ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Öt Kormánypárti Képviselő Úr! Ez az előterjesztés már a szánalom kategóriája, ez a legalja, tehát amikor már összeülnek egy ötletbörzére, egy brainstormingra, gondolom, ilyen kabinetekben, hogy na, fiúk, akkor most találjunk ki valamit, mi az, amit még meg lehet adóztatni. Menjünk vissza a középkorba! Füstadó, de azóta már a gépjárművek kapcsán lehet kipufogógáz-adó. Én most nem ötletelek, csak tisztázzuk. Induljunk el visszafelé! Üres minden kassza, a nyugdíjkassza, az egészségügyi kassza, minden üres. Ez egy feneketlen kút, amibe toljuk a pénzeket a napi politikai, gazdasági, brüsszeli, IMF-es széljárásnak megfelelően.

Egy korábbi felszólalásomban egy teljesen más napirendi pontnál egy-két héttel ezelőtt mondtam, hogy sokkal tisztességesebb lenne, mint az úgynevezett felszabadulás után a békekölcsön jegyzése. Kereszteljük át valami szimpatikus névre, mindenképpen legyen benne az önök felfogása szerint a nemzeti szó, ez nagyon fontos, kellően le is járatták már, lásd előbb a dohányüzleteket.

(0.00)

Egy nemzeti fedőnevű, valamilyen békekölcsön-jegyzési előterjesztéssel álljanak elő vagy - a múltkor is elmondtam - az áfa mértékét, ami mindenkit egyformán érint, hónapról hónapra, az igényszintnek megfelelően, a kassza ürességének függvényében állapítsák meg, hol magasabb, vagy akciózzák meg, egy kicsit alacsonyabb mértékben. Egyszerűen nevetséges ez a kínlódás, hogy most egy egész apparátust foglalkoztattak itt a kodifikációval, hogy öntsék már törvényjavaslat-szövegbe, terjesszük elő, bohóckodjunk egyet a bizottsági ülésen, a távollévők helyett két kézzel szavazzuk meg, tárgyaljunk itt pont éjfélkor erről az egész javaslatról, majd így is, úgy is megszavazzák csukott szemmel, vezényszóra, és akkor elhitetik, még a szebbik orcájukat mutatva a címoldalakon a választóik felé, hogy bezzeg, ez egy olyan javaslat, ami önöket, tisztelt választók, nem fog érinteni semmilyen módon. Ez nevetséges, erre mondtam, hogy ez már szánalmas.

Tehát tisztázzák maguk közt, hogy napról napra, hétről hétre mennyi pénz az, amire szükségük van, és nyílt sisakkal, kiterített kártyákkal játsszanak, és mondják, hogy ennyi pénzt be kell szedni. Erre már voltak kísérletek, hogy mindenki, a saját erejét figyelembe véve, fizessen be egy ilyen államadósság-csökkentő vagy nem tudom, milyen központon keresztül, ott is összegyűlt néhány millió forint. De a legegyszerűbb a fogyasztást, az áfa mértékét emeljék meg - most még egyszer mondom, ezt az önök fejével gondolkodva mondtam -, vagy pedig menjenek vissza az időben több tíz évet vagy akár több száz évet, és lessék már meg, hogy annak idején, mondjuk, a középkorban mi váltotta ki a legkisebb ellenállást, amit még valahogyan jóleső érzéssel az emberek még magukból kiizzadtak, és vessék be azokat az ötleteket. Egyszerűen elképesztő, hogy mindezt a megszorító csomagot hogyan tudják csomagolni. Ehhez már tényleg tehetség kell, ehhez kellett már egy korábbi kormányzati ciklus, meg kellenek olyan műhelyek, ahol ilyeneket kitalálnak.

Kérem önöket, hogy ha az a cél, hogy bevételhez jussanak, akkor tegyék azt tisztességesen. Nem tudjuk elfogadni azt, hogy minden pénzt elköltenek marhaságokra, a nevetséges ötleteikre, de ha már ez van, és nem lehet most mit tenni, tehát itt vannak a demokráciának játékszabályai is, most ezt a hátralévő másfél évet még kukoricán térdepelve is kibírja majdnem mindenki. Sajnos az országban azért nem sokan fogják, sokan lesznek, akik ezt nem bírják ki, de ha már ez van, akkor egyszer legyenek úriemberek, és mondják, hogy ennyi pénz kell, ötleteljünk együtt, hogy a legkevésbé fájjon - de ezt a színiiskolát hagyják házon kívülre!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu