VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jeszenszky Géza a múlt héten mondott valamit. Mondott valamit, ami köztudomású, ami cigány vezetők elmondása szerint is tényszerű, és amit egyébként tudományos munkák is alátámasztanak, ami egyébként óriási vihart kavart.

Én nem ezzel a viharral kívánok foglalkozni; nem is ez a feladatom és a célom, hogy őt megvédjem. Sőt, nem is arra a mellékes üzenetre kívánom felhívni a figyelmet, hogy így jár az, aki folyamatosan dörgölődzve, tesze-tosza hozzáállással, polkorrekt hozzáállással folyamatosan a véleményhatalmat, véleménydiktatúrát szolgálja - ez az ő szégyene -, én inkább arra a valódi üzenetre kívánom felhívni az Országgyűlés és a közvélemény figyelmét, hogy a cigány-magyar együttélés problematikájának a megoldásától fényévekre vagyunk. Nemcsak a megoldásától, az érdemi vita elindulásától is fényévekre vagyunk.

Pont ezért vetette fel körülbelül egy évvel ezelőtt a Jobbik, hogy a cigány-magyar együttélés kérdésében hozzunk létre egy eseti bizottságot, amely megtalálná a megfelelő diagnózist és a megfelelő megoldásokat, hogy végre előre tudjunk lépni. Ennek a felállására egyébként Orbán Viktor is ígéretet tett. Két hónapja várunk, hogy ez megtörténjen - nem történt meg.

Pedig mi volt a célunk? Az, hogy valódi megoldásokat találjunk, valódi diagnózis alapján. Arra, hogy az önök - és itt gondolok az MSZP és a Fidesz cigánypolitikájára - rózsaszínű csomagolópapírba bújtatott hazugságai nem megoldások, élő bizonyíték az elmúlt 22 év. Pedig ez valójában, mondjuk ki őszintén, a magyar társadalom egyik, ha nem a legsúlyosabb problémája.

Két hónapja várunk tehát a miniszterelnök úr ígéretének beteljesítésére, az eseti bizottság felállítására, miközben az idő ketyeg, és azt gondolom, hogy a helyzet pedig egyre inkább feszült, mondjuk nyugodtan: pattanásig feszült.

Mi a teendő? - tehető fel a kérdés. Az első teendő valóban az volna, hogy végre nézzünk szembe a valósággal, és erről a nagyon súlyos, elismerem, nagyon kényes kérdésről őszintén beszéljünk, álljon fel végre ez az eseti bizottság.

A másik, lássuk be azt is, ez nem magyarországi probléma csupán, egész Közép-Kelet-Európában jelen van. Nyugodtan ki tudnánk szélesíteni ennek a problémamegoldásnak a keresését akár nemzetközi terepre is. Amikor a Jobbik felvet egy ilyen javaslatot, önök rendre azt mondják, nem fogunk a Jobbiknak színpadot ácsolni azért, hogy cigányozhasson. Ezt a fajta olcsó és aljas kifogást a leghatározottabban visszautasítom, ez ugyanis egy kifogás.

A Jobbik, elismerem, számtalanszor mond az önök szempontjából vitatható, erős, kemény kijelentéseket ebben a kérdésben. Az, hogy önök ezt vitatják vagy önöknek ez nem tetszik, ez az önök lehetősége, joga, de azt senki nem vitathatja, hogy ezt a kérdést a szőnyeg alól mi ráncigáltuk ki évekkel ezelőtt. Az alól a szőnyeg alól, ahova az MSZP meg a Fidesz közösen begyömöszölte. Ha ezt nem tettük volna meg, még mindig itt ülnének, és nem beszélnénk erről a kérdésről. Önök még mindig nem vennének erről a problémáról tudomást. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

És azt is elmondtam már számtalanszor a Jobbik elnökeként - valahogy a sajtó erre soha nem fogékony, hogy ezt idézze -, hogy én a Jobbik elnökeként minden tisztességes, törvénytisztelő cigány embert, magyar állampolgárt a testvéremnek tekintek, és a leendő Jobbik-kormány rájuk az ország újjáépítésében számít. (Derültség, moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Óh!)

De azt is ki kell jelenteni, hogy igenis szegregálni kell, nem a cigányt a magyartól, hanem a tisztességest a tisztességtelentől, az építőt a rombolótól, az integrálódni akarót az integrálódni nem akarótól. És ahhoz, hogy ez megtörténjen végre, a legfontosabb dolog, hogy a jogegyenlőség folyamatos hangoztatása után végre a kötelességegyenlőségről kezdjünk el beszélni. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

És különösen fontos aktualitást ad ennek az egész témafelvetésnek mindannyiunk számára a tiszavasvári választás, ahol a Jobbik Magyarországért Mozgalom mind polgármesteri, mind képviselő-testületi szinten simán megnyerte a választást.

De nem hallgatható el, és erről is beszélni kell, hogy két választókörzetben cigány emberek szavazatait vásárolták meg egy zacskó tésztáért, egy konzervért. Mi a rasszizmus, ha nem ez, uraim? Hol vannak ilyenkor a jogvédők? Hol van Kolompár Orbán? Hol van Farkas Flórián? Hol van az LMP? Miért nem ez ellen a rasszizmus ellen tiltakoznak?

Úgyhogy jó ideje lenne most már tényleg a valódi kérdéseket felvetni. Engedjék meg, hogy három ilyen kérdéssel segítsek. Az egyik valódi kérdés, hogy akar-e a cigányság valójában integrálódni. Nem az a kérdés, hogy a magyar társadalom szeretné-e ezt - mindannyian szeretnénk. Akar-e a cigányság? És sajnos az a megérzésem, hogy a cigányság egy jelentős része ezt a társadalmi árat nem akarja megfizetni.

A másik nagyon fontos kérdés, hogy a cigányság jelenlegi politikai vezetői akarják-e ezt az integrációt. Megint az a sajnálatos megérzésem, hogy nem akarják, mert zsíros állásaikat veszítenék el, ha valóban érdemi fordulat történne.

És a harmadik felvetésem - ez is kínos kérdés -: akarja-e a kormány a cigányság felzárkóztatását? S megint az az érzésem, hogy nem igazán akarja, mert ha akarná, ez az eseti bizottság már régen felállt volna, valódi diagnózist állítottunk volna föl, valódi megoldásokat keresnénk, és a tiszavasvári rasszista szavazatvásárlást már régen kivizsgáltuk volna.

Mi valódi diagnózist akarunk, valódi megoldásokat. Kérem, támogassák ebben Magyarországot!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(13.50)

Forrás: parlament.hu