DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt a konkrét mondandómra térnék rá, azért muszáj reflektálni egy-két korábban elhangzott képviselői hozzászólásra.

Kovács képviselőtársamnak abban igazat adok, hogy itt minden frakcióhoz tartozó felszólaló kvázi úgy állította be a dolgot - és ezt ön kezdte -, hogy a Fidesz nem csinált semmit, de bezzeg a szocialisták. (Kovács Tibor közbeszólása.) De azt gondolom, zárjuk le ezt a vitát, teljesen így van.

Itt talán leginkább ebből a Jobbik jött ki, hiszen ők azt állították, hogy egyedül nekik van megoldási javaslatuk a mostani probléma kezelésére. Nos, el kell mondanom, hogy jómagam 1992 óta veszek részt ebben a kérdéskörben, Győrzámoly község jegyzőjeként az a megtiszteltetés ért, hogy a Szigetközi Önkormányzatok Szövetsége alelnökévé választottak akkor, és több olyan tárgyaláson vettem részt, amely a Szigetköz helyzetével foglalkozott. Ott voltam 1993-ban, amikor Gyurkó János, az Antall-kormány környezetvédelmi minisztere vezetésével egy tanácskozás folyt a dunakiliti duzzasztómű helyiségeiben, nagytermében, és nem láttam ott egyetlenegy jobbikos - tudom, hogy a Jobbik később alakult, tehát jogelőd párti - képviselőt sem, mint ahogy a későbbi folyamatokban sem. Ebből a szempontból azt kell gondolnom, hogy a Jobbik egy kérdést most megpróbál saját politikai előnyére felhasználni, és olyan álláspontot képviselni, amivel, úgy gondolja, hogy a helyben lakókat megnyerheti magának. Maradjunk annyiban, hogy azért azok is, akik ott élnek, és régebb óta részt vesznek ebben a vitában, megpróbálják megoldani az ott élő emberek helyzetét, esetleg ők maguk is ott élnek, ott éltek, kapcsolatot tartanak a helyiekkel, azért ők is tettek valamit.

Azt gondolom, államtitkár úr, hogy amit elmondott, az nagyon fontos momentum, és higgye el, hogy a szigetköziek jó része nem tud róla. Államtitkár úr, azt javaslom, hogy ezzel az összeggel, amit ön említett, és az ehhez kapcsolódó tevékenységgel, rehabilitációval, különböző beruházások megvalósításával jöjjenek el a szakemberek, és tájékoztassák a szigetközieket. Itt van a Szigetköz-Felső-Duna menti térségfejlesztési tanács elnöke, Babos Attila polgármester úr, egész biztos vagyok benne, hogy ez a fejlesztési tanács szívesen meghallgatná, és tájékoztatná a szigetközi embereket azokról az elképzelésekről, amelyeket államtitkár úr mondott. Az ugyanis, ami korábban elhangzott, és itt a SZITE javaslataként megjelenik, sokkal ismertebb, közismertebb a szigetközi településeken élők számára. Hosszú évek óta folyik a gondolkodás, az együttgondolkodás, hogy hogyan tudnánk több vizet adni az oldalágba és a Mosoni-Dunába. Kevésbé van benne a szigetközi emberek fejében ez a 6,3 milliárd forintos fejlesztés, jó volna, ha erről több információ juthatna el, és különböző csatornákon értesülhetnének, vitathatnák meg, értékelhetnék a szigetköziek.

A népi kezdeményezés időpontja, hogy miért pont most, 2012-ben történt ez, már itt felmerült. Én egy olyan szempontot világítanék meg, hogy miért nem történt meg ez korábban. Olyan magyarázatát is tudom ennek adni, hogy nem bíztak a szigetköziek abban, hogy a Bajnai-kormány, a Gyurcsány-kormány, a Medgyessy-kormány ezt a kérdést kezelni tudta volna. Tehát az, hogy a népi kezdeményezést 2012-ben indították útjára, és ehhez több mint 70 ezren csatlakoztak, azt jelenti, hogy bíznak a szigetközi emberek az Orbán-kormányban.

(13.30)

Bíznak benne, hogy ez a kormány meg tudja oldani az ő problémájukat. Ez óriási felelősség, államtitkár úr, és azt gondolom, hogy ha ezt átérezzük mindannyian, akkor talán még nagyobb a jelentősége annak, hogy közvetlen tájékoztatást kapjanak az ott élők.

Maga a Szigetköz helyzete a Szigetköz tájegységeitől függően más és más. Próbálták egyes hozzászólások kvázi egy kalap alá helyezni, holott tudjuk jól, hogy külön kérdés az Öreg-Duna medre, azaz az Öreg-Duna medrének kérdése. Nem akarom még egyszer elismételni, elmondták, hogy mélyül, egyre mélyebben van a víz benne azon a részen, ahol a szlovákok az üzemcsatornát működtetik, a régi mederben komoly nyárasok nőttek ki, komoly problémát okozva egyébként az árvízi levezetésekkor, tehát ez egy probléma.

Megint más probléma, és megoldást kíván az oldalág rendszere, tehát az a része a Szigetköznek, amely az Öreg-Duna mentén a különböző ágrendszerek vízpótlását jelzi. Elhangzott, hogy az a megoldás, ami az 1990-es évek végén, illetőleg a 2000-es évek elején történt az átereszekkel, illetőleg az egyéb vízpótlással, nagyjából a Szigetköz feléig, Lipótig megoldotta az oldalág vízpótlásának problémáját, de lejjebb ez nem jelentkezik.

Megint más a Mosoni-Duna kérdése. Ez jóval távolabb van az Öreg-Dunától. A két víztest, az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna által körbehatárolt részt hívjuk Szigetköznek. Ez szintén egy kérdés. Azt lehet mondani, hogy ha a szlovákok a megfelelő mennyiségű vizet átadják, akkor a Mosoni-Dunában, ha nem is optimális, de talán azt lehet mondani, hogy elfogadható a víz mennyisége.

Megint csak kérdés, és ezt azért mondom, mert komplexen kell a kérdést kezelni, az erdőgazdálkodás kérdése. Magyarország talán egyik legértékesebb árvízi és víz menti erdőrészlete a Kisalföldi Erdőgazdaság kezelésében van a Szigetközben. Bizony ezeknek a fáknak az életlehetőségeit rontja, amikor az Öreg-Dunában a víz egyre lejjebb kerül. Szintén szakemberek vagy hozzáértők elmondták, hogy ez miként szívja ki a talajvizet a Szigetköz részéből, és nemcsak az erdőgazdálkodást, hanem egyben a mezőgazdasági termelést is nehézzé teszi, adott esetben ellehetetleníti.

Idősebb szigetköziek, de talán még a fiatalabbak is jól emlékeznek, hogy a Szigetközt úgy is hívják - Nagy István polgármester úrra nézek -, hogy az ország káposztáskertje (Dr. Nagy István bólint.), hiszen olyan káposztatermelés folyt a kitűnő adottságú és magas aranykorona-értékű szigetközi részen, ami az ott élőknek egy nagyon komoly megélhetési forrást adott. Kicsit hasonló, mint a Rábaközben az uborkázás volt, hiszen ott uborkát termesztettek, a Szigetközben káposztát. De más mezőgazdasági termelés is folyt, lásd a cukorrépa. Nagyon sok szigetközi abból élt, hogy cukorrépát termeltek a földeken, és azt Ácsra, illetőleg Petőházára szállították. Érdemes lenne majd - ezt csak zárójelben jegyzem meg, hiszen nem ehhez a témához tartozik - megvizsgálni, illetőleg a cukorgyártásunkkal foglalkozó albizottság már ezt megtette, hogy ez hogyan alakult így.

A harmadik nagy terület, ami már talán egy kicsit a természeti komplexitáson túlmutat, a turizmus kérdése. Kérem, én emlékszem, hogy amikor a szlovákok elterelték a Dunát, és egyik hétről a másikra eltűnt a víz a Szigetközben, eltűntek a turisták is. Később, amikor a vízpótlás fent megtörtént, azt lehetett látni, hogy a jó idő beköszöntével, tavasztól egészen őszig kajakos, csónakos turisták szállnak Dunakilitinél az oldalági csatornákra, és megcsodálják azt a természeti gyönyörűséget, amely hódvárakban, kárókatona-fészekben és a rendkívül gazdag természeti adottságban megjelenik. Ha ezeket értékként fogjuk föl, és azt mondjuk, hogy szüksége van az országnak egy ilyen értékre, akkor azt gondolom, hogy az együttgondolkodás és a népi kezdeményezés nagyon jó irányba indult meg.

Ilyen jellegű tevékenység volt, említettem már korábbi hozzászólásomban, hogy az aranyász kifejezése mit jelenthet. Ez olyan személy volt, aki aranyat mosott a Duna mentén. Nagyon szép tájrajzi, illetőleg néprajzi leírások vannak erről a tevékenységről. De voltak vizafogók például, tehát korábban az a lehetőség, hogy a vizának