KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Értem én, hogy a Fidesz és az MSZP, illetve az LMP-vel - gyakorlatilag a Jobbikon kívül az összes többi párttal - karöltve az elmúlt egy hétben cirkuszt csinált a parlamentből, és különösen igaz ez a tegnapi napra, de azt még csak nem is sejtettem, hogy a bohócszámot mára hagyták.

S még mielőtt vasárnapra ellenem is tüntetést szerveznének, igyekszem leszögezni, hogy nem személyeskedés, nem az államtitkár úr személye ellen szól, hanem a kérdést államtitkári, illetve nem is államtitkári, kormányzati szinten kezelő politika, illetve a kérdés elmaszatolására irányuló próbálkozás az, ami ezt mondatja velem. Tehát semmiképpen nem az államtitkár úr irányába történő személyeskedés akar lenni, hiszen mi nagyon sok kérdésben egyetértünk, és tudtunk már együtt dolgozni együtt is. Az más kérdés, hogy ebben a kérdésben, azt gondolom, szögesen ellentétes véleményünk van.

Azt gondolom először is, hogy ez nem helyi probléma. Nem vagyok szigetközi képviselő, nem ott élek, de ez nem csak és nem kizárólag szigetközi probléma. Magyarország vízmegtartó képessége az egész ország problémája, és hiba volna csak a Szigetközre leszűkíteni. Értem én, hogy most erről a népi kezdeményezésről vitázunk, de ez egyben alkalmat adhat nekünk arra, hogy túl a szűken vett problémán, a Szigetköz vízellátásán, beszéljünk az egész ország problémájáról, beszéljünk a homokhátság elsivatagosodásáról, beszéljünk a Duna és a Tisza kritikus helyzetéről, és beszéljünk még sok minden másról - de akkor kezdjük azzal, ami a konkrét témája ennek a napirendi pontnak!

Az államtitkár úr feltett egy kérdést, hogy ki szeretné, ha a folyók helyén kiszáradt meder lenne, ha csak patakok csörgedeznének folyók helyett ott. Én akkor visszadobnám a labdát, hogy kinek volt az érdeke az, hogy '92 és '95 között ne épüljön meg a fenékküszöb ott, a jelenlegi helyén, ahol a kihelyezett ülésen nagyon jól láttuk. (Dr. Illés Zoltán: A magyar államnak. Magyarországnak.) Kinek volt érdeke? Majd az államtitkár úr reagálhat rá felszólalásban.

Azt gondolom, hogy semmiképpen nem Magyarországnak, ellentétben az államtitkár úrral, hiszen az érv az volt, hogy majd a hágai bíróságon ökológiai katasztrófára jobban lehet hivatkozni, ha meg tudjuk mutatni, hogy hogyan néz ki a kiszáradt Duna-meder, és miféle katasztrófahelyzetet okozott ténylegesen a Duna elterelése.

Azt gondolom, hogy hazaárulás nemcsak az volt - és lehet, hogy kemény szavakat használok, de ezt konkrétan így is gondolom -, amikor annak idején aláírták az államközi szerződést úgy, ebben a formában, hogy egy kizárólag szlovák oldalon vezető üzemvízcsatornára építik meg az erőművet, egy csekélyke energetikai, és nem tudom, milyen előnyért, hogy nem a fősodorba, nem a Duna-mederbe építik az erőművet, hanem az üzemvízcsatornára, hanem az én véleményem és a Jobbik véleménye szerint az is, ahogyan akkor ebből a szerződésből a magyar állam, az első szabadon választott magyar kormány kihátrált. És természetesen nem szabad ebből kihagyni szocialista elődeiket sem, hiszen ez már a nyolcvanas években megkezdődött.

Tehát azt gondolom, hogy nemcsak a Szigetköznek, hanem az egész országnak óriási károkat okozott a politika, és károkat okoz húsz éve, hiszen húsz éve, 1992. október 23-a óta semmi konkrétum nem történt ebben az ügyben. A hágai ítélet - ahol egyébként Magyarország sajnos 7:1 arányú vereséget szenvedett Szlovákiával szemben, bármennyire is próbálták ezt egyesek győzelemként beállítani - óta eltelt 15 évben megint csak semmi nem történt, csak folyamatosan a szavak szintjén, hogy majd leülünk tárgyalni a szlovákokkal, hogy mikor bocsátják a víz 50 százalékát a rendelkezésünkre. Bocsássák akár a 100 százalékát, az államtitkár úr mondta, hogy a "van víz" ellentétpárja a "nincs víz", tehát ha nincs víz, rendelkezésünkre bocsáthatják akár a 100 százalékát is, akkor sem lesz elég víz azokhoz (Dr. Illés Zoltán: De akkor nincs miről tárgyalni.) a célokhoz, amelyeket el szeretnénk érni.

