DR. PUSKÁS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy Lajos nagy király volt, de Mátyás még nagyobb. Ez jutott eszembe, miközben hallgattam az ellenzéki képviselők hozzászólását az előttünk fekvő (Kovács Tibor: Jaj!) adótörvények és a hozzájuk kapcsolódó törvények módosításával kapcsolatos előterjesztés tárgyalása során.

Merthogy sok mindenről hallhattunk, de különösen keveset hallhattunk arról, amit ez az előterjesztés tartalmaz. Szó volt itt Matolcsy-csomagról, egyről, kettőről, gazdasági növekedésről; szó volt gazdagokról, szegényekről, és sok-sok mindenről, különböző teátrális és kevésbé teátrális képviselői megnyilvánulásokról, és joggal gondolhatom azt, és joggal asszociáltam arra, hogy bizony ez az a vizsgázói magatartás, amikor az ember mégsem arról beszél, mint ami a felelet tárgya.

(11.20)

De akkor igazodjunk egy kicsit az önök tematikájához, és beszéljünk mégiscsak egy rövid ideig Mátyás királyról. Beszéljünk arról, amiről önök beszélni akartak, és ami nem szorosan tartozik ezen előterjesztéshez. Az ellenzék részéről sokszor az hangzott el, hogy valójában azért nem támogatható ez a törvényjavaslat, mert nem a miniszter, hanem az államtitkár adta elő; azért, mert a költségvetés elfogadása során kerül ide elénk az adótörvények módosítása, és talán még hasonló súlyú, jelentőségű dolgokat soroltak az ellenzék padsoraiból, miközben azt gondolom, hogy ezek meglehetősen formális, majdhogynem azt mondom, hogy nevetséges érvek ahhoz képest, amelyek felsorakoztathatók ezen jogszabály kapcsán.

Matolcsy-csomag. Nyilvánvalóan azok az állítások, amelyek itt az ellenzék részéről elhangzottak, teljesen valótlanok. Önök nagy örömmel és nagy szeretettel sulykolják azt és a nyilvánosságba is sulykolják azt, hogy itt milyen megszorítások történnek. A megszorítás nyilvánvalóan az önök számára egy kedves kifejezés, és éveken keresztül kormányon lévén gyakorolt valóság is volt, és ez a megszorítás azt jelentette, hogy az emberek zsebébe nyúltak, és az emberektől vettek el pénzt. Elvettek 13. havi illetményt, elvettek 13. havi nyugdíjat, megemelték a személyi jövedelemadót, és egyéb terhekkel sújtották az embereket.

Gondoljunk az önök nagyszerű teljesítményére a gazdasági növekedés terén. Volt ott bizony visszaesés jócskán, volt államháztartási hiány az egekbe szökően, miközben ha összevetjük abban az időszakban az európai országokat, a velünk egyívású kelet-európai országokat, akkor bizony jócskán mögöttük kullogtunk már abban az időben. Növekedett az államadósság gigantikus módon, amelynek a terheit ma is viseljük (Göndör István: És most? És most, képviselő úr? - Márton Attila közbeszólása.), amelynek az ezermilliárdos terhét ma is viseljük, és ezen összefüggésben az ember eléggé türelmetlenül várja azt a pillanatot, amikor megszólalhat, mert bizony az osztozás vagy osztozkodás vagy éppenséggel a javak szórása az ellenzéki oldalról könnyen elhangzik, itt a SZÉP-kártyától sok minden más területig, hogy milyen jó lenne adni az embereknek, meg a kafetéria-rendszert esetleg kiterjeszteni. Nos, ez valóban jó lenne, valószínűleg a költségvetés el is bírná, ha az a fajta elképesztő államadósság-fölhalmozás az önök idejében nem történt volna meg, mint ahogyan megtörtént. Akkor valószínűleg egy jóval kisebb teherrel küzdve sokkal inkább azokat a bevételeket, amelyekről az adótörvények módosítása kapcsán is beszélünk, arra lehetne fordítani, hogy az emberek valóban jobban, jobb körülmények között és komfortosabb módon élhessenek.

No, de beszéljünk még arról, amiről önök szívesen, ismét csak szívesen beszélnek. Ez a 16 százalékos adó, amely valóban 2013. január 1-jétől már teljes egészében leegyszerűsödve és a maga valójában megnyilvánulva fog majd működni. Mindig azt mondják, hogy ez a 16 százalékos adó a gazdagok érdekét szolgálja, a vagyonosok érdekét szolgálja. Nyilván ez egy politikai demagógia, tehát nem kell önöket meggyőznöm egyébként arról, amit mondani fogok, hiszen önök ezt nagyon jól tudják, de azért mégiscsak éppen talán a nyilvánosság számára érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a 16 százalékos adó a jövedelmet adóztatja, nem a vagyont adóztatja. Akinek ma éppen esetleg egy átlagnál nagyobb jövedelme van, lehet, hogy a következő hónapban kisebb lesz. Akinek ma kisebb jövedelme van, adja isten, hogy a következő hónapban egyébként átlagosnál magasabb jövedelme lesz. Biztosan van közöttünk olyan, aki az életét nem '90 óta a parlamentben tölti, hanem abban a világban, ahol bizony az embernek valóban van egy ilyen dinamikus mozgása a havi jövedelmében, mert mondjuk, egyszer egy ilyen munkahelyen dolgozik, aztán a következő hónapban, következő évben egy másik munkahelyen, ahol más jövedelmi lehetőségek adatnak meg.

Úgyhogy azt gondolom, hogy érdemes lenne azért tisztázni ezt a vonalat is, hogy amikor a gazdagokról beszélünk, akkor nem biztos, hogy aki most éppen ebben a hónapban egy átlag fölötti jövedelemmel bír, az éppen gazdag, vagy ne adj' isten, aki most szerényebb jövedelemmel rendelkezik, az lehet, hogy amúgy komoly megtakarításokkal vagy éppenséggel komoly ingatlanvagyonnal rendelkezik, talán éppen akár öröklés által is. Tehát mindenképpen fontos leszögeznünk, hogy ez egy olyan politikai demagógia, amelynek a valósághoz csak súrlódásnyi köze van és kapcsolódása. (Göndör István közbeszólása.)

Mint ahogy önök azt sem veszik figyelembe, és azt gondolom, hogy ezt nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a 16 százalékos adókulcs mellett, amely egyértelműen éppen azt ösztönzi, hogy az emberek akarjanak minél nagyobb havi jövedelemre szert tenni, érdemes legyen számukra több munkát vállalni, és ez a több munka egy arányos adózás mellett legyen adóztatva az állam által. Ilyen értelemben ne büntessünk senkit azért, mert mondjuk, több vagy jelentősebb horderejű munkát vállal.

Érdemes azért hangsúlyoznunk, hogy továbbra is érvényesül a gyerekek után járó adókedvezmény, ami így, összességében vizsgálva a dolgot, egy nagyon komoly jövedelemnövekedést jelentett statisztikailag kimutathatóan 2011-ben Magyarországon. Bizonyára így lesz ez 2012-ben is, és bízunk benne, hogy ez a két tényező, tehát a 16 százalékos jövedelemadó és a gyerek után járó családi kedvezmény ezt a hatást eléri, tehát valójában az embereknél, a családoknál több pénz marad. Ilyen értelemben teljesen erőtlen és teljesen alaptalan az a fajta demagógia, amely arról szól, hogy megszorítás van, hogy ez a kormány elvesz az emberektől. Éppenséggel az történik, hogy ez a kormány a terheket azokra kívánja hárítani, elsősorban azokra kívánja hárítani, akik haszonélvezői voltak a korábbi években, itt akár a bankok, akár multinacionális cégek. Azt gondolom, hogy ez egy jó irány, és ebben az adórendszerben egyébként ez kevéssé fellelhető, tehát mindaz, amiről beszéltem, ez a Mátyás királyról való beszéd volt.

Beszéljünk egy kicsit azért Nagy Lajosról is, beszéljünk arról az előttünk lévő törvényjavaslatról, amely valóban az adóknak, az adójogszabályoknak és a hozzájuk kapcsolódó jogszabályok módosítását jelenti. Milyen irányt is vesz ez, és milyen elvek érvényesülnek benne? Azt gondolom, hogy egy nagyon helyes és nagyon is az adózók érdekeit, az állampolgárok érdekeit szem előtt tartó módosítássorokról és olyanfajta koherens, átgondolt módosításról van szó, amely éppenséggel azt célozza, hogy az emberek számára egyszerűbb legyen az adózás, az emberek számára érdemes legyen a jogkövető magatartás, merthogy alapvetően ez mindig célja az adótörvényeknek. Nyilván mindig célja az államnak, hogy lehetőleg olyan adótörvényeket szabjon, amelyek betarthatóak, amelyek egyébként értelmezhetőek, megérthetőek, követhetőek, érdemes legyen őket követni, mert annak a követése nyilvánvalóan akkora terheket ró rá, amely vállalható, és sokkal kevésbé vállalható az, hogy esetleg egy adókövetési magatartás elmaradása vagy éppenséggel a jogszabály szigorú megsértése következményekkel jár, és ezeknek a következményeknek a viselése éppenséggel meglehetősen nagy kockázatot jelentsen.

Ebben az egyensúlyban nyilvánvalóan fontos az, hogy valóban olyan terheket rakjon az adótörvény az emberekre, az adózókra, amely követhető, vállalható és teljesíthető. Ebbe az irányba megy el az a módosítássor, amely előttünk fekszik, nemcsak a személyi jövedelemadó-törvény módosítása, de gondoljunk az illetéktörvény módosítására, amely valóban egy szintén átfogó, jelentős és nem mentes egyébként attól az elgondolástól, amelyet nyilvánvalóan ez a politikai oldal fontosnak tart még az illetéktörvénynek, illetékszabályoknak a rendszerén keresztül is, ez pedig alapvetően a családok támogatása, a családnak mint gazdasági egységnek is a támogatása. Hiszen az a rendszer, amely most már elég egyértelműen és eléggé kerek módon kialakul, arról szól, hogy a visszterhes és az ellenérték fejében történő, illetve az ingyenes szerzések esetében is, öröklés, ajándékozás vagy visszteher esetén akár az eladás, adásvétel kapcsán is az egyenes ági rokonság körében ezek az illetékek teljes illetékmentességet jelentsenek.

Nos, tehát azt gondolom, hogy itt, amikor önök ismét a politikai demagógia eszközével élve azt mondják, hogy ez már megint csak a gazdagok érdekét szolgálja a szegények ellenében, ez azért, ha megnézünk egy példát, akkor máris nevetségessé tehető. Azt gondolom, hogy ha valaki 2 milliós házat örököl vagy 2 milliós lakást örököl a felmenőjétől, akkor nem valószínű, hogy az neki hátrányt jelent, hogy ő is nulla százalékos illetékkulccsal gyakorlatilag nem fizet az államnak illetéket, míg ha valaki 20 milliós lakást örököl, és ő sem fizet az állam számára illetéket. Nyilvánvalóan itt senki sem szenvedett joghátrányt, és senki sem szenvedett semmiféle érdeksérelmet a másikkal szemben, hiszen az egyik sem fizet, és a másik sem fizet. Úgyhogy ez ismét csak egy nyilvánvaló olyan politikai demagógia, amely az önök részéről fontos, sulykolandó, de semmiféle alappal nem rendelkezik.

(11.30)

Nos, tehát ez az illetékrendszer, amely a családból kilépve... - és nagyon fontos és nagyon is méltánylandó az, hogy ilyen értelemben is a családnak mint gazdasági egységnek a jelentőségét növeli, és ez bizonyos kedvezményeket jelent ezen vagyonmozgásokat illetően is, ezen túlmenően vannak kedvezményezettek, és ezen kedvezményezett köre helyesen a fiatalok, azok a fiatalok, akik lakást szereznek, lakást vásárolnak, és az ő illetékkedvezményük is növekszik a változó jogszabályi környezet hatására.

A másik kör, amelyet, azt gondolom, az állam joggal támogat, joggal segít meg - tudjuk, nem csak az illetéktörvény módosítása kapcsán -, ezek pedig azok az emberek, akik kénytelenek nyilvánvalóan a gazdasági környezet, éppen az eladósodottságuk, a devizahitel kapcsán a nagyobb lakást kisebb lakásra cserélni, és ebben az esetben azt a fajta negatív illetékalapot, amit korábban érvényesített a törvény, ezt eltörli a parlament, amikor majd elfogadja ezt a módosítást, és 2013. január 1-jétől ilyenfajta hatálya már nem lesz ennek az illetékszabályozásnak. Tehát ilyen értelemben azokat támogatja, akik többek között a túlhajtott, az önök által a korábbi években, kormányzásuk alatt támogatott, preferált, propagált devizahitelekkel élve olyan helyzetbe kerültek, hogy nem tudták fizetni ezeket a tartozásokat, és ezért kénytelenek a lakásukat eladni és kisebbet vásárolni, nem sújtja az állam őket azzal, hogy még illetéket is kell fizetniük ezután. Nyilvánvalóan ez szintén egy olyanfajta elv, egy olyanfajta kormányzati elgondolás, amely mögé odaérkezett a jogszabályi szabályozás is.

Nagyon fontos azt is megjegyeznünk, hogy a jogkövető magatartásnak egy fontos feltétele a megfelelő információhoz való hozzájutás. Én ezért kiemelném azt a módosítást, azt a tervezetet, amely arról szól, hogy a helyi adókat, a gépjárműadót az iparűzési adón keresztül meg kell jeleníteni. Az Államkincstár ennek az összegyűjtését elvégzi, és mindenki számára elérhető lesz egy országos adatbázison keresztül, hogy egyes településeken milyen adózási szabályok vannak, hiszen nyilvánvalóan jogkövető magatartást úgy lehet tanúsítani, ha az ember ismeri azokat a jogszabályokat, amelyek rá vonatkoznak, és ez ebben az esetben is fontos. Én bízom benne, hogy ez az intézkedés nem azt a nem várt hatást váltja ki, hogy esetleg azokra a helyekre települnek vállalkozások, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek, hanem sokkal inkább azt a hatást fogja előbb-utóbb egy intézkedéssor kiváltani, amelyről egyébként már képviselőtársam is beszélt, hogy lehet, hogy éppen a települések között ebben az értelemben valamiféle nivelláció létezzen, és ezáltal az adófizetés ne kikerülhető legyen, hanem sokkal inkább mindenki számára teljesíthetővé, kötelezővé váljon. Ez is egy nagyon fontos szempont.

Aztán a jogkövető magatartás nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy bár az ember időnként megpróbálja ezt a magatartást tanúsítani, de ettől függetlenül ez olykor csorbul, nem biztos, hogy ez mindig sikerül, lehet, hogy bizonyos információk hiánya vagy éppen valamiféle hiba becsúszik ebbe a rendszerbe. Azt hiszem, hogy az az intézkedés, az a módosítás, ami arról szól, hogy az adóhatóság önellenőrzésre hívja fel az adózót, azt a magánszemélyt, aki nem vállalkozóként jár el az adóhatóság előtt, ez éppen azt az elemet hozza be, amelyre önök szintén sokszor hivatkoznak, amikor a kormány olyan intézkedéseket próbál hozni, amellyel kifehérítené a gazdaságot, amellyel az adóbevételek növelését tenné lehetővé, hogy a kormány mint valamiféle adócsalóra tekint az állampolgárokra. Azt hiszem, ez az intézkedés pontosan erre egy kiváló válasz, hiszen az APEH nem büntet, amikor felfedezi, hogy valaki egyébként az adóhatóság, az állam kárára valamiféle hibát vétett, tehát magyarán, a maga számára kedvezőbb, az állam számára meg kedvezőtlenebb módon készítette el az adóbevallását, akkor nem büntetést és nem büntetőkamatokat ró ki, hanem felhívja az adózók figyelmét arra, hogy célszerű volna itt egy önellenőrzést elvégezni, és helyes módon megállapítani az adó mértékét. Azt hiszem, hogy ez egy fontos körülmény.

Mint ahogy az állampolgárbarát, adózóbarát magatartásnak és eljárásnak az is egy fontos eleme lesz, hogy azok az adózók, akiknek az adóbevallását maga az adóhivatal végzi el, azok a jövőben már azt a fajta terhet sem kell viseljék, miszerint az adóbevallásukat aláírva, ha azzal egyetértenek, vissza kell küldeniük a hatóság számára. Itt egyszerűen csak tudomásul veszik azt, hogy ez azokkal a számokkal, azokkal megállapításokkal történik, ahogy azt az adóhivatal elvégezte.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy mindaz a számos módosítás, amely az előttünk fekvő törvénytervezetben szerepel, és amely egyébként a szakmai hozzászólások kapcsán előkerült, és nyilvánvalóan államtitkár úr expozéjában részleteket is bőségesen hallhattunk ebből, valóban egy irányba haladnak, valóban egy olyan kormányzati elképzelés, kormányzati szándék sodrába sorolhatók, amely alapvetően arról szól, hogy az emberek terheit, különösen a munkajövedelemből származó terheit csökkentsük; lehetőleg az embereknél, a családoknál több pénz maradjon, az állam mindenáron ne sarcolja meg az embereket; lehetőleg olyan adójogszabályokat kelljen betartani, amelyek könnyen értelmezhetők, könnyen teljesíthetők, lehetőleg minél kevesebb adminisztrációs teher, minél kevesebb adminisztrációs kényszer során.

És mindezen módosítások alapvetően azt a célt is szolgálják természetesen, és biztosra veszem, hogy ha lesznek ehhez a törvénytervezethez módosítások, akkor természetesen ezen nagy cél érdekét fogják szolgálni, ami alapvetően - ahogy itt korábban is elhangzott - az adótörvények célja, hogy az állam működéséhez megteremtse a költségvetési bevételeket. Ezeket a költségvetési bevételeket meg fogja teremteni; ezeket a költségvetési bevételeket úgy fogja megteremteni, hogy az emberekre nem fog olyan terheket kiróni, mint amilyeneket kirótt az állam 2010 előtt, nem fogja az embereket olyan helyzetbe hozni, hogy az életük még nehezebb legyen. Remélhetőleg a külső gazdasági környezet, az önök által itt hagyott gazdasági katasztrófák és hátrányok után is egy olyan költségvetést tudunk teremteni többek között ezen adótörvények módosítása kapcsán, amely az emberek számára egy élhető és fenntartható helyzetet teremt 2013-ban is. Ehhez kérem az önök támogatását.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu