JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hozzászólásom elején általános elvi éllel szeretném elmondani vagy leszögezni, hogy én úgy látom, és mi úgy látjuk, hogy Magyarországnak egy köztisztviselői kara van, Magyarországnak egy rendőrsége van, Magyarországnak egy katasztrófavédelme és honvédsége van, azaz azokból az állami intézményekből, amelyek egy demokratikus jogállam működését elősegítik és támogatják, hála istennek, egy van. Éppen ezért olyan rendszert lenne ildomos kialakítani, amely hosszú-hosszú távon képes stabilizálni ezeknek a szervezeteknek a működési feltételeit, a benne dolgozók jogosultságait és teljesen természetesen a velük szemben támasztott követelményeket is.

Éppen ezért mi ezen törvényhez és egyébként az ezt megelőző törvényhez is azzal az elvi szándékkal nyúltunk, és nyúlunk a későbbiekben is, hogy azt szeretnék elérni, hogy olyan, konszenzus közeli helyzet alakuljon ki az alapkérdésekben, amelyek nem rángatják majd politikai és kormányváltozások eredményeképpen az állományt jobbra vagy balra, nem ingatják státusukat, és a jövőjük, a munkavégzés feltételei akkor is kiszámíthatóak lesznek, amikor adott esetben más kormányzat működik vagy az egyik folytatja tovább. Azt hiszem, hogy ez volna a normális magatartás, és azt remélem, hogy ennek az alapelvnek a mentén lehet értelmes párbeszédet kialakítani e törvény vitája kapcsán is.

A másik tétel, amit bevezetőben szeretnék elmondani, az az, és lehet, hogy talán ezzel kellett volna kezdenem, hogy ma délután a parlamentben két olyan jogállási törvény is napirenden van, amely egy-egy tárca, egy-egy szakterület alapkódexe, a jogállás és a foglalkoztatás tekintetében egészen biztosan. Iszonyatosan fontos törvények. Ezeknek a törvényeknek a vitájában nem tudnak részt venni miniszterek, mert éppen kormányülés van, nem tudnak részt venni vezető politikusok, mert éppen egy másikfajta bizottsági ülés van, nevezetesen most ülésezik a nemzetbiztonsági bizottság. Az Országgyűlés korlátozza a saját munkáját és az érdemi vitát.

Én azt gondolom, hogy nem kellene a későbbiekben támogatni azt, hogy ilyen vitákra kerüljön sor, ahol egyébként a nagyon érdekeltek nem tudnak részt venni, hiszen ezzel önmagunkat is leminősítjük.

A harmadik, amit mondani szeretnék, hogy én a törvénynek leginkább a rendészettel foglalkozó részével fogok foglalkozni, de tisztelettel kérem majd államtitkár urat is és a képviselőtársaimat is, hogy tekintsék Pál Tibor imént elmondott hozzászólását a Magyar Szocialista Párt állásfoglalásának a törvény egyes elemeivel kapcsolatosan. Ilyen módon tehermentesülök attól, hogy abban a kérdésben is kellő részletességgel állást foglaljak.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ismét egy idézettel kell kezdenem. "Mi jó fizetséget fogunk adni a munkájukért. A rendőröknek olyan jövedelemre van szükségük, amely biztonságot jelent számukra. Elfogadhatatlan, hogy a rendőrt egzisztenciális bizonytalanságban tartsa a kormány. Fontos, hogy a magyar rendőrök számára hivatásuk gyakorlása karrierpályát jelentsen, amelybe a kiszámítható és biztos jövedelemmel járó előmenetel vagy a lakáshelyzet megoldása egyformán beletartozik."

Tisztelt Képviselőtársaim! Még mielőtt valaki fölhördülne, hogy itt valami új programhirdetés zajlik, azt szeretném lehűteni. Államtitkár úr és én pontosan tudjuk, hogy ez a kormányprogram egy fontos része és eleme, és most már mindannyian tudjuk, hogy ezt Orbán Viktor miniszterelnök úr mondta 2010 májusában.

Kétségtelen tény, hogy az elmúlt két esztendőben az Orbán-kormányt sem kímélte a válság. Kétségtelen tény, hogy a megváltozott európai pénzpiaci állapotok, Magyarország gazdasági helyzete a vágyakat sok tekintetben mérsékelte. Ugyanakkor kétségtelen tény az is, hogy a politikai szándékok deklarálását nem követte az a fajta elszánt következetesség, amely más területeken egyébként a kormányt jellemzi. Márpedig mi úgy látjuk, hogy miközben a magyar rendőrséggel kapcsolatosan tízmillió ember civil kontrollja mellett óriási követelményeket támaszt a nyilvánosság, a politika és teljesen természetesen maga a kormány is, borzasztó kemény, szigorú feltételeket szab meg a munkavégzésével kapcsolatosan, aközben ezen feltételek elismerését nem szolgálja és nem támasztja alá megfelelő támogatási rendszer.

(15.00)

Én nem állítom, hogy erre ne lett volna kísérlet. Nem állítom azt, hogy a belügyminiszter ne próbált volna ezen a helyzeten változtatni, de keserű tényként szeretném csak rögzíteni, hogy ezen a kérdésen az elmúlt időszakban nem sikerült változtatni, és jelen pillanatban is, ebben a törvényben is inkább a követelmények hangsúlyozása kerül előtérbe, semmint az ahhoz feltétlenül igazítandó javadalmazási rendszer.

Nagyon furcsa kettősség jelenik meg. Két törvénymódosítás egy irományszámon került benyújtásra lényegében, de nagyon-nagyon érdekes, hogy miközben rendőrtől, katonától nagyon sok tekintetben a testi épsége és élete feláldozásával is elvárunk bizonyos szolgálatot, aközben ezt a fajta szolgálatot szemmel láthatóan nem vagyunk képesek honorálni, aközben mondjuk, a köztisztviselői karnak, akinek ilyenfajta követelménynek nem feltétlenül kell megfelelnie, hogy, hogy nem, mindig jut valami apró-cseprő juttatás. Azok, akik fogalmazzák a törvényeket és a szabályokat, szemmel láthatóan gondoskodnak magukról, miközben egyébként azokról az emberekről, akik nagyon nehéz körülmények között, mindenekelőtt vidéken, kistelepülésen teljesítenek közrendvédelmi feladattal szolgálatot, azokkal szemben bizony ez a fajta empatikus magatartás és juttatásbővítés nem jelenik meg. Nem jó! Nem jó, mert nem arányos, a feladat- és a felelősségrendszerrel egészen bizonyosan nem arányos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szeretnénk támogatni a kormányt abban, hogy kiszámítható és biztos jövedelemmel járó előmenetelt tudjon biztosítani a rendőrök számára. Nagyon szeretnénk azt, ha a rendőrök látnák azt az életpályamodellt, amely vonzóvá tenné számukra ezt a munkát és ezt a feladatot, amelyben megtalálják önmagukat, hivatásuknak tekintik a közrendvédelem biztosítását, és ott vannak a feladat végzése mellett. Azt látom, hogy annak ellenére, hogy ebben a törvényben van előremozdulás, és ezt szeretném rögzíteni, ez még nem elegendő.

Szeretném üdvözölni azt, hogy kivették a törvényből azokat a passzusokat, és reményeink szerint majd rendeleti úton ezeket nem akarják visszahozni, amelyek a pótlékrendszert változtatták volna, és az előző törvénytervezetben még benne voltak. Azért örülünk, mert hála istennek, belátta a kormány is, hogy ez mélyütés lett volna a rendőrség részére, és ezért aztán azt tudjuk mondani, hogy a szándékokhoz képest ez egy komoly előremenetel, hiszen nem romlik ebben a helyzet.

Ott tartunk ma, tisztelt képviselőtársaim, hogy örömködünk lassan, hogyha nem tartalmaz egy ilyen törvényjavaslat megszorítást az állományra nézve. Ezt nem gúnyolódásból mondom, hanem egyszerűen a tényeket próbálom rögzíteni. Valódi eredménynek tekintjük, hogy a pótlékrendszer megnyirbálása végül kikerült ebből a papírból. Hasonlóképpen üdvözöljük az új lakástámogatási rendszer csíráinak és az újfajta üdülési támogatásnak a megjelenését, azonban nyilvánvalóan a részletszabályokat meghatározó rendelettervezetek ismerete nélkül ma még alig állapítható meg, hogy a támogatási formák valódi segítséget jelenthetnek-e az állománynak, vagy bevezetésük pusztán kommunikációs célt szolgált. Az előző törvényjavaslatnál és most is érzékelhető az, hogy a kormány bizonyos szabályozási köröket kivett a korábbi törvénytervezetből, azzal a szándékkal, hogy ő majd ezt egyébként rendeleti úton kezeli, mert hiszen nem olyan súlyúak ezek a kérdések.

Jön a kritika ezzel kapcsolatosan, hogy akik kifogásolják ezt, azok tulajdonképpen nem értik a jogalkotás progresszív előrejutását, és tulajdonképpen nem történik semmi, csak minden a helyére kerül. Ha a demokratikus kontroll, a parlamenti intézmények normálisan működnek, akkor ez az érvelés elfogadható. Ha ez arra való, hogy a parlamenti kontrollt kikerülve, adott esetben jelentősen eltérő szabályozást fogalmazzunk meg, akkor meg nagyon nem lehet támogatni. Éppen ezért elegánsabb lett volna, legalábbis az első alkalommal, ha a törvény mellett már ismerhetővé vált volna a nagyon sok rendelet, amely egyértelműen jelezhette volna az állománynak, a nyilvánosságnak és a parlamenti képviselőnek azt, hogy mi a kormány szándéka, és hogy valóban az-e a szándéka, mint ami a törvényből kiviláglik. Most csak feltételezzük és reméljük, hogy valóban ez a szándéka, és ezért azt mondjuk, hogy nosza rajta, viszont ezeknek a rendelettervezeteknek a véleményezésében szeretnénk, ha az illetékes parlamenti szakbizottságok ebben részt vehetnének - elnézést a magyartalan kifejezésért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr, a Fidesz vezérszónoka is foglalkozott a méltatlansági eljárással; államtitkár úr mint egy új vívmánnyal és egy elkerülhetetlen szükséglettel, Ágh Péter képviselőtársam pedig ezt a magatartást üdvözölte. Abba gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslat felmentési okként határozza meg a hivatásos szolgálatra való méltatlanságot. Eszerint hivatásos szolgálatra méltatlan, aki "olyan cselekményt követ el, amely a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti, és emiatt nem várható el, hogy a fegyveres szerv a szolgálati viszonyát fenntartsa". Tekintettel arra, hogy a szolgálati törvény a kifogástalan életvitel tekintetében már ma is igen szigorú, a javaslattal még tovább szigorodó szabályokat állapít meg, valamint figyelemmel a fegyelmi felelősség jelenlegi részletes szabályozására, a méltatlansági eljárás ismételt bevezetése nem nagyon indokolható.

Kérdezem én az államtitkár urat és mindenkit, hogy mi lehet olyan cselekmény, ami nem valósít meg fegyelmi vétséget, nem minősül kifogásolható életvitelnek, mégis megingatja a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat. Milyen az a cselekmény, az a magatartás, ami indukálta a kormány azon szándékát, hogy ezt a fajta intézményt is bevezesse? Ennek ismeretében és fényében lehetne nagy valószínűséggel a méltatlansági eljárás ismételt bevezetésére vonatkozó korrekt álláspontot kialakítani. Ennek hiányában azonban azt kell mondjuk, hogy nehezen érthető, nehezen fogadható el, és nem teremt mást, mint hogy az állomány cseréjének jogi feltételrendszerét biztosítja. De nem jelentkeznek ám olyan sokan. Egy állomány van, mint mondtam, ezt kellene megbecsülni, és ezt kellene olyan helyzetbe hozni, amely eredményeképpen a feladatait kiválóan tudja ellátni.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, elmondható, hogy e törvényjavaslat gyakorlatilag beismerése annak, hogy a 2010-es választási ígéretek betartása messze van, sőt mi több, az is nyilvánvalóan kiderül, hogy egy vonzó életpályamodell kialakítása is döcögősen halad. Ugyanakkor azok a szabályok, amelyek itt megjelennek, számos ponton mutatnak előre, és olyan elemeket tartalmaznak, amelyeket mi magunk is támogatni tudunk. Éppen ezért módosító javaslatokkal törekszünk arra, hogy ez a törvényjavaslat, ez az egyben kettő törvényjavaslat elfogadható legyen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Befejezem, elnök úr.

Forrás: parlament.hu