DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomban három fontos dologgal szeretnék foglalkozni. Mivel népi kezdeményezésre ritkán kerül sor, ezért szeretném nagyon röviden elmondani, hogy mi is ennek a lényege, miért kell ezzel ma foglalkoznunk, és mik az Országgyűlés teendői egy népi kezdeményezés kapcsán. Utána, mivel a fenntartható fejlődés bizottságának én vagyok itt most a szószólója, szeretnék beszámolni röviden arról az élményünkről, amit Dunakilitin szereztünk, illetve ismertetni a bizottság ajánlását. És a végén, nem elvéve a szót a helyi képviselőinktől, de az ügy érdeméről is szeretnék azért néhány szót mondani, illetve arról, hogy a mai országgyűlési vitának valószínűleg mi lehet a végeredménye.

A népi kezdeményezésről szeretném képviselőtársaimnak elmondani, hogy nem szabad összekeverni a népszavazással, bár mind a kettő a nép által gyakorolt közvetlen hatalomgyakorlás eszköze, az a lényeges különbség a kettő között, hogy a népi kezdeményezés nem vonja el az Országgyűlés hatáskörét úgy, ahogyan ezt a népszavazás megteheti. Lényeges különbség az is, hogy a népi kezdeményezés kapcsán elegendő 50 ezer aláírást összegyűjteni.

A népi kezdeményezésnek az is következménye, hogy ha az Országos Választási Bizottság elnöke eredményesnek nyilvánít egy népi kezdeményezést, elismeri, hogy az az összegyűjtött aláírás hiteles, s valóban a megfelelő aláírásgyűjtő íven történt az aláírásgyűjtés, akkor az Országgyűlés elnökéhez fordul, és az Országgyűlés elnöke kijelöl egy bizottságot állásfoglalásra - ez volt a mi bizottságunk -, és bejelenti, hogy az Országgyűlésnek azt a kérdést, amire a népi kezdeményezés irányult, a napirendjére kell tűznie, méghozzá a bejelentést követően három hónapon belül.

És szeretnék mindenkit tájékoztatni arról, hogy mivel szeptember 10-én jelentette be Kövér László elnök úr, hogy a népi kezdeményezés eredményes volt, és nekünk napirendre kell tűzni, december 10-ei határidőig meg kellett hogy tárgyaljuk. Ma december 4-e van, tehát házszabályszerűen járunk el. Szeretnék röviden arról is szólni, hogy ennek a konkrét népi kezdeményezésnek mi volt az előzménye. Egyébként talán kevesen tudják, hogy a rendszerváltás óta összesen ez a 15. alkalom, hogy népi kezdeményezéssel kapcsolatban az Országgyűlés tárgyalást folytat.

Nos, ennek a népi kezdeményezésnek az volt az előzménye, hogy Szammer István 2012. április 19-én benyújtott egy, a népi kezdeményezésre vonatkozó kérdést és az általuk összegyűjtött 71 ezer aláírást az Országos Választási Bizottságnak. A kérdés a következő volt: "Akarja-e ön, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízgazdálkodási megoldásainak a megvitatását?" Erre a kérdésre gyűjtöttek össze 71 ezer aláírást, tehát bőven többet, mint amennyit a törvény előír, azaz 50 ezret.

Mi az Országgyűlés teendője ilyenkor, amikor erről tárgyalunk? Az előbb az elnök úr idézte az idevonatkozó törvényt. Ez egy elég sajátos műfaj az Országgyűlésben, mert ahogy ön is elmondta, nincs előterjesztő, sőt módosító indítványt sem lehet tenni egyébként az Országgyűlésnek a majd elfogadandó határozatához. És itt szeretném felhívni valamennyi képviselőtársunk figyelmét arra, hogy mivel az ügyrendi bizottság ajánlása alapján járunk el, ilyenkor az a szokás, hogy az Országgyűlés a népi kezdeményezést vagy támogatja, vagy pedig nem támogatja. Tehát gyakorlatilag mi ma az Országgyűlésben erről a kérdésről dönthetünk.

Ezt a határozatunkat ráadásul, és ez is az ügyrendi bizottság ajánlásában szerepel, nem köti maga a népi kezdeményezés, tehát az a két kérdés, amit feltettek, és az általunk elfogadott határozatnak - ez is megkülönbözteti egyébként a népi kezdeményezést a népszavazástól - nincsen kötelező hatása a kormányra, amelynek a képviselője, Illés Zoltán itt ül, és majd utánam szólni fog. Ezek tehát azok a népi kezdeményezéssel kapcsolatos fontos technikai tudnivalók, amelyek szerintem a mostani vitánkat egyfajta mederbe tudják terelni.

Említettem korábban, hogy a fenntartható fejlődés bizottságát jelölte ki az Országgyűlés elnöke, hogy fogalmazza meg az ajánlását. Mi egy kihelyezett bizottsági ülést tartottunk Dunakilitin 2012. október 9-én, ahol a következő határozatot fogadtuk el: a bizottságunk a népi kezdeményezésben foglaltakkal egyhangúlag, 15 igen szavazattal egyetértett és azt támogatta is.

A kihelyezett bizottsági ülésünkön, ami a helyszínen volt és egy helyszíni bejárás is megadatott nekünk, meghallgattuk a vízügyi szakemberek tájékoztatását. A kormány képviselője is ott volt. Meghallgattuk a civil szervezeteket. A SZITE, a szigetközi helyi szervezet előadója ismertette az elképzelését azokról a vízgazdálkodási megoldásokról, amelyeket a helyiek szeretnének megvalósítani.

És hogy pró és kontra érvek is elhangozzanak, meghallgattuk azokat a technikai megoldásokat, amelyek a SZITE tervében szerepeltek, és amelyeket a civil szervezetek nem feltétlenül üdvözölnek. Ha jól emlékszem, a Védegyletnek is ott volt a képviselője, aki előadást is tartott erről. Nos, ennyit a körülményekről, illetve a tárgyalást megelőző előzményekről, és akkor szeretném a hátralévő időt ugyan nem teljesen kihasználva, néhány szót mondani arról is, hogy véleményem szerint mi az ügynek a lényege.

Szeretném azt a véleményemet megfogalmazni, hogy én attól tartok, hogy azt a feladatot, amit a népi kezdeményezés kitűzött, nevezetesen, hogy tárgyaljuk meg a vízgazdálkodási megoldásait akár az Öreg-Duna-medernek, akár a Mosoni-Duna-szakasznak, mivel nem mérnökök vagyunk és nem is ez a feladatunk, szerintem ennek a követelésnek nem biztos, hogy eleget tudunk tenni, ellenben a problémát azonosítani tudjuk, és ki tudjuk mondani azt is, hogy valószínűleg mi a teendő. Szeretném kettéválasztani, bár egyetlen kérdést tettek fel a népi kezdeményezésben, de a megítélésem szerint jól kettéválasztható maga az ügy, hiszen van egyrészt az Öreg-Duna-mederre vonatkozó kérés, meg van egy, a Mosoni-Duna-szakasznak nem is a felső, hanem az alsó szakaszát érintő probléma, ami elsősorban Győr városát, illetve annak a környékét érinti.

Ismertetném először a szigetközi Duna-mederrel kapcsolatos problémát, ahogyan ezt én látom. Ez a probléma közvetlen összefüggésben van a bős-nagymarosi szindrómával, azon belül is a Duna szlovák oldali egyoldalú elterelésével, ami 1992-ben történt, 20 évvel ezelőtt. A helyi emberek 20 éve várnak arra, hogy a Duna egyoldalú elterelése miatt keletkezett problémákra valamilyen megoldást találjunk. A szlovák fél akkor, válaszul arra, hogy a magyar fél egyoldalúan felbontotta a létesítményrendszer megvalósítására kötött államközi szerződést, Dunacsúnynál felépített és '92 októberében üzembe is helyezett egy duzzasztóművet. Ez vette át a Dunakilitiben már elkészült duzzasztómű feladatát, amit a magyar fél már nem akart üzembe helyezni, hiszen a szerződést felmondta, így lehetővé vált a szlovák fél számára, hogy a már elkészült bősi vízierőművet üzembe helyezze.

Másfelől viszont a Duna egyoldalú elterelése miatt nem készültek el azok a munkák, amelyek a kikapcsolt Duna-mederben, vagyis az Öreg-Dunán szükségesek lettek volna. A meder gyakorlatilag kiszáradt, és súlyos ökológiai károk keletkeztek. Ezek a károk nemcsak a mederben jelentkeznek, hanem a meder igen alacsony vízállása leszívja a térség talajvizét, ezáltal a Szigetköz értékes állatvilágát, élő- és növényvilágát is károsítja.

A mai helyzet egyfelől egy fenéklépcső megépítésével - ez '95-ben volt -, másfelől bizonyos vízhozamok ütemezett átadására vonatkozó megállapodással alakult ki, továbbá a Felső-Szigetközben elkészült egy olyan vízpótló rendszer, amely biztosította a megfelelő talajvízszintet, igaz, ez évszakonként ingadozott. Maga a meder és az Alsó-Szigetköz azonban a mai napig is vészhelyzetben van, nehéz helyzetben van. Véleményem szerint ez az egyik kulcsproblémája az egész kérdésfelvetésnek.

Magáról a vízgazdálkodási megoldásról azonban, ahogyan ezt korábban is jeleztem, mivel az valójában rengetegféle technikai megoldást érint, és ráadásul a magyar fél ezt egyoldalúan nem is döntheti el, mert Szlovákiával államközi megállapodást kell kötnünk ebben, ezért azt gondolom, hogy konkrét vízgazdálkodási megállapodásokról itt a parlamentben nem tudunk beszélni.

(10.10)

A kérdésföltevés másik vonatkozása pedig a győri Mosoni-Duna-szakasz helyzete; hogy is áll ez? Győr a vizek városa, magam is onnan származom, odajártam gimnáziumba, jól emlékszem arra, hogy milyen jelentős vízi és sportkultúrája van a városnak. Mindannyian tudjuk, hogy a Mosoni-Duna átszeli a várost, és ott torkollik bele Győrnél a Rába is a Mosoni-Dunába. A város képét alapvetően meghatározó elem maga a folyó, fontos sportolási, vízparti, közösségi szerepe van.

Ezzel szemben a Duna-meder süllyedésével párhuzamosan csökkenő vízszint miatt a Mosoni-Duna annyira összeszűkült, hogy szinte át lehet rajta gázolni, és ha ez a tendencia nem állítódik meg, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válik a városban a vízi élet, a folyó egy szűk és semmire sem használható csermely is lehet. Ezért meg kell teremteni a magasabb vízszint tartásának, esetleges szabályozhatóságának is a lehetőségét. Ezt mint célt fogalmazzák meg egyébként maguk az aláírásgyűjtők is.

Én körülbelül így látom az ügy érdemét. Számos érvet nem mondtam el, mert szeretném, ha képviselőtársaimnak is maradna erre lehetőségük. Összefoglalásképpen azt mondanám, hogy az Országgyűlésnek egyhangúlag támogatnia kell a népi kezdeményezést, ahogyan tette a fenntartható fejlődés bizottsága, és meg kell tennie a kormánynak mindent annak érdekében, hogy a Szigetköz problémájának 20 éve várt megoldására valamilyen javaslat szülessen. Azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek ezt mindenképpen támogatnia kell.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu