TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A gyerekekről is beszélhetnénk, de a miniszterelnök úrral elsősorban a jelekről szeretnék beszélni. Azért szeretnék erről beszélni, hiszen ez év szeptemberében a jelekből való olvasás tudományát osztotta meg hallgatóságával Ópusztaszeren. Az őskép, a vér, a turul és a magyarok világra jöttének összefüggéséről tartott beszédének eszenciája: a turulmadár pedig a most élő és már meghalt és az ezután megszülető magyarok nemzeti azonosságának a jelképe. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Így van!)

(16.00)

Miniszterelnök Úr! Idéznék egy másik beszédből. A jelenlegi hatalom - és mostantól szó szerinti az idézet - egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha nem fog Magyarországon visszatérni. A 20. század közepén, az európai integráció, a parabolaantenna, a motorizáció és a számítógépek korában már nem lehet elsüllyedt világokat restaurálni. A mi generációnk ennek fizikai, biológiai akadályát képezi. Meggyőződésem, hogy az 1992-es szónok az ópusztaszerihez hasonló beszéd hallatán élesen határolódott volna el attól a történeti és fogalmi szempontból egyaránt zűrzavaros tartalomtól, amelyet képvisel ma. Ezt ön mondta, miniszterelnök úr, az 1992. évi pécsi kongresszuson.

Miniszterelnök Úr! Jómagam, és azt hiszem, a mai magyar társadalom döntő többsége politikai hovatartozástól függetlenül hisz a békében és hisz a biztonságban, hisz egy olyan Magyarországban, ahol nem a vér, amely igaz családot és közösséget, nemzetet összefűz, hanem az egymás élete iránti tisztelet és az a sorsközösség, amely, ha vállalja, a közös siker érdekében teszi, nem pedig a másként gondolkodó ember ellenében jön létre.

Miniszterelnök Úr! A kérdés ma már csak annyi, hogy mi motiválja, hogy az elsüllyedt világok restaurációját a XXI. század elején újraélessze. Kérem a válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu