami a számokból is látszik, hogy át kellett időközönként rakni költségeket egyik helyről a másikra, mert nem tudták rendesen végiggondolni, hogy például a tagdíjkötelezettséget a nemzetközi szervezetekben most egyáltalán milyen rovaton és kik fizethetik vagy kik nem; mert kik vannak ott regisztrálva, és még sorolhatnám.
Nyilván a pénzügyeseknek volt a legnehezebb dolguk, és nyilván ezért meg kell hogy süvegeljem őket, hiszen nekik ezt szakszerűen, precízen, törvényszerűen s a többi, valahogy meg kellett végül is oldani, hogy minden a helyére kerüljön és az a gyanú legalább ne vetődjön föl, ha ez a beszámoló készül, hogy valahol eltűntek a pénzek. Mert amikor sok pénzről van szó, akkor arról is beszélni kell... - főleg ha közpénz, akkor még inkább, mert sokan úgy gondolják, hogy a legnagyobb baj, hogy annak nincs gazdája, és mindjárt megpróbálnak keresni egyet maguknak.
Nos, hát ebből a papírból ilyen gyanúk nem vetődnek föl természetesen, és remélem, hogy nincs is ilyen. No de egy számvevőszéki vizsgálat főleg ekkora pénzekről, amikről itt beszélünk és ilyen körülmények között, hogy ezek a pénzek fölhasználásra kellett hogy kerüljenek, amilyen az elmúlt év volt ezen a területen, nagyon is igényelte volna azt, hogy az Állami Számvevőszék nézzen utána a folyamatoknak, és ahogy már tőle megszoktuk, az ő szempontrendszere szerint végigvizsgálta volna és jelentést tett volna ide elénk.
Mert azzal, ha kidobják Nyikos képviselő úr, bizottsági elnök úr javaslatát, azzal bizony megint csak az demonstrálódik, hogy nem tudjuk, hogy valóságosan ki is a gazdája ennek az intézménynek. Ez egy nagyon nagy probléma; nemcsak az a költségvetési rész, amit a képviselő úr említett, hanem az a rész, hogy egyáltalán ez most kiket és miképpen szolgál, és mennyire van valamifajta társadalmi kontroll fölött, a médiát leszámítva, aki persze írogathat, amit akar.
Én erről többet nem is kívánok szólni; mi ezt nem fogjuk megszavazni, és nem azért, mert a pénzügyesek nem dolgoztak jól, hanem azért, mert ezekből a szintetikus számokból sok minden nem olvasható ki. És a jövőben azt kérném, hogy az itt felvetődött problémákat és a dilemmákat módosító javaslatokkal valahogy kezeljük, hogy legalább a helyükre kerüljenek a dolgok. Kicsit még csinálhatunk úgy is, ha nagyon akarjuk, hogy elfogadjuk, hogy nem ez volt az eredeti szándék, ami kialakult, de ebben a rohanásban így jött ki, és most oldjuk meg, ha már ezt a hibát elkövettük, és gondoljunk arra, hogy ez a fajta teljes kontrollnélküliség nem lehet senkinek sem célja egy normális országban vagy egy demokráciában.
(19.50)
Lehet sok mindenért szidni, és nem is volt tökéletes, messze nem volt tökéletes az előző médiairányítási, felügyeleti meg mindenfajta rendszer. Tudjuk annak a működésnek az összes zavarát. Borzasztó erősen bizalmi alapra volt helyezve, annak a bizalomnak az alapján, hogy a többpárti meg az ellenzéki, meg a kormányoldal képviselői általi kiegyensúlyozottság nem teszi lehetővé azt, hogy a túlhatalommal bíró kormányzati oldal által végül is a függetlennek tekintett - vagy annak kell hogy tekintődjék - média világa végül is ne kerüljön politikai gyámság alá. És akkor a többség még több is volt, mint most, ezt mindannyian tudják, hogy 72 százalék volt az akkori kormányzó hatalom többsége, most a Fidesz-KDNP nem bír ennyit, de mégis elv mentén, a demokrácia elvének a mentén elfogadta ezt a fajta erős kontrollt.
Tehát ha a bizalmi elv fölrúgásra kerül, akkor természetesen vissza lehet vele élni, és a működésképtelenségét elő lehet állítani vagy a nehézkes működését. De hát erre nem az a jó válasz, hogy viszont akkor gyámság alá helyezzük, az éppen regnáló hatalom vagy a párt alá, és ezt kitoljuk több ciklusra is, majd aztán ilyen furcsa mechanizmusok révén még a pénzügyi beszámolót is a költségvetési bizottság hozza ide, mintha az lenne azért felelős, holott nem tud felelős lenni, mert se apparátusa, sem egyéb képessége, készsége és a politikai intézményrendszerben betöltött helye és szerepe sem predesztinálja. Ez így biztos, hogy nem jó.
Úgyhogy, hölgyeim és uraim, és tisztelt elnök úr, én köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Azt tudom mondani, hogy mi ezt a beszámolót nem fogjuk megszavazni, bár ez nyilván sokat nem fog jelenteni, mert a kétharmados többség untig elég lesz ahhoz, hogy egy egyszerű többséget igénylő beszámolót elfogadjanak. De egyvalamit azért kérnék, hogy a mai vitában elhangzottakat és kritikákat meg fölvetéseket picit vegyék a szívükre. Jó? Kicsit álljunk meg ebben a rohanásban, gondolkodjunk el, mert ha így megy tovább, azért komoly károkat tudunk tenni ezeken a területeken, és gondoljuk azt, hogy ez senkinek sem érdeke és senki sem akarja. Úgyhogy én fölkínálom, ha úgy tetszik, ezen a helyen és most az alkotó, konstruktív együttműködést abban, hogy kikapáljuk azokat a problémákat, amik ma benne vannak a rendszerben.
Nagyon szépen köszönöm, tisztelt elnök úr. Visszaadom a szót. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
Forrás: parlament.hu
Kommentek
Bejelentkezés