De, államtitkár úr, van miről tárgyalni, egyetlen módon, ami ellen a jelenlegi kormány is, és húsz év óta minden kormány foggal-körömmel hadakozik: bizony, duzzasztással. Azt hiszem, hogy le kell dönteni végre ezt a tabut; hívjuk akár fenékküszöbnek, vagy hívjuk akár vízlépcsőnek. Rögtön szeretném is azokat a tévhiteket vagy terjesztett pletykákat, rossz szándékú pletykákat eloszlatni, miszerint a Jobbik gátat akarna Nagymarosra építeni, mert nem erről van szó. Nem erről van szó!

Menjünk egy kicsit vissza az időben! Már a reformkorban hajózás céljára kimélyítették a Duna főmedrét, hogy minél jobban lehessen azt hajózni, hiszen akkor az volt az elsődleges szempont, ökológiai szempontok még nem játszottak. Emiatt, mivel a fő sodorvonal egyre gyorsabb és intenzívebb folyású lett, bekövetkezett már önmagában is egy medermélyülés, hiszen ezek az eszközök, amiket egyébként önök és az LMP is szorgalmazni szokott, hogy különböző sarkantyúkkal és egyéb megoldásokkal oldjuk meg a problémát, mármint a hajózás szemszögéből, azok csak további problémához vezetnek, további medermélyüléshez. Ezt ezen a módon nem lehet megoldani.

Tehát már akkor elkezdődött egyfajta medermélyülés, ami tovább folytatódott azzal, hogy gyakorlatilag Ausztria és Németország a saját jól felfogott érdekében teljes egészében belépcsőzte már a Duna-szakaszt. Körülbelül 30 vízlépcső található a tőlünk fölfelé eső szakaszon és jó néhány az alattunk lévő szakaszon is, egyedül Magyarországon nem épült ilyen létesítmény. Ez Magyarországon 20 éve tabutéma, felvetni sem lehet, holott itt nem pusztán Nagymarosról van szó, itt már ennél jóval többről van szó. Teljesen más szemszögből kellene ezt a kérdést megközelíteni.

Tehát a probléma nem Bős-Nagymarosnál eredeztethető, hanem onnantól kezdve, hogy a fölöttünk lévő vízlépcsők megépültek, és a Duna nem szállít már, vagy legalábbis jóval kevesebb hordalékot szállít a magyarországi szakaszra, innen viszont továbbra is viszi el a hordalékot, mélyül a meder, és a medermélyülést valahogy meg kell gátolni. Beszélhetünk itt bármi másról, de azt a megoldást, ami duzzasztást jelent - akármennyire is szeretnénk elkerülni ezt a szót -, akár fenékküszöbök, akár vízlépcsők építését, nem szabad figyelmen kívül hagyni, és a vitának elsősorban szakmai alapon kell lefolyni, nem pedig politikai alapon, ahogy történt az az elmúlt 20 évben.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetünk, a klímaváltozásból adódó helyzet igenis indokolttá teszi azt, hogy ezzel a kérdéssel újra foglalkozzunk és újra napirendre vegyük, hiszen a csapadékeloszlás egyre szélsőségesebb lesz. Ezt pontosan tudja az államtitkár úr is, és el is mondta már nem egy nyilatkozatában, most is megemlítette, hogy nincs víz, nem volt Franciaországban, nem volt Lengyelországban, nem volt itt-ott, kiszáradtak folyók többfelé.

(10.40)

Pontosan erről beszélünk, hogy ezért országos probléma. (Dr. Illés Zoltán: Akkor minek a gát, ha nincs víz?) Ezért országos probléma. Erről beszélünk, államtitkár úr, el fogom mondani, hogy miért kell a gát. Hiszen egyre inkább csökken a talajvízszint, egyre inkább szárad ki a Duna-Tisza köze, és ezt egyetlen módon lehet megakadályozni, egyrészt ha visszaduzzasztjuk a folyóinkat, másrészt ha megépítjük a Duna-Tisza-csatornát, harmadrészt, hogyha az öntözéses rendszert még jobban kiépítjük, és nem a jelenlegi vízpazarló módszerekkel, hanem a sokkal gazdaságosabb és a földet is tekintve sokkal kímélőbb csepegtetéses és egyéb módszerekkel. Ennek nem vagyok a szakértője, de majd esetleg képviselőtársaim ezt jobban el tudják mondani.

Tény, ez tény, hiszen a Duna vízszintjének a süllyedése magával hozza a környező területek talajvízszintjének a csökkenését. Ettől van a Duna-Tisza közének az elsivatagosodása. A Duna-Tisza-csatorna megépítése már száz éve napirenden van. Magyarország termőterületeinek 1,8 százalékát öntözzük jelenleg. Ahhoz, hogy ezt a számot növeljük, bizony kellene ez a csatorna, ahhoz kellene a duzzasztás is, hiszen duzzasztás nélkül ennek a csatornának sincs értelme, duzzasztás nélkül az önök öntözési stratégiájának sincs értelme.

Az önök hajózási stratégiája pedig egy az egyben már megszületése pillanatában kudarcra van ítélve, hiszen a nemzetközi kötelezettségeinket sem teljesítjük vele. A 25 deciméteres merülésű hajókkal kellene hogy hajózható legyen a Duna, és egyedül a magyarországi Duna-szakasz az, ahol az év 100-130 napjában vagy egyáltalán nem, vagy csak korlátozásokkal hajózható a folyószakasz.

Tehát egy rendkívül összetett problémáról van szó, és szándékosan nem említettem még az energetikai kérdést, hiszen mindig azt vágják a fejünkhöz, amikor a vízlépcsőtémát előhozzuk, hogy egy csekély energetikai előnyért micsoda ökológiai károkat szeretnénk mi okozni a magyar természeti környezetben.

Az energetikai kérdés szerintem hátrébb sorolódik, de mindenképpen szintén fontos, hogy ha már egyszer ezeket a műtárgyakat akár turisztikai, akár közlekedési, akár ökológiai, vízpótlási szempontból megépítettük, akkor használjuk ki áramtermelésre is. Államtitkár úr, nem tudom, választ tud-e arra adni, hogy a 20 éve megépült dunakiliti műtárgyba, duzzasztóba miért nem lehet egy áramtermelő szerkezetet beépíteni, ha már egyszer készen van, miért nem lehet áramtermelésre használni. Remélem, hogy erre majd választ fogunk kapni. Mi ennek sem látjuk semmiféle reális indokát, hacsak azt nem, hogy Magyarországon vannak 20 éve olyan politikai pártok, szervezetek és civil környezetvédő vagy önmagukat környezetvédőnek nevező szerveződések, amelyek a politikai tőkéjüket és legitimitásukat kizárólag vízlépcső-ellenességükből származtatják, tehát abból, hogy 20 éve vagy még régebb óta következetesen tiltakoznak a vízlépcsők megépítése ellen.

Tény és való, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy ez egy létező jelenség ma Magyarországon, ezért nem tudtunk előrejutni e kérdésben, merthogy a szakma helyett a politika vette át egyértelműen az irányítást, és ránk is azt mondják. Pontosan államtitkár úr nyilatkozta a Vona Gábor elnök úrral közösen tartott sajtótájékoztatónk után a televízióban, hogy a Jobbik nem talált magának jobb témát, és ezért vette most napirendre a vízlépcső kérdését. Nem, a Jobbiknak Magyarország vízkincsének a megóvása és megtartása mindig is az elsőrendű programpontjai között szerepelt, és hosszas, éveken át tartó szakértői egyeztetés nyomán jutottunk oda, hogy bizony fel kell venni a lehetőségek közé a duzzasztást, és nem szabad végérvényesen lemondanunk erről a lehetőségről sem.

Egyébként pedig fentebbi, osztrák és német Duna-szakaszokon vízerőműveknél, vízlépcsőknél tett látogatásaim meggyőztek arról... Én nem gondolnám azt egyébként, hogy az osztrákok vagy a németek szocialista nosztalgiával vagy elkötelezettséggel vádolhatók, hiszen legtöbbször még ez a vád szokta érni a vízlépcsőpárti magyarokat, hogy szocialista nosztalgia, mégis fölépítették azt a harminc vízlépcsőt. Azt sem hiszem, hogy nem figyelnének oda a környezetvédelemre vagy az ökológiai állapotára a Dunának. Odafigyelnek, tökéletes ökológiai állapotban vannak a visszaduzzasztott szakaszai is a folyónak, személyesen tapasztaltam. A másik pedig, azt szokták mondani, hogy teljesen más jellegű ott a folyószakasz. Ugyanilyen esésű folyószakaszokon is építettek a felsőbb részeken is vízlépcsőt. Majd nyilván később ebből majd kialakulhat egy vita közöttünk, de én meg vagyok győződve róla, hogy a mi szakmai álláspontunk kellően megalapozott és kidolgozott.

A Szigetközi Természetvédelmi Egyesület javaslatát - akiket én is köszöntök itt a karzaton - azért tudjuk támogatni, mert megoldást kínál arra az égetően szükségszerű helyzetre, amire már sok-sok éve megoldást kellett volna találni. Ez a megoldás addig, amíg egy országos szintű szakmai vita lefolyik, és egy olyan konszenzusra jut a magyar nemzet, Magyarország lakosai, amely mindenki számára elfogadható és megvalósítható Magyarország vízmegtartó képességének rendezése ügyében, addig ez egy tökéletes megoldást nyújt arra, hogy ideiglenesen orvosoljuk a problémákat, illetve lokálisan, helyi szinten megoldjuk hosszabb távra is a szigetközi Öreg-Duna-meder és a Mosoni-Duna vízellátását.

Tehát ha az eddigiekből nem derült volna ki, a Jobbik teljes mellszélességgel támogatja a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület javaslatát.

Tehát, államtitkár úr, a kérdés sokkal sokoldalúbb, mint ahogy az akár itt a felvezetésben elhangzott vagy akár további felszólalásokban. Még számtalan érvünk lenne arra.

Elnök úr, 15 perc az időkeret? 15 perces a felszólalási időkeret?

Forrás: parlament.hu