BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót, és igyekszem visszakanyarodni a napirend témájához, Kepli képviselő úr felszólalására. Tréfásan mondhatnám azt is, de korántsem tréfa, hogy nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja, és valóban egy ilyen szorult helyzetben van Magyarország a nemzetközi direktívák hazai jogrendbe történő átültetésével kapcsolatosan, hiszen alapvetően mindig az erősebbek mondják meg azt, hogy milyen táncrendhez kell igazodni. De ennek az állóképességnek és ütőálló-képességnek akkor van igazából értelme, hogyha azt is tudjuk, hogy megerősödésünk esetén mit is akarunk tenni azzal a mozgástérrel, amelyet ki tudunk bővíteni magunk számára.

És egyetlenegy példát mondok, ami nem frakcióálláspont és nem kormányálláspont, de remélem, hogy az lesz, ez az ásványvagyon-készletezéssel kapcsolatos. Magyarország nem teheti meg azt, hogy egyetlenegy olyan energiahordozóval rendelkezik, amely a talpunk alatt is ott van, ez a szén és a lignit, amelyet ne használjunk energetikai célokra. Ennek persze éghajlatvédelmi vonzatai is vannak, hiszen a legjobb, a legmodernebb technológiával rendelkező szénerőműnek is jelentős kibocsátása van, ugyanakkor ezt tudjuk ellentételezni. Vannak olyan szektorok, és ilyen az épületszektor, ahol radikális mértékben lehet csökkenteni a kibocsátást, úgy, hogy az még jó legyen az érintetteknek, a közintézményeknek, a magánszemélyeknek, oldja az energiafüggőségünket, kibocsátást csökkent, a rezsit tulajdonképpen kordában tudja tartani, és ebben az esetben, amit itt megtakarítunk, annak fejében igenis lehet hazai energiahordozóra, akár szénre és lignitre alapuló erőművet építeni, csak bátran hozzá kell látnunk.

Én azt gondolom, hogy az ásványvagyon-készletezési, -cselekvési terv, amikor a kormány elé fog kerülni, erre a bátor szembenézésre és a döntések meghozatalára lehetőséget biztosít a kormány számára is. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu