FONT SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hétfőn délelőtt tárgyalta meg a mezőgazdasági bizottság a javított változatban benyújtott törvénytervezetet. Mint közismert, egyszer már a bizottság napirendjén volt, de akkor levettük arról, hiszen úgy gondoltuk, hogy van még olyan pontja a törvénytervezetnek, amelyet érdemes szakmaközi szervezetekkel is megtárgyalni. Ez a tárgyalássorozat végül is - nyugodtan mondhatom most már a benyújtott változat alapján - sikerrel járt, hiszen szeptember 11-én, szeptember 16-án, október 6-án, majd végül november 19-én a Magyarországon ismert, országos lefedettséggel rendelkező borász-érdekképviseletek, valamint a Hegyközségi Nemzeti Tanács részvételével és a Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkárainak a vezetésével négy alkalommal igen hosszú vitát és elemzést folytattunk, hogy melyek azok a kérdések, amelyekről érdemes beszélni, illetve módosító indítványként majd benyújtani.

Ennek a gondolkodásnak az eredménye a Tiffán Zsolt képviselőtársunk által benyújtott törvénymódosítás. Erről a bizottságban több oldalról tájékoztatást adtunk, hogy milyen háttérrel került végül is ez a most benyújtott tervezet újra a parlament elé. Nyugodtan mondhatom, mint aki az előbb említett minden ülésen részt vett, hogy a legvitatottabb kérdéskörök 90-95 százalékában konszenzusos döntés született, hogy milyen változat kerüljön végül a parlament elé.

(16.20)

Ilyen összetett a magyar borásztársadalom Soprontól Tokajig nyúlva, hogy van néhány olyan kérdéskör, amit maga a szakma, a szakmát képviselő, azzal legrégebb óta foglalkozó gyakorló borászok, érdek-képviseleti vezetők sem tudtak ezen négy, nagyon hosszú időre nyúló tárgyalási alkalommal egymás között megvitatni, illetve egységes döntésre jutni.

Ezért majd a kisebbségi képviselő bizonyára megemlíti, hogy van olyan része a tervezetnek, ami szerinte így nem helyes, de ez nem tükröz mást, mint a vitatkozó felek álláspontját, akik nem jutottak dűlőre, és úgy gondoltuk, hogy három hónap után nincs értelme tovább a további szakmai egyeztetésnek, hiszen a kérdéskörben látszódott, hogy nem lehet további egyezségre jutni. Ezért a törvényt benyújtó felelőssége, az előterjesztő felelőssége az, hogy az elhangzott, két hónapos vita során felmerülő kérdéskörök és az azokra adott válaszok közül melyik változatot látja helyesnek, benyújtásra alkalmasnak.

Tiffán Zsolt ezt a felelősséget felvállalva benyújtotta az egységes szerkezetet. Többek között ismert, és a bizottság előtt is vitaként merült föl az úgynevezett szavazási arány kérdése, amely egy új szemlélet a hegyközségek életében, valamint hogy a tisztségviselők, hegybírók és vezetőik kinevezése, leváltása és függőségi helyzete, munkáltatói felügyelete hogyan változik meg - ez meg fog változni -, és annak milyen finomított változatait lehetne még esetleg kidolgozni.

A benyújtott tervezet véleményem szerint önmagában, ha egyetlenegy módosító indítványt nem teszünk hozzá, talán már akkor is működőképes lenne. Persze, ez nem fog bekövetkezni, hiszen bizonyára azért vitatkozunk róla, hogy találjuk meg a még jobb indítványi lehetőségeket.

Mindezek ismeretében nyugodtan mondom, hogy a bizottság is így látta, döntő többségében általános vitára alkalmasnak találta. Az ellenzék részéről majd képviselőtársam jelzi, de nem titkolom, hogy az ellenzék rövidnek találta a törvény benyújtásától a törvény vitájáig eltelő időszakot arra, hogy ezt a hegyközségeket nagyban érintő törvényt mélyen kielemezzék és arról a hétfői mezőgazdasági bizottsági ülésen érdemi állásfoglalást tudjanak kifejteni. Mi viszont vállaltuk ennek az általános vitára való alkalmasságát igen nagy többséggel, ezért került ide a parlament elé.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Forrás: parlament.hu