KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Hallgatva itt az elmúlt néhány kétperces hozzászólást, az az érzésem támadt, hogy tulajdonképpen - itt főleg Bencsik képviselő úr hozzászólásaira gondolok - próbálunk egy bizonyos satuban úgy elhelyezkedni, hogy lehetőleg minél később nyomjon minket agyon, ahogy szorul össze a satu két pofája. Tehát igazából ez nem egy növekedési modell vagy növekedési pálya az én szemszögemből, és abban igazat adok Kovács képviselő úrnak, hogy ez egy olyan rendszer - tehát ez a teljes Európai Unióban kialakított emissziókereskedelmi rendszer -, ami tulajdonképpen egyfajta önsanyargatásnak is feltehető, de egyben főleg most már a harmadik szakaszba lépő emissziókereskedelmi rendszernél egy manipulációs eszköz az Európai Unió vezetésének kezében, mégpedig az Európai Bizottság kezében, amellyel bizonyos iparágakat preferálhat, míg másokat sarokba szoríthat vagy ellehetetleníthet. Egyértelműen kiderült ez számomra az előző felszólalásokból, úgyhogy ezt képviselőtársaim is tisztán látják.

Mert miről van szó? Magyarázzuk el azért a parlamenti közvetítést nyomon követő, kevésbé hozzáértő hallgatóknak, nézőknek is. Tulajdonképpen a globális éghajlatváltozás miatt - aminek Magyarországon is látjuk jeleit, többek között a csapadékeloszlás egyre szélsőségesebbé válásában, abban, hogy egyik évben árvíz, a másik évben aszály van, az egyre szélsőségesebb hőmérsékleti eloszlásokban és sok másban - próbáljuk világszinten megtalálni ennek az okát, és kivédeni ennek a minél szélsőségesebbé válását. Erre kikiáltottuk mintegy bűnbaknak - persze van ennek tudományos alapja is - a szén-dioxidot mint az üvegházhatásért leginkább felelős gázt.

Ez idáig, azt mondom, rendben is van, egyébként is a tudósok dolga eldönteni, hogy valóban a szén-dioxid felelős-e a globális klímaváltozásért vagy pedig nem. Tegyük fel, hogy igen. Ekkor mi létrehozunk egy rendszert, csatlakozik hozzá néhány ország, csatlakozik hozzá az Európai Unió, azonban - ahogy Kovács képviselő úr is említette - a legnagyobb kibocsátók nem csatlakoznak hozzá, és ha jól tudom, a Tudományos Akadémia adatai szerint, egy stratégiai tanulmányban jelent meg, az, amit a teljes Európai Unió ezzel a kibocsátáskereskedelmi rendszerrel szén-dioxid-kibocsátást meg tud spórolni, talán ha 1 százaléka a világ szén-dioxid kibocsátásának, vagyis a klímavédelem céljaihoz egyáltalán nem járul hozzá még akkor sem, ha valóban aláírjuk azt, hogy a szén-dioxid a felelős a klímaváltozásért.

(11.00)

Ebben az esetben viszont nem értjük, és persze tudom, hogy európai uniós direktíva, és át kell ültetni a magyar jogba, de akkor sem értjük, hogy miért sanyargatjuk a gazdaságot egy olyan intézkedéssel, amelynek globális szinten nem vagy egyáltalán nem, vagy nagyon-nagyon elenyésző hatása lesz arra a célra, amire kitalálták, tudniillik a klímaváltozás kezelésére.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ráadásul nem egyeztethető össze feltétlenül a nemzeti energiastratégiával sem, hiszen a nemzeti energiastratégia alapvetően egy atom-szén-zöld forgatókönyvre épül, amelyből az atomenergia és a zöldenergia, vagyis megújuló energia valóban alacsony szén-dioxid-kibocsátású, azonban a szén mint olyan, ami prioritásként szerepel a kormányzati stratégiában, nem tekinthető nyilván szén-dioxid-mentes vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiának. Egyben itt nem tudom, hogy hogyan egyeztethető össze majd hosszú távon ez az európai uniós vállalásainkkal.

Mondja a kormány - egyébként nagyon helyesen, és ezt a Jobbik is támogatja -, hogy a hazai ásványkincsekre minél nagyobb mértékben építeni kell, már csak nemzetstratégiai szempontból is, importfüggőségünk csökkentése szempontjából is, ez nagyon helyes. Csak azt nem tudjuk, hogy ha itt ez a bizonyos sapka, vagyis a kiosztandó kvótamennyiség egyre kisebb lesz, hogyan fogunk tudni annak megfelelni, hogyha mi új szénbányákat akarunk nyitni, adott esetben új szélerőműveket létesíteni, hiszen Bencsik képviselő úr még államtitkárként mondta azt nekem egyszer egy bizottsági ülésen, hogy azok a tisztaszén-technológiák, amelyek rendkívül alacsony szén-dioxid-kibocsátással tennék lehetővé a szénkészletünk felhasználását, még nagyon gyerekcipőben járnak, és még gazdaságosan nem megvalósíthatók. Ha ez így van, akkor hogyan akarjuk mi a szénkészletünket úgy felhasználni, hogy ez ne ellenkezzen az európai uniós előírásokkal, illetve az emissziókereskedelmi rendszerbe beleférjen, hiszen egyértelműen a szén- és a fosszilis alapú erőművek nem tartoznak nyilván a kedvezményezetti körbe ebben a rendszerben.

Rendben van, jelenleg zajlik éppen a fenntartható fejlődés bizottságában az atomerőmű bővítésével kapcsolatos tájékoztató az államtitkárság és az atomerőmű, illetve az MVM részéről, amit mi mint Jobbik végig támogattunk és most is támogatjuk mint jelenleg egyrészt legmegbízhatóbb, kevés károsanyag-kibocsátással járó és viszonylagosan alacsony költségen előállítható energiát. Ez azonban önmagában még nem jelent megoldást, akkor sem, ha a régi és az új atomerőművi blokkok együtt fognak működni egy bizonyos néhány évig, akkor sem jelent megoldást a magyar energiahelyzetre, az energiafüggőségre, és bizony szükség lenne a hazai források minél tágabb kiaknázására.

Én azt gondolom, hogy ami ebben a törvénycsomagban van, legalábbis annak a jelentős részében, az emissziókereskedelmi rendszer nem biztosít lehetőséget ennek a megvalósítására, innentől kezdve számunkra nyilvánvalóan nem is támogatható. Főleg ebben a válságos időszakban mi semmilyen olyan kezdeményezést, még ha az európai uniós diktátum is, nem tudunk támogatni, amely a magyar gazdaság további megnyomorítását tűzi ki célul.

Természetesen az energiahatékonysági beruházásokkal és azzal, hogy minél több magán- és középület kerüljön felújításra és energiahatékonysági szempontból egy sokkal kedvezőbb állapotba, egyet tudunk érteni, azonban azt az emissziókereskedelmi rendszer nélkül is meg lehetne valósítani. Nem véletlen az, hogy a Jobbik egy EU-szkeptikus párt, és ez ezen a területen is nagyon kiütközik, hogy bár szükség van klímavédelmi intézkedésekre, szükség van környezetvédelmi intézkedésekre, megint csak azt mondjuk, hogy ez az eszköz, az emissziókereskedelmi rendszer - az Európai Bizottság kezébe kerül most már a kvóták elosztása - Magyarország nemzeti érdekeit nem segíti elő, nem képviseli, inkább hátrányos helyzetbe hozza majd a magyar gazdaságot, és nem segíti azt a kilábalást, azt az elindulást.

Azt várják most ettől a szabályozástól, ha a klímakereskedelemből, a kvótakereskedelemből származó bevételek 50 százalékát majd energiahatékonysági beruházásokra fordítjuk, hogy ez majd az építőiparon keresztül beindítja a magyar gazdaságot. Ez azonban, én azt gondolom, hogy önmagában kevés ahhoz a hátrányhoz képest, amit a magyar energiaszektor ennek az európai uniós diktátumnak, irányelvnek a végrehajtása miatt el fog szenvedni.

Itt több sebből is vérzik a magyar energetika, és az utóbbi időben is több olyan intézkedést fogadott el a parlament, ami nyilvánvalóan tovább nehezíti ennek az ágazatnak a helyzetét, és bizonytalanná teszi egyrészt Magyarország energiaellátásának stabilitását hosszú távon, hiszen tudjuk, hogy erőművek fognak a következő években bezárni, elöregedett erőműparkunk van. A paksi beruházáson kívül új erőmű-beruházást, főleg nagyobb erőművekbe történő beruházást a jelenlegi szabályozási környezetben senki nem óhajt véghezvinni, és nem látjuk a megújuló energiákban sem jelenleg azt a lehetőséget, amely ezt a kieső villamosáram-mennyiséget majd pótolni tudná.

Tehát ezen a módon nem látjuk biztosítottnak Magyarország energiabiztonságát, energiaellátását a jövőre nézve, különösen úgy, és itt megint szóba kell hogy hozzam azt is, amit itt a parlamentben is egyedül a Jobbik vetett fel, hogy olyan lehetőségekről még felvetésszinten sem lehet tárgyalni például a megújuló energiák terén, mint a vízenergia-hasznosítás, hiszen tulajdonképpen talán a Jobbikon kívül az összes politikai párt ezt teljes egészében ellenzi. Az ebben rejlő lehetőségek így továbbra is kihasználatlanul maradnak. De most nyilván ez a javaslat nem vízenergiáról szól.

Az emissziókereskedelmi rendszerrel kapcsolatban ez lenne tehát a Jobbik állásfoglalása. Ezek alapján nem tudjuk támogatni ezt a törvényt. Vannak azonban egyéb törvénymódosítások, főleg a bányászati törvény módosításával kapcsolatosan olyan pontjai a javaslatcsomagnak, amit egyébként támogatni tudnánk, így majd még a módosítóinkkal, illetve a részletes vita során fog majd eldőlni, hogy mi lesz a végső álláspontja a Jobbik-frakciónak ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Őszintén szólva, én legjobb esetben is egy tartózkodást tudok elképzelni jelen pillanatban, ez még azonban változhat.

Ami a bányászati törvény módosítását illeti, ezt a részét, az itt kifejtetteket támogatni tudjuk. Itt is felmerülnek olyan kérdések szintén, amik kapcsolódhatnak az emissziókereskedelmi rendszerhez. Élénkíteni akarjuk a hazai bányászati szektort, és szeretnénk többek között például a makói gázmezőben rejlő lehetőségeket is kihasználni.

Legendák keringenek Magyarországon közszájon azzal kapcsolatban, hogy micsoda gázkészletek rejlenek Makónál a föld alatt. Tudjuk, hogy jelenleg egy amerikai bejegyzésű cég végzi ott a kutató feltárásokat, és mivel nem hagyományos gázkészletről van szó, ezért rendkívül költséges és időigényes a technológia. Jelenleg még nem értek el ezzel az úgynevezett kőzetrepesztéses technológiával átütő eredményeket, de tudjuk, hogy előbb-utóbb majd bekövetkezhet ez az áttörés, és abból a gázkészletből bizony a magyar nemzetnek kell részesednie, hiszen a mi lábaink alatt fekszik az a földgázkincs, és valamilyen szinten célszerű lenne - a MOL már kivonult ebből a projektből, ha jól tudom -, hogyha a magyar állam is megjelenne érdekeltként, akár tulajdonosként itt a makói gázmező kiaknázása kapcsán.

Van még itt néhány javaslat, majd esetleg egy későbbi felszólalásban vagy kétperces reagálások formájában kifejtenénk az ezzel kapcsolatos álláspontunkat, illetve még Volner János képviselőtársam is egy rendes felszólalás keretében kiegészíti az általam elmondottakat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu