DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valójában, ha most ezt az elmúlt két esztendőt nézzük a szakképzés területén, és ez a mostani napirend jó alkalmat nyújt arra, hogy megnézzük, hol is tartunk, és az államtitkár úr felvetése erre jó apropót is ad, akkor azt kell mondjam, hogy az elmúlt két esztendőben megbukott az önök szakképzési koncepciója és annak a végrehajtása.

Magam nem vitatom, hogy változtatni kellett, csak ilyenkor a változtatásnál nem mindegy, hogy melyik irányba indul el az ember. Önök rossz irányba indultak el. A konkrét eredmények is, az elmúlt két esztendő eredményei egyértelműen - szeretném elmondani - ezt bizonyítják. Önök duális szakképzésről beszélnek. Ha megnézzük, hogy itt, Európában hol mit értenek duális szakképzésen, biztosan nem azt értik, amit önök csinálnak. Önök a német példáról beszéltek, majd kiderült, hogy az Németországban teljesen másképp van, más alapokkal történik a szakképzés, egyrészt egy komolyabb elméleti alapra, 9 osztályos alapozó képzésre, majd utána a szakmai képzésre épül.

Hivatkoztak más egyéb területekre is, de ugyanakkor itt a leglényegesebb problémának azt tartom, hogy önök azt mondták, hogy ennek a foglalkoztatást mennyire kell majd segítenie, hogy ez alatt a kormányzati ciklus alatt mennyi munkahely lesz pluszban, és a foglalkoztatásban is hogyan fogunk előrelépni. Mondták azt is, hogy majd egymillió munkahely lesz, de erre a ciklusra is már több százezer pluszmunkaerő be tud kapcsolódni.

Ezzel szemben munkahelyek megtartásáról beszélünk és folyamatos visszaesésről. Ez már önmagában, úgy gondolom, egy rendkívül komoly kudarc. És ne tessenek azt mondani, hogy büszkék tetszenek lenni arra, hogy 1,3 százaléka foglalkozik a cégeknek szakképzéssel! Tehát ma Magyarországon a cégek 98,7 százaléka nem foglalkozik szakképzéssel. Ez nem duális szakképzés, az biztos. Lehet önöknek bűvészkedni itt a szavakkal, lehet gebinbe kiadni a kamarának ezt a kérdést, lehet gyakorlatilag két minisztériumnak foglalkozni ezzel, és tessenek megnézni, hogy a felnőttképzési törvényt hogy tetszettek előkészíteni, és hol tartanak ezek a folyamatok: egyik helyen készítik a stratégiát, másik helyen készül a törvény, tele ellentmondásokkal maga az egész folyamat.

Gyakorlatilag, mint ahogy az előbb is jeleztem, jogbizonytalanság van ebben az országban, a szakképzés területén ez egyértelműen látszik, és maga az alapkoncepciójuk is megbukott. Tulajdonképpen magát a jogbizonytalanságot abban az értelemben is szeretném kiemelni, hogy ilyen kardinális kérdésnél, mint az országos képzési jegyzék, gyakorlatilag nem tudják egyértelműen bevezetni a korábbi elhatározásaikat. Mondjuk, az iskolarendszerű szakképzésnél jövő év szeptemberére van ez kitűzve, a felnőttképzésnél pedig azt mondták, hogy januárban fog ez megjelenni.

Ezzel szemben ma a felnőttképző cégek a kiszivárogtatás alapján tudják meg, hogy majd ekkor lesz vagy akkor lesz. Ma abban bíznak folyosói pletykák alapján, hogy jövő év szeptemberében kerül bevezetésre a felnőttképző cégeknél. Önök is tudják, ha ma kinyitják az újságot, ezzel a kapkodó intézkedésükkel azt érték el, hogy a felnőttképző cégek előrehozták mindenféle képzésüket. Mert ma az újságok azzal vannak tele, hogy a jövő év első felére tervezett felnőttképzéseket már ez év végén indítják, tele ellentmondásokkal, sokszor átgondolatlanul, amibe önök zavarták bele ezeket a felnőttképző cégeket, és korrektül nyilvánosságra máig nem hozták, ami folyosói pletyka, hogy valójában jövő év szeptemberében kerül bevezetésre.

