DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ha a folyamatokat nézzük, itt számos olyan kérdés van a beterjesztett előterjesztésben, amikkel kapcsolatban arra kérjük a kormányt, majd a részletes vitában ezzel külön is fogunk foglalkozni, hogy gondolják végig. Mondok néhány példát, folytatva az előző gondolatsort. Ugye, amikor az előzetes elképzeléseket néztük, akkor önök azt mondták, hogy önök egységes rendszerben gondolkodnak. Amikor viszont megláttuk a konkrét előterjesztést, kiderült, hogy ez mégsem annyira egységes. A honvédelemnél, illetve a vidékfejlesztésnél eltérnek ettől.

Talán a honvédelem valószínűleg egy speciális terület, elképzelhető, bár ezen is lehet vitatkozni. Az agrárterület, tudom, hogy mindig különálló rendszer volt, még annak idején a MÉM-es és egyéb időszakból, ugyanakkor most azt lehet tapasztalni - főleg a folyosói beszélgetések és kevésbé a plenáris vita akár a bizottságban, akár itt, hozták ki -, hogy tudomásom szerint most jelenleg 17 ilyen iskola van, agráriskola, és valójában valami 40 iskolában gondolkodnak. Nem tudom, hogy szaporodott meg a számuk, meg nem tudom, hogy milyen érdekek motiválják, hogy 40 iskolát ebből a rendszerből kivesznek. Ugye, a 22. § foglalkozik ezzel a kérdéssel. Államtitkár urat láttam, hogy jegyzetel, majd arra kérem, meg egyáltalán a végső fázisban, gondolom, hogy érdemes lenne ezt végiggondolni meg érvelni emellett. Vagy ha nincsenek érvek, akkor ezt a pontot, javasolom, vonják vissza.

A következő, ami a szakképzési hozzájárulást illeti, azért még egyszer szóba hoznám egy picit konkrétabban, mint ahogy az imént tettem. Ugye, említettem, hogy január 1-jétől ez megváltozott. Utána önök szakmánként bizonyos korrekciót tettek, de valójában a torta nem változott. Emlékszem rá, hogy én tettem föl itt írásbeli kérdést a szaktárca felé, mondjuk tavasszal, nyáron, és azt kaptam, hogy majd ezzel foglalkoznak. A kamara vezetőivel is találkozva a kamara vezetői is elismerték, hogy 6 milliárd forint kikerült a rendszerből. Én azt vetem föl a tárca felé, látnak-e arra lehetőséget - én azt kérném, hogy igen -, hogy a szakképzési hozzájárulási keretösszeget, tehát azt a bizonyos tortát emeljék. Gyakorlatilag ez most jelentősen csökkent.

Különösképp érdekes, ahogy ezt önök kezelték. Ugye, az egyik képviselőtársunk, aki a foglalkoztatási bizottság alelnöke, november 7-én itt egy előterjesztést hozott be. November 8-ára a foglalkoztatási bizottság ki lett jelölve, tárgyalja ezt a napirendet. 9-én önök ezt visszavonták, ami arra irányult, hogy saját dolgozói képzésre is lehessen fordítani. Majd később ilyen búvópatakként az adójogszabályok változása kapcsán ez a kérdés valójában megjelent. A nyilvánosság előtt, azt gondolom, ez kevésbé ismert. Tehát itt megint számos ellentmondást látok. Tehát ezzel a kérdéssel szerintem a mostani előterjesztés sem foglalkozik kellő súllyal.

A 30. § kapcsán szeretném fölvetni, hogy gondolják végig, hogy jó megoldás-e az, hogy nem a tanuló, hanem a szülő vagy a gyám kapja gyakorlatilag a tanuló után járó összeget, gyakorlatilag a szülő vagy a gyám kapja meg ezt a pénzt. Nem tartják-e félőnek, problémának, gondnak, hogy ez nem fog eljutni ahhoz, akinek ezt szánják? Mert különösképpen ebben a válsággal terhelt időszakban, amikor a családoknak számos gondja, problémája van, akkor, én úgy látom, hogy ez egy kockázatos dolog. Biztos fogunk beadni olyan módosítót erre, hogy arra kérjük a szaktárcát, hogy gondolják végig, és ezt korrigálják, illetve pontosítsák.

Államtitkár úr külön kiemelte a sajátos nevelési igényű gyerekeket, az értelmi fogyatékosokat és azt, hogy a különböző hátrányokkal küzdők esetében ez az előterjesztés, mondjuk, a 17. §-ban mennyire kiemelten foglalkozik ezzel a kérdéssel. Én azt kérném, erre is biztos fogunk beadni módosítót, mert nem tartjuk kellően pontosnak ezt a részt, szeretnénk arra kérni, úgy látjuk, hogy az eredeti szándékuktól eltérő megoldás születik, ezt is gondolják végig. Ugyanakkor, ha ma kinyitom az újságot, a különböző híradásokat, illetve az oktatási szakemberekkel beszélek, akkor mondjuk, a magániskolák esetében arról híres és attól hangos gyakorlatilag a közvélemény, hogy rendkívül sokan aggódnak.

Itt vannak fővárosi képviselők is, mármint, akik önkormányzatokban, a Fővárosi Önkormányzatban vannak, úgy tudom, úgy hallom, hogy itt a fővárosnál is megélték önök azt, hogy bizalmatlanok voltak a magániskolákkal szemben.

(18.10)

Tudomásom szerint a Fővárosi Önkormányzatnál, ahol gyakorlatilag a magyar szakképzés 40 százaléka van, létjogosultságot nyert a magániskola. Úgy feltételezem, hogy ha ezen a procedúrán, folyamaton önök végigmennek, mármint a szaktárca, akkor önök is be fogják látni, hogy a magániskolákra sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Szeretném kérni önöktől, hogy ezt gondolják végig, mert a magániskolákban komoly szakmai munka folyik, ilyen értelemben érdemes lenne ezeket a dolgokat végiggondolni.

Az eddig elhangzott vitához is hozzászólva, a különböző feszültségpontokat szeretném még ide idézni a plenáris ülésre. Számos probléma van, ami nem szerepel ebben az előterjesztésben, és fontosnak tartanám, hogy gondolják végig. Ezzel kapcsolatban különböző kezdeményezéseink is lesznek.

Például hogy a szakközépiskolai érettségi szakirányú felsőfokú iskolai továbbtanulásra jogosít. Úgy gondolom, hogy ennek az értelmezésével többet kellene foglalkozni. Nem tudom, hogy szükséges-e újabb intézkedés, újabb pontosítás, különböző tárcaközi intézkedések, de ez idáig számos félreértésre adott okot. Értem a szándékukat, viszont azt gondolom, hogy ebben van ellentmondás.

A tankötelezettség és a szakmaszerzés nem esik egybe. A tankötelezettség lement 16 évre, a szakmaszerzés 17 évre. Ezt mondjuk, amióta önök bevezették, hogy ez gondot, problémát jelent. A 16 éves tankötelezettségi korhatár alacsony. Tudom, hogy ennek a kinyitása egy komoly politikai elhatározást igényelne, de rendkívül indokolt lenne. Ha már változtattak, és 18 évről lementek, indokolatlannak tartom sokakkal együtt, nagyon sokakkal együtt, hogy ez 16 év. Ha már csökkentettek, akkor szerencsésebb lett volna a 17 esztendő.

Az előbb is érintettem, és szeretném csak aláhúzni, hogy ilyen formában szinte lehetetlen az a szándék, amit a törvény tartalmaz, hogy két év után érettségit lehet szerezni. Arra kérném önöket, hogy akkor teremtsék meg a feltételét. Önök viszont nem teremtik meg, mert a különböző paragrafusok egymásnak ellentmondanak, és egyáltalán ez a rendszer nem teszi ezt lehetővé. Képzeljék el azt a szituációt, amikor majd az a szakiskolás tanuló különórán fog tanulni, és két év után úgy fogja ezeket elsajátítani, hogy egy kétéves képzést magánrendszerben külön fizet ezért? Ez egy eléggé valószínűtlen dolog. Valószínűleg a szervezett oktatásban kellene ezt megvalósítani. A mostani módosítás sem ad erre választ. Ez komoly gondot, problémát jelent.

A kötelező kerettantervek nem teszik lehetővé a helyi sajátosságok megjelenítését a képzés során. Gyakorlatilag azzal önök komoly károkat okoztak, hogy ezen a területen is 90 százalékban megmondják, hogy milyen mozgástere van a pedagógusnak. 10 százalék a mozgástér. Ez nem sok mindenre ad lehetőséget. Ahogy ezeket a közismereti tartalmakat lecsökkentették 33 százalékra, ez rendkívül életidegen. Úgy gondolom, hogy ez számos problémát fog még felvetni a gyakorlat során. Az első komoly konfliktusok jövő év augusztusában lesznek, amikor próbálják ezt életszerűen megvalósítani. Tudom, hogy körülbelül 2 ezer tanuló esetében elindult úgymond kísérleti jelleggel. Kíváncsi lennék, hogy ezeknél milyenek a tapasztalatok. Amilyen információk hozzám eljutottak, azok az információk nem pozitívak, sőt, azt mondanám, negatívak. Kérném önöket, gondolják végig, a 2013-as tanév előtt érdemes lenne ezt életszerűbbé tenni, újra kinyitni ezt a kérdést. Tudom, hogy ez a Fidesz-frakcióban is legalább kétszer vagy háromszor belső vitákat okozott, de higgyék el, szerencsés lenne, ha ezt a kérdést újra kinyitnák.

Ráadásul most azt vetik föl az iskolaigazgatókkal - mint ahogy említettem egy iménti hozzászólásomban - a délelőtt folyamán találkozva, hogy a komplex szakmai vizsga követelményeit nem ismerik. Számukra ez rendkívül komoly gondot jelent. 77 plusz 2, tehát a 2 honvédelmit, illetve további 77-et lehet ismerni, összesen 79-et. Mi van a többivel? - teszik fel még ma is a kérdést.

Ugyan papíron a törvény azt mondja, hogy az előzetes tudás beszámítása megtörténik, a különböző rendelkezések ezt alátámasztják, viszont ez a rendszer gyakorlatilag csak papíron teszi lehetővé a moduláris rendszert, ténylegesen ez megszűnik.

A kamara esetében érdemesnek tartanám végiggondolni azt - ezzel most sem foglalkoznak -, amit már az első hozzászólásomban is jeleztem, hogy a kamarával szemben igazán követelmények nincsenek támasztva, a kamara gyakorlatilag irányítója ennek a dolognak. Olyan dolgokat dolgoz ki, amire szerintem nincs kompetenciája. A szaktárcának, illetve különböző szakintézeteknek kellene ezekkel foglalkozniuk. Ugyanakkor, amit most ebben a blokkban fölvetnék, hogy a tanulószerződések tekintetében a gazdasági kamara jogosítványokat kapott, de a tanulók gyakorlati képzéséről nem köteles gondoskodni, tehát amennyiben ezt nem tudja megoldani, akkor ezt az iskolának kell megoldania. Erre most sem tértek vissza. Szerintem ezzel érdemes lenne foglalkozni.

Bízom benne, hogy előbb-utóbb arra is választ fogunk majd kapni - több képviselőtársam erről szólt -, hogy miért is 1,3 százaléka foglalkozik a cégeknek szakképzéssel, önök a különböző adó- és járulékrendszerekben nem akarnak-e olyan ösztönzőket bevezetni, hogy ebben változás legyen, illetve miért azt teszik, hogy csak néhány multinak kedveznek. Önök itt a multik ellen beszélnek, fű alatt pedig helyzetbe hozták az adóintézkedések kapcsán a multikat, a többiekről pedig, a kisebb cégekről, a középcégekről megfeledkeztek. Én úgy gondolom, hogy itt is a kettős beszédnek vagyunk a részesei.

Szeretném felvetni, amikor az irányokról, az arányokról, a beiskolázási keretekről beszélnek, hogy nincs végiggondolva, hogy önök megmondják, hogy mit kell képezni, ugyanakkor nem garantálják az elhelyezkedés lehetőségét. Ezek a normatív finanszírozással kapcsolatos rendelkezések, nekem az az érzésem, hogy nem eredményeznek foglalkoztatásbővülést, és esetleg a pályakezdő munkanélküliek arányát fogják növelni. Ráadásul számos alapelv, amit önök bevezettek, az európai uniós alapelvekkel is szembemegy. Érdemes lenne ezeket a kérdéseket végigvenni.

A végéhez közeledve a mostani hozzászólásomnak, még egyetlenegy dolgot, a hiányszakmák kérdését vetem föl. A hiányszakmáknál egyfajta megközelítés az, hogy érdemes lenne végiggondolni, milyen tapasztalatok vannak az elmúlt évekből, hogy mit tekintünk hiányszakmának. Azt szeretném fölvetni, hogy például meg kellene nézni, hogy ha valaki az adott szakmában nem tud elhelyezkedni, de ha azt egy meghatározott szorzóval felszoroznánk - mondjuk, 1,5-tel, 8-cal vagy 2-vel -, akkor abban a szakmában gondot jelentene-e az elhelyezkedés vagy nem. Ez is lehetne a hiányszakmának az egyik mérési pontja. Érdemesnek tartanám az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezt végiggondolni, mert ha ez továbbra is így marad, akkor a hiányszakmák képzésére fordított összeg egy feneketlen zsákba megy el.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu