IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Már megszoktuk azt a rohamtempót, amelyben tárgyaljuk ezt a mostani javaslatot is. Pénteken lett benyújtva, hétfőn volt bizottsági ülés. Sok-sok éjszakai munkát is beleszámítva ismerkedtünk meg a konkrét javaslattal, készítettünk módosító javaslatokat, amelyeket le fogunk adni most a vita végéig, és itt a plenárison most arra van lehetőség, hogy általánosságban ismertessük a véleményünket a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban.

Az én szememben semmi nem indokolja ezt a rohanást. Miért nem nyújtották be korábban, vagy miért nem hagynak legalább még egy hetet arra, hogy alaposabban lehessen megismerkedni a végleges szöveggel, hiszen egy korábbi változatot már megismerhettünk, de mindig akkor tekinthetünk egy törvényjavaslatot véglegesnek, amikor azt benyújtják. Méltatlannak ítéljük meg, hogy nincs elég idő arra, hogy ezt alaposan átolvassuk, átgondoljuk, a frakcióban is alaposan egyeztessük, és ilyen módon kidolgozott módosító javaslatokkal lehetőség szerint javítani tudjuk a benyújtottakat.

Megítélésünk szerint az elmúlt évtizedben a Magyar Honvédség történelmének egyik legnagyobb átalakulásán ment keresztül, amelynek eredményeként a sorkatonaságra alapozott tömeghadsereget egy önkéntes haderő váltotta fel. E folyamat közben és ezt követően az Országgyűlés a vonatkozó szabályokat folyamatosan a szükségletekhez igazította, tehát minden olyan esetben, amikor a jogállási törvényt indokolt volt módosítani, az egyeztetéseket követően ezt megtettük.

A jelenlegi kormány felvállalt célja, hogy egy katonai életpályát, egy új, vonzó életpályát alakítson ki és fogalmazzon meg, és ezek szerint ennek megalapozásaként egy új jogállási törvényt is megalkosson. Megítélésünk szerint a hangoztatott céllal szemben a kormány által beterjesztett törvényjavaslat nem egy vonzó, a honvédség megfelelő színvonalú humánerőforrás-utánpótlását hosszú távon is biztosító katonai életpálya kereteinek a megteremtése, hanem az Orbán-kormány által végrehajtott, soha nem látott mértékű költségvetési elvonások miatt fuldokló haderő működőképességének puszta fenntartása, túlélésének a biztosítása.

(13.40)

A törvényjavaslat a rugalmas munkaerő-gazdálkodásnak és egyéb szervezeti érdekeknek megfelelően számos, a katonákat hátrányosan érintő rendelkezést tervez bevezetni. Ilyen szervezeti érdekeket szolgáló, az előmenetelt alapvetően meghatározó rendelkezés az egyes rendfokozatokban kötelezően eltöltendő várakozási idők jelentős megemelése, illetve az előléptetés szabályainak rugalmasabbá tétele. Ezek racionalitása szervezeti oldalról akár még tolerálható is, ez nem kérdés, javulhatnak a torz állományarányok, és rugalmasabbá várhat a humánerőforrás-gazdálkodás. Ezzel együtt e szabályok csökkenthetik a személyi kiadásokat, hiszen az állomány tagjai lassabban haladnak a ranglétrán, később kerülnek magasabb illetménnyel honorált beosztásba.

Minden racionalitása ellenére a katonák szolgálati jogviszonyára vonatkozó szabályozás kialakításakor nem lehet kizárólagos szempont a rövid távú szervezeti érdekek érvényesítése, még kevésbé az egyre durvább megszorításokat kikényszerítő aktuális költségvetési politika puszta kiszolgálása. A katonák szolgálati viszonyáról szóló törvénynek vonzó életpályát kellene kínálnia, biztos megélhetés, kiszámítható jövő ígéretét kellene hordoznia azok számára, akiktől azt várja a magyar társadalom, hogy akár életük feláldozásával is védjék hazájukat. Mindez nem jelenti azt, hogy a szolgálati törvényt ne lehetne módosítani, ne lehetne a szervezeti érdekeknek megfelelően bizonyos rendelkezéseket akár oly módon is megváltoztatni, ami a szolgálatot teljesítő állománytól nagyobb áldozatvállalást követel meg.

Ha ez így van, a méltányosság, az igazságosság ez esetben megköveteli, hogy a nagyobb áldozatvállalás ellentételezéséről is megfelelően gondoskodjon a jogalkotó. Ezt a gondolatot egyébként a törvényjavaslat bevezetőjében szépen megfogalmazták az előterjesztők a következők szerint. Idézem: "Az Országgyűlés elismeri a katonai szolgálattal együtt járó áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi, valamint anyagi megbecsülés indokoltságát." Ezt az elvet kellene a gyakorlatban is alkalmazni, nem látjuk a kormány eddigi tevékenységében ezt következetesen, és nem látjuk konkrét rendelkezések, rendelkezési javaslatok formájában sem ebben a törvénytervezetben.

A törvényjavaslatban a kért áldozatvállalással, a számos megszorító rendelkezéssel szemben kimondhatjuk, nem hiszem, hogy túlzás: semmilyen valódi ellentételezést nem találunk. Sőt, a törvényjavaslat bizottsági vitája során a költségcsökkentés mint a javaslat előterjesztésének egyik fő szempontja jelent meg. Csökken a készenléti pótlék összege, emellett lehetővé teszik, hogy az állomány tagjai külföldi napidíjukról lemondhassanak, mert annak fedezetét saját bevallásuk szerint sem tudják sok esetben biztosítani. Bármilyen juttatásról történő úgynevezett önkéntes lemondás lehetővé tétele meggyőződésem szerint elvi szempontból nem fogadható el. Egy szigorúan hierarchikus, parancsuralmi szervezetben, mint amilyen természeténél fogva bármely hadsereg, így a Magyar Honvédség is, a lemondás önkéntességével szemben joggal merülhetnek fel kételyek, ezért ezt a lehetőséget semmiképpen nem támogatjuk.

Szintén a katonai szolgálat egyik sajátossága, hogy az anyagi megbecsülés mellett rendkívül nagy jelentősége van az egyéb, szimbolikus erkölcsi elismerésnek. Meghökkentő módon a törvényjavaslat e tekintetben is jelentősen visszalép. Teljességgel hiányzik a katonai szolgálat elismerésének formáit szabályozó fejezet, jelentősen szűkültek vagy kimaradtak a nyugállományra, a szociális és kegyeleti ellátásokra vonatkozó szabályok. Érthető az a jogtechnikai szempontú előterjesztői érvelés, miszerint a törvényben csak a legfontosabb, alapvető rendelkezések megjelenítése indokolt, míg a részletszabályokat elégséges kormányrendeletekben, illetve miniszteri utasításokban szabályozni. Megítélésünk szerint a katonai szolgálat, a Magyar Honvédség szempontjából e szimbolikus kérdések bírnak akkora jelentőséggel, ami indokolttá teszi a törvényi szintű szabályozást. Amennyiben mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy e kérdések rendeleti szintű szabályozása elégséges, akkor a rendelettervezeteket az érintettek megnyugtatása érdekében célszerű lett volna a törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg közzétenni és szakmai vitára bocsátani.

Az állomány erkölcsi elismerésére, illetve a nyugállományra vonatkozó rendelkezések hiánya különösképpen meglepő annak fényében, hogy a törvényjavaslat nem nélkülözi az elmúlt két évben megszokott ideologikus töltetű rendelkezéseket. Ilyen például az a szabály, miszerint a koronát önfeláldozásig terjedő bátorsággal kell védelmezniük a katonáknak. Teljességgel hibásnak és szükségtelennek tartjuk külön esküszöveg megjelenítését a koronaőrség részére, és felesleges olyan kitételnek ítéljük meg, ami szerepel ebben az esküszövegben, amelynek nincs keresnivalója egy, a céljai szerint is semleges, ideológiai töltést, politikumot nélkülözni kívánó szabályban. Konkrétan arra gondolok, amikor úgy fogalmaznak, hogy a Magyarország alkotmányos folytonosságát megtestesítő Szent Koronát életem árán is megvédem. Most nem pontosan idéztem, de ez a dolog lényege. Felesleges ilyen tételeket egy törvénytervezetbe beemelni, és teljességgel felesleges külön szabályozni. Bőven elégséges volna a honvédekre általánosan érvényes esküszöveget használni és alkalmazni.

Sok esetben jelentős ellentmondás van a törvényjavaslat indoklásaként megfogalmazott előterjesztői szándék és a Fidesz-kormány tényleges gyakorlata között. Helyes és támogatható elvként fogalmazta meg miniszter úr a tegnapi vitában, a törvényjavaslat bizottsági vitájában azt a szándékot, miszerint a katonákat és a katonai vezetőket távol kellene tartani a politikai küzdelmektől. Ezzel indokolta miniszter úr azt a módosítást, miszerint a Magyar Honvédség első számú vezetőjét, a honvéd vezérkar főnökét a jövőben nem határozatlan, hanem határozott időre neveznék ki. A határozott idejű kinevezés a hatályos törvényi szabályozással szemben a mindenkori honvédelmi miniszternek nem adna lehetőséget, hogy önmaga válassza meg, hogy ki az a vezérkari főnök, akivel együtt tud dolgozni.

Egyetértek azzal az előterjesztői érveléssel, miszerint a honvéd vezérkari főnöki beosztás nem politikai, hanem szakmai vezetői pozíció, amelynek betöltése nem szabad, hogy kormányváltásoktól függjön. Ezen elv érvényesítéséhez azonban nem feltétlenül szükséges, hogy a honvéd vezérkari főnök személyét érinthetetlenné és a honvédelmi politika megvalósításáért felelős miniszter számára leválthatatlanná tegye a törvényi szabályozás. Ez ugyanis elsősorban politikai kultúra kérdése. A rendszerváltás óta egészen 2010-ig, az önök kormányának, az önök miniszterének hivatalba lépéséig töretlen volt az a gyakorlat, hogy az egymást követő kormányok megörökölték az előző kormányoktól az általuk kinevezett vezérkari főnököt, és a munkát velük együtt folytatták mindaddig, amíg valamilyen ok miatt váltásra szükség nem lett.

Éppen önök szakítottak ezzel a gyakorlattal, és teljesen megalapozatlanul, indokolatlanul, megalázó módon távolították el a funkcióban lévő vezérkari főnököt. Különösen önöktől furcsa és nehezen elfogadható az az indítvány, amely éppen azt célozza, hogy 2013 júliusától öt évre, vagyis a következő kormányzati ciklus végéig tegyék elmozdíthatatlanná az önök által kinevezett vezérkari főnököt.

Hasonlóképpen ellentmondásos, hogy a törvényjavaslat továbbra is számol annak lehetőségével, hogy a főtiszti beosztást elért katonák esetleg állami vezetőként folytathatják tovább pályájukat.

(13.50)

A javasolt megoldás, miszerint ilyen esetben megszűnik a szolgálati viszony, azonban az érintett kérheti a szolgálaton kívüli állománybavételt, korrektnek nevezhető, támogatjuk. Meglehetősen furcsa, hogy míg egy tipikusan főtisztek számára továbblépést jelentő állami vezetői pozíció megszerzését nem korlátozza a kormány, addig a leszerelt katonák előtt... - emlékezzünk csak, hogyan történt az a szabályozás, amit önök vezettek be? Először azt hozták be a honvédelmi bizottság ülésére, hogy akik szolgálatot teljesítettek, azok a szolgálat befejezését követően öt évig nem lehetnek még önkormányzati választáson sem képviselőjelöltek, majd amikor a bizottsági vitában rájöttek, hogy a bizottság tagjaként ott ülő győri polgármester képviselőtársunkat ez hátrányosan érinti, vagyis megakadályozná az indulását a választáson, akkor gyorsan módosítottak ezen, és három évre korlátozták. Ha egy ilyen magas rangú politikai vezetőnél, mint egy helyettes államtitkár, azonnal politikai funkcióba léphet valaki, aki magas rangú hivatásos szolgálatot teljesített, gondolkozzanak el azon az ellentmondáson, vajon mi indokolhatja azt, hogy más politikai beosztásokban önök ezt hosszú évekre megtiltják.

A törvényjavaslat egyéb tekintetben is bármiféle korrekció nélkül tartalmazza az elmúlt két év hibás és általunk hevesen bírált döntéseket, ennek megfelelően nem szabályozza újra a szolgálati nyugdíjrendszert, amelynek meggyőződésünk szerint a hivatásos katonai életpálya méltó zárókövének kellene lennie. Az érdemi szakszervezeti érdek-képviseleti munkát ellehetetlenítő szabályokat tartalmaz, amelyekről a miniszter úr tegnap azt mondta a vitában, hogy a szakszervezet ezzel egyetért, nem emel kifogást, akkor mi most a szakszervezetek helyett, érdekükben eljárva emelünk kifogást, és hangoztatjuk, hogy elfogadhatatlanok ezek a javaslatok. A szolgálati járandóságban részesülő önkéntes tartalékosokat továbbra is ingyenszolgálatra akarják kötelezni. A szabályozás érdemben továbbra sem ösztönzi valódi önkéntesek jelentkezését tartalékos szolgálatra.

Összességében megítélésünk szerint a törvényjavaslat nem a jövőbe mutató, nem teremti meg egy vonzó karrierpálya alapjait, nem rajzolódik ki mögötte egy hosszú távon stabilan működő, fejlődő Magyar Honvédség képe. Láthatóan az előterjesztők nem tudtak kitörni az elmúlt két év szakmai hibáinak fogságából és a csődbe jutott gazdaságpolitika szorításából.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu