DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Zavarba ejtőnek érzem mindazt, ami Magyar Zoltán kedves képviselő úr részéről elhangzott, nem a tartalma miatt, hanem a helyzet kapcsán. Lehet, hogy a kormányzat részéről az expozé után a válaszadás időszakában nem erre kellene fókuszálnom, de pár mondat erejéig mégis megteszem.

Először is az eddigi felnőtt életem során azt tapasztaltam, hogy a nagyfokú precizitásnak ezeregy alkalommal irdatlan fontossága és helye van, más esetekben viszont a nagyfokú precizitásnak hallatlan kártékony hatása van. Ha zavarba akarnám hozni a képviselő urat, akkor azt szeretném kérni - de ki vagyok én, elnök úr, hogy kérhetném erre a képviselő urat, ezért csak költői és szónoki a fordulat -, arra szeretném kérni, hogy álljon fel, és újból mondja el mindazt, amit az előbb elmondott, de felolvasás nélkül. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy - mint ahogy látták - van olyan része ennek az előterjesztésnek, amelyet én fejből mondtam el, de van olyan előterjesztői rész is, amit felolvastam. Képviselő úr felszólalásában a szavak mind a helyükön voltak, amelyek közül most csak kettőt emelnék ki: MNV Zrt. és nemzeti vagyon. Innentől kezdve tudom, hiszen én magam tartottam az expozét, hogy köze van a környezetvédelmi törvény módosításának a nemzeti vagyonról szóló törvényhez. Nem bántásból mondom, de szeretném jelezni, hogy az az eszmefuttatás, amit elébünk tárt, akár meg is állhatja a helyét, és nem azt állítom, hogy nem ez az a hely, ahol ezt el kell mondani vagy fel kell olvasni, mert hogyan lehetne kritizálni azt, hogy valaki felolvas valamit, hiszen én magam is olvastam az expozém egy részét. Csak azt akarom mondani, hogy ez a jellegű egyeztetés és az ilyen mélységű és tényleg nagyfokú precizitásról tanúskodó eszmefuttatás - ha szabad ezt mondanom, és nem bántásból mondom - szakértői szintű. Ez nem azt jelenti, hogy ezen a helyen nem szakértők vannak, de ahogy jól értettem képviselő úr kedves szavaiból, mintha azt mondta volna, hogy ő nem jogász. Be kell vallanom, lehet, hogy ez szégyen, de én sem vagyok az, és ha megkérdezném, hogy itt a teremben kettőnkön kívül van-e még valaki, aki értette ezt az eszmefuttatást - az a kedves képviselő úr, aki ott mosolyog a háttérben, ő lehet, hogy igen -, de azt merészelem állítani, hogy az, ami itt most elhangzott, és nem rossz hangzott el, elnök úr, én csak egyszerűen a helyről, a precizitásról, a pontosságról, a hasznosságról beszélek, annak semmi értelme nincs. De természetesen a kormány részéről az a minimum, hogy azt mondom, hogy szakértői értekezletet fogok összehívni ebből az ügyből kifolyólag, és megvizsgáljuk mindazt - hiszen szó szerinti jegyzőkönyv készül, ezért ülünk itt -, hogy van-e létjogosultsága annak, amit a tisztelt képviselő úr nagy odaadással, hosszú munkával és valószínűleg nagyon sok más ember bevonásával - és ez jó, ez nem baj - megállapít ebből az egy ügyből kifolyólag.

De menjünk tovább! Ha már visszafelé indultam, akkor Jávor Benedek kedves képviselő úr említette, hogy az előzetes konzultációt inkább megtartani kellene, és nincsenek garanciák arra, hogy akik az előzetes konzultációt választották, végül ugyanazokat az engedélyeket kapták meg. Szeretném jelezni, hogy mi mást kaphattak volna meg, hiszen a törvény ugyan nem ír elő garanciát az előzetes konzultáció után, de abból, ami az engedélyt kérő és az engedélyező között zajlik abban a párbeszédben, amit előzetes konzultációnak hívunk, annak folyományaképpen végül is egy engedély kerül majd kiadásra. Hogy mi ennek a bizonyítéka? Az az ezermillió engedély, amely ez idáig kiadásra került.

Természetesen van abban igazság, és én hadd fogadjam el egy momentum erejéig Jávor Benedek kedves képviselő úr logikáját, hogy hogyan lehetne megcsinálni azt, hogy mégiscsak szükség legyen az előzetes konzultáció intézményére, a garanciaadástól teljesen függetlenül. Például úgy, hogy ha visszatennénk a törvénybe azt, amit évekkel ezelőtt kivettek belőle, amikor úgy nézett ki, hogy van értelme az előzetes konzultációnak. Ezt meg lehetne csinálni. Legyen szabad ezt úgy kifejeznem, hogy ez szigorítaná a környezeti hatásvizsgálattal kapcsolatos folyamatokat, mert még keményebb és még több adat kellene, de ez pont ellentétes lenne azzal az érdekkel, amit itt megfogalmazunk.

Itt azért álljunk már meg! Felnőtt koromban döbbentem rá - korábban nem nagyon értettem, pedig sokszor hallottam -, hogy a politika a művészet kategóriájába tartozik. Nem értettem, tisztelt elnök úr, kedves képviselőtársak, hogy miről beszélnek, hogyhogy a művészet és a politika. Most már értem, hiszen az országban nem kettő érdek van, nem 12 ezer érdek van, hanem 10 millió érdek, és az a művészet, hogy 10 millió érdeket úgy irányítani a demokrácia játékszabályai közepette, hogy annak a hazára nézve haszna legyen. Mert a haza haszna az is, hogy a vállalkozások könnyebben tudjanak tevékenykedni. De urambocsá! az én számból, de bárki szájából is elhangozhatna, hogy az is a haza haszna, hogy a környezet védelme megtörténjen, a természet ne pusztuljon tovább. Az nem egy hátráltató tényező, hanem pont ellenkezőleg. Ilyenformán a két különböző érdek - amely sokszor konfliktusban van - között nehéz megtalálni a helyes arányt.

És most áttérek Kepli Lajos kedves képviselő úr szavaira, aki azt mondta - vagy nem így fogalmazott, és bocsánat, hogy a szájába adom, ami nem tőle hangzott el, tehát azt mondta -, hogy kis lépés és nem is jelentős.

(17.30)

Be kell vallanom, elnök úr, itt önök előtt, hogy igen, kis lépés és nem is jelentős. Mert urambocsá!, ha esetleg jelentős lenne, akkor nem az lenne a vád, tisztelt parlament, hogy a környezet kárára történik valami olyasmi, ami lehet, hogy szolgálja a haza érdekét valahol másutt, mondjuk a vállalkozások érdekében, de nem szolgálja a haza érdekeit, mondjuk, a környezetvédelem tekintetében. Na most akkor ha van sapkája, akkor az a baj; ha nincs sapkája, akkor az a baj.

Persze, értem én ezt a dolgot, nincs ezzel semmi gond, de azt akarom mondani, hogy igen, megnéztük, végignéztük, azt a célt szolgáltuk, hogyan lehet hatékonyabbá tenni, és megkerestük azokat a területeket, ahol jó érzéssel azt lehet mondani, hogy a haza érdekeit mind a két tekintetben szolgálja. Kis lépés és nem is jelentős, de szolgálja ugyanakkor bizonyos mértékben a vállalkozások érdekeit, és szolgálja bizonyos mértékben a környezetvédelem érdekeit.

Ahogy a tanult angol mondja, by the way, azaz az Európai Unió idevonatkozó előírásai is meghatározzák, hogy mit lehet csinálni. Mert ez is egyfajta Szküllák és Kharübdiszek közötti hajózást jelent, mert a környezeti hatásvizsgálatok és engedélyezési eljárások tekintetében az Európai Uniónak idevonatkozóan nagyon szigorú előírásai, szabályai és kötelező érvényű rendelkezései vannak.

Végezetül pedig képviselő úr említette, hogy nagyon sokszor az adatszolgáltatás párhuzamosságai milyen bonyolulttá teszik az életet. Amikor az életet megpróbálják szabályozni például a jogalkotó által, akkor olyan bonyolulttá válik az élet, mint arra Magyar Zoltán kedves képviselő úr utalt. De nemcsak most, hanem bármilyen tekintetben bonyolulttá teszi, mert minden egyes helyzetet nem lehet pontosan kódolni.

És mondok valamit még a bonyolultságra meg az elektronika áldásosnak nem tekinthető hasznára. Amikor úgy döntöttek és azt hirdették, hogy fantasztikus dolog lesz az elektronika révén az adatközlés, akkor arra spekuláltak és az egyik legnagyobb érv volt, hogy nem kell majd annyi papírt használni a fák megmentése érdekében és a környezetvédelem nagy örömére, hiszen majd elektronikusan történik az adatcsere. Egyes cégek, mint a Xerox, teljesen kétségbe esett, és nagy pénzekkel invesztált az elektronikai fejlesztésekbe.

Majd a következőt tapasztalták: elnök úr, nem ugyanannyi papírt használtak, hanem az elektronika bevezetésével nyolcszor-tízszer annyit abból fakadóan, hogy nem elég megnézni a képernyőn, hanem kinyomtatja, és nemegyszer javítja és újból kinyomtatja. Tehát a hatás nem az lett, amit prognosztizáltak, hanem még nagyobb környezetterhelés és még nagyobb környezetszennyezés, és urambocsá!, én, aki az elektronikát a környezetvédelem miatt támogatom, hiszen a tudást, a képet, a hangot nem a saját testemmel kell egy másfél tonnás autóval arrébb vinni 60 kilométerre, hanem az elektronika révén nagyon hatékonyan, mára az lett a helyzet, hogy a világban az energiafogyasztás, amely környezetszennyezést jelent, az elektronika tekintetében olyan mértékű, hogy az Egyesült Államok teljes egyévi energiafelhasználása az az energiamennyiség, amely globális méretekben az elektronikai rendszereket működteti. Pont a visszájára fordult a dolog, vagy másképpen néz ki a dolog.

Vissza ehhez a törvényhez: hatósági munka javításának kérdésköre - mondja Jávor Benedek. Egyetértek, aztán azt mondom, hogy az elődeimmel, az előttem járó miniszterekkel kapcsolatban sokkal megengedőbb vagyok manapság, mint voltam a kezdetén, mert látom belülről a dolgokat. Viszont sokkal szigorúbb vagyok velük szemben, számtalan területen, mert látom, hogy mit nem csináltak. És akkor itt a slusszpoén.

Hatóság, ott az ember, eldugta az aktákat fél éven keresztül, nem derül ki senki számára, a főnökei számára; felmerül a korrupció gyanúja, mert ott üzletel a háttérben, hogy akkor kiadja az engedélyt, vagy nem adja ki az engedélyt. És ehhez képest ki akarjuk rúgni, ki akarom rúgni, ami teljesen jogos, de nem lehet bebizonyítani, hogy csal, hazudik és korrupt az illető, de természetesen az ellenzék részéről, amikor megtörténnek ezek a változások, mármint az eltávolítás, akkor az a vád, hogy azok a nagyszerű, kiváló szakemberek távoztak kényszer miatt. Elmennek a bíróságra, és megnyerik a pert, ha nem lehet bebizonyítani róluk, miközben a haza érdekeit nem szolgálták, csak a saját zsebüket.

Hölgyek, Urak! Olyan küzdelem zajlik a háttérben, amelyről azoknak, akik benne vannak, van képük és fogalmuk, az összes többi ember pedig vagy elhiszi, vagy nem hiszi el. Minden egyes területen a mai napig olyan küzdelem folyik a múltból és a jelenből fakadóan a környezetvédelem területén is, amiről azt kell mondanom, hogy megalapozhatja a haza érdekeit és sorsát az elkövetkezendő időszakban. Ezek azok a változások, amelyek nagyon kicsi lépésként, nagyon-nagyon apró munkaként ebben a törvénymódosításban is benne vannak.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. Képviselőtársak, megnézem, meghallgatom, ha tudok, javítok rajta. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu