DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnénk véleményezni a kormánypárti képviselőtársaim által benyújtott törvényjavaslatot, illetve a felhívásnak engedelmeskedve szeretnénk javaslatot is tenni a folytatásra vonatkozóan, mert véleményünk szerint is maradt még fejleszteni való terület ebben a kérdésben.

A foglalkoztatási bizottság júniusi ülésén már magam is támogattam a javaslat tárgysorozatba-vételét, ugyanis fontosnak tartom azt, és pártom kezdetektől fogva fontosnak tartja azt, hogy a kikölcsönzött munkavállalók a saját állományú dolgozókkal azonos jogokat élvezzenek, kiváltképp a munkabérek és a bérezés szempontjából. Ezért nagyon helyesnek tartjuk a csődeljárásról szóló törvény olyan irányú módosítását, amely a felszámolási költségek között elsődlegesen a kielégítendő tartozások körébe sorolja a kikölcsönzött munkavállalók és a diákmunkások bérét, és azt is támogatandónak tartjuk, hogy a felszámoló a Bérgarancia Alaphoz fordulhasson, ha az esedékesség időpontjában nem tudja megfizetni a kölcsönbe adónak a kikölcsönzött munkavállaló után járó díjat. A kezdetektől fogva azon az állásponton vagyunk, hogyha munkaerő-kölcsönzésről van szó, hogy alapvetően ez egy időszakos jellegű, ideiglenes foglalkoztatási forma, amelyhez jellemzően a munkavállaló tartós távolléte esetén kellene folyamodni a munkáltatónak abból a célból, hogy a kieső dolgozót átmeneti időre kikölcsönzött munkavállalóval helyettesítse.

Ugyanakkor azt gondoljuk, és ez összhangban van a vonatkozó európai irányelvvel is, hogy a rugalmasabb munkaerő-alkalmazást lehetővé tevő kölcsönzési szabályok nem teremthetnek nagyobb kiszolgáltatottságot és indokolatlan hátrányt a bérezésben a kölcsönzött munkavállalók körében. A munka törvénykönyve vitájában is elmondtuk, sokszor elmondtuk, hogy kiemelten fontosnak tartjuk az egyenlő bérezés kérdését, és hogy véleményünk szerint a kikölcsönzött munkaerőt a kölcsönzés első napjától azonos bér kell hogy megillesse azonos értékű munka esetén, pontosan olyan bér, mint a saját állományú dolgozót. Ehhez, az egyenlő bánásmód elvéhez szerintünk az is szorosan hozzátartozik, hogy ugyanolyan eséllyel kell hogy hozzájusson a munkabéréhez a kikölcsönzött munkavállaló, mint a saját dolgozó. Ez a törvényjavaslat alapvetően ebbe az irányba mutat, ezért is támogatható.

Ugyanakkor azt látnunk kell, és ezen a ponton meg kell említenünk azt is, hogy a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó hazai munkajogi szabályozás nem minden szempontból felel meg az európai irányelv szellemének. Az európai gyakorlattal ellentétben, például nálunk öt évben maximálja a kölcsönzés időtartamát egy adott munkáltatónál, így értelmezi ugyanis a kormány a kölcsönzés ideiglenességének az elvét.

A másik, ami megítélésünk szerint kifejezetten sérti az egyenlő bérezés és az egyenlő bánásmód elvének az érvényesülését, és növeli a kölcsönzötteknek a kiszolgáltatottságát, az az, hogy a jelenlegi szabályozás a bérezés és az egyéb juttatások tekintetében lehetőséget ad az egyenlő bánásmódtól való eltérésre, a kölcsönzött munkavállaló foglalkoztatásának kezdetétől számított 183. napjáig. Azt gondoljuk, hogy a hagyományosnál rugalmasabb munkaerő-felvételt lehetővé tevő időszakos foglalkoztatás, kikölcsönzés nem járhat együtt alacsonyabb szintű munkavállalói jogokkal; mindig is így gondoltuk, most is így látjuk. Ezen a területen tehát érdemes volna megfontolni a kölcsönzésre vonatkozó szabályok ez irányú módosítását, hogyha komplexebben gondolkodunk erről a kérdésről.

Bár a törvénymódosítás indoklása, ugye, a szociális biztonság erősítése, a munkabérhez való jog és a kölcsönzött munkavállalóval szembeni egyenlő bánásmódot idézi, azt azért még meg kell jegyezni, és nem is ördögtől való gondolat az, hogy itt nemcsak a kölcsönzöttek, hanem a munkaerő-kölcsönzőknek is előnyös, hogyha ez a szabályozás bevezetésre kerül. Tehát hogyha arról beszélünk, hogy ki jár jól ezzel a módosítással, akkor azt kell mondanunk, hogy ez mind a kölcsönzött, mind a kölcsönző számára is jó. Ha ugyanis a szolgáltatói díj részeként kezeli a felszámoló a kölcsönzöttek bérét, mint olyant, és a felszámolás alatt lévő cég vagyona nem elegendő a beszállítói díjak kifizetésére, akkor a kölcsönbe adót mint munkáltatót terheli az elmaradt munkabér kifizetése. Ha emellett a munkabértartozás a kölcsönző jelentős számú munkavállalóját érinti, akkor megtörténhet az, hogy a munkaerő-kölcsönző fizetésképtelenné válik, csődbe megy, és a csődbe ment vállalkozás magával rántja a kölcsönzőt is, és így ezáltal még több munkavállaló tud az utcára kerülni, úgyhogy nagyon fontos, hogy ez a változás minden érdekelt számára pozitív.

Ugyanakkor szeretném megemlíteni azt is, hogy jelenleg is zajlik egy olyan munkabér-kifizetési esemény, konkrétan a Malévról van szó, Kardkovács Kolos helyettes államtitkár a foglalkoztatási ülésén anno azt mondta, hogy a módosítás a jelenleg folyamatban lévő ügyekre is vonatkozna, így azt gondoljuk, hogy elvileg a Malév esetében is alkalmazni lehetne már az új jogszabályt, hogyha elfogadják. Csakhogy a Malévnál, az államtitkár úr tudomása szerint már a kölcsönbe adó kifizette a kikölcsönzött munkavállalók bérét, így ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni azt, hogy abban az esetben is igényelhetné-e a kölcsönzött munkavállaló bérét a Bérgarancia Alapból a felszámoló, ha a kölcsönbe adó közben kifizette a bért az érintett dolgozóknak, vagy sem? Tehát ebben az esetben is megmaradna a bérkövetelés a kölcsönbe adónak, mint kvázi munkavállalónak a munkáltatóval szemben fennálló bérkövetelés formájában, vagy nem?

Végül pedig egy javaslatot szeretnék mondani, ami mind a tipikus, mind az atipikus formában foglalkoztatott munkavállalók szempontjából fontos volna, ugyanis a munkaügyi hatóságok számos esetről be tudnak számolni, amikor olyan rosszhiszemű munkáltatói gyakorlatokat lehet megfigyelni, hogy olyan módon történik meg a cégek felszámolása, a csődje, hogy annak kifejezetten az a célja, hogy a bennragadt munkavállalói követelésektől így megszabaduljon a munkáltató. Nagyon fontos lenne, hogyha erről a kérdésről beszélünk, hogy összegyűjtsük azokat a visszaéléseket, és elemezzük is azokat, amelyek ilyenformán történnek, és ennek kapcsán egy javaslatcsomagot tartanék érdemesnek kidolgozni, amely megfelelő garanciákat nyújtana az ehhez hasonló visszaélések megelőzésére és végleges megszüntetésére ebben az országban.

Köszönöm a szót.

Forrás: parlament.hu