Meg, gondolom, arra sem lehetnek büszkék, hogy a köznevelési törvényben - mert azért ez is valahol összefügg a szakképzés bizonyos elemeivel -, a nyáron úgy lett 41 paragrafus kiemelve, ami még be sem volt vezetve. Most akkor erre mennyire lehetnek büszkék?

Vagy: ma délelőtt is iskolaigazgatókkal találkoztam, fideszes képviselőtársam is részt vett ezen itt, a fővárosban, és azt tapasztaltuk, hogy az iskolaigazgatók rendkívül bizonytalanok, rendkívül tájékozatlanok. Ha azt nézem, hogy még 13-áig lehet itt különböző ügyes-bajos dolgokat intézni, és most november utolsó napjai vannak, tehát valójában néhány munkanap van hátra, nagyon kíváncsi leszek, hogy január első munkanapján hogyan történik az átállás.

(17.10)

Rendkívül lehetetlen helyzetbe hozták az iskolákat, a különböző intézményeket és fenntartókat, a leendő fenntartókat. Káosz és kapkodás van, csak egy biztos pont van, a bizonytalanság, ami megfigyelhető a szakképzés területén.

Ami pedig a konkrét előterjesztést illeti: szeretném elmondani, hogy ebben is nagyon sok ellentmondás figyelhető meg. Például a 9. oldalon a 24. §-ban - amely a szakképzési törvény 47. § (3) bekezdését módosítja - az ellenjegyzés fogalma jelenik meg, amely szerint a kamarának szükséges az ellenjegyzése. Ez nem életszerű, hiszen az ellenjegyzés a kamara részéről mindig a későbbiek során történik meg.

A 10. oldalon a 27. § szerint - amely a szakképzési törvény 56. §-át módosítja - egy ellentétes előjellel az iskolának 15 nappal korábban kell bejelenteni a változást. A kamarával szemben megengedők, az iskolával szemben pedig rendkívül szigorúak, nem ugyanolyan mércével mérik a különböző szereplőket.

A 12. oldalon a 35. § (5) bekezdésében pedig benne maradt az, amit korábban kormányoldalról is számosan vitattak, amely alapján egy érdekes döntés fog születni. Nevezetesen jelentkezik egy tanuló, hogy ő szeretne villanyszerelő lenni. Igen ám, de abban az iskolában csak kőművesnek jelentkezhet. Rendben van, akkor kőművesként kezdi meg a tanulmányait. S akkor felteszem a kérdést, mint ahogy a tanuló és a szülei is felteszik majd a kérdést, mivel önök mondják meg, hogy ő mit válasszon, garantálják-e számára az elhelyezkedés lehetőségét. Ugye nem tetszenek garantálni?! Akkor viszont ezt a kötelezettséget se írják elő neki!

A 13. oldalon a 35. §-ban van szó a kormányhivatalok szerepéről, arról, hogy a kormányhivatalnak hogy kell majd egyeztetnie a felelős miniszterrel. Hát úgy tűnik, hogy önök a kormányhivatalokban dolgozó embereikben sem bíznak meg, pedig hát innen kerülnek ki a megyei kormányhivatalok vezetői. Ilyen értelemben is egy rendkívül érdekes gondolatnak vagyunk a részesei, hiszen az államnak az állammal kell egyeztetnie, ott majd mondanak valamit, önök pedig majd felülbírálják, mert nem bíznak meg az ő önálló döntésükben.

A 15. oldalon a 39. §-ban arról van szó, hogy minden iskolát államosítanak. Igen ám, de felvetődik a kérdés, hogy van egy olyan része az iskolának, amely közművelődési célt szolgál, és azzal mi fog történni, pedig a szakképzéshez erre a közművelődési létesítményre nem is lenne szükség. Ebből adódóan komoly ellentmondás tud kialakulni, ráadásul itt a kártérítési felelősség is felvetődik. Azt látom itt, ami a köznevelés területén is igaz, hogy az általános művelődési központok is megszűnnek, azokat is szétverik, s ezzel együtt a szakképzésnek az ilyen típusú köznevelési funkcióját is szétverik.

Ami pedig a felnőttképzéshez kapcsolódik: a 2. oldalon a 3. §-ban az szerepel, hogy a felnőttképzőnek még meg sem kezdődik a képzés, neki azt mégis már három nappal előbb be kell jelentenie, rendkívül precízen, és ilyenkor nincs a számára póthatáridő.

A 2. oldalon a 4. § 2/b pontja alapján vetődik fel a kérdés, hogy bizonyos esetben nyolcszoros, azaz egy rendkívül kemény bírságot fogalmaznak meg. A 2/c pontban pedig megfogalmazódik az is, hogy ismételt esetben visszavonják az akkreditációt. A 2/b-nél az a lehetősége sincs meg a FAT képviselőjének, hogy mérlegeljen, neki kötelező büntetni a legapróbb kérdések esetében is. Szerintem ez a kérdés nem igazán életszerű és nem átgondolt, ráadásul azt mutatja, hogy ezekben az emberekben nem igazán bíznak. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen eredményt fognak ettől elvárni. E nagyfokú bizalmatlanság kapcsán szeretném elmondani, hogy nem kellene minden felnőttképző céget egy kalap alá venni. Az Állami Számvevőszék értékelése megmutatta, hogy azért differenciált itt a helyzet, vannak olyan felnőttképzők, amelyekkel valóban gond van, ezekkel szemben természetesen fel kell lépni, s vannak olyan dolgok, amiket szigorítani kell, de mindenkinek az egy kalap alá vétele nagyfokú bizalmatlanságra utal, ami nem hiszem, hogy segítené a képzést.

Ugyanígy az is látszik, hogy itt kimondott és ki nem mondott mondatok is vannak. Kormánypárti képviselőtársam is említette a térségi integrált szakképző központok problémáját. Önök ezt a kérdést sem igazán szabályozták le, és most sincs leszabályozva. Államtitkár úr ugyan utalt rá, hogy majd külön kormányrendeletben és más egyéb rendelkezésekben fogják ezeket szabályozni, no de már csak néhány munkanap van hátra január 1-jéig, és úgynevezett gigarendszereket hoznak létre, 2, 5 és 10 ezer fős intézményeket, amelyekben a gyerek, a tanuló, a pedagogikum gyakorlatilag elvész. Az pedig, hogy egy megyében egy iskola jön létre, rendkívül kezelhetetlen helyzetet fog eredményezni. Tartok tőle, hogy itt nem megfelelő üzemméretek vannak, nincs kellően végiggondolva, hogy ezeket hogyan tudják működtetni.

A bizottsági ülésen is felvetődött, hogy hogyan van megteremtve ennek a pénzügyi fedezete, a pénzügyi működtetése, abban az értelemben, hogy helyi szinten az ottani embereikben mennyire bíznak meg. Szemmel látható, hogy minden szinten ki fogják cserélni az embereket, de legalábbis nagyfokú tisztogatás indul el. A múzeumi szervezetnél már ma is látható, hogy a harmadik vonal cseréje történik 2010-től, most rúgják ki a második vonalat, azokat, akiket önök neveztek ki. Az embernek nem lehet különösebb kétsége afelől, hogy ez fog történni a szakképzés területén is. Ráadásul helyi szinten nincs mozgástér, abban az értelemben, hogy az önkormányzatoknak semmi közük nem lesz a helyi szakképzéshez, hiszen központilag fog történni a fenntartás és a működtetés. Nagyon kíváncsi leszek, hogy a legalapvetőbb villanykörtés, takarítónős és egyéb problémás dolgokat hogyan fogják lerendezni, vagy az alapvető tárgyi, technikai eszközökkel kapcsolatos dolgokat. Nem látszik, hogy ezek a kérdések ki lennének dolgozva, hanem az látszik, hogy ezek kaotikusak, az intézményekben ezekről a kérdésekről ma még tájékozatlanok, ezek a kérdések még nincsenek leszabályozva. Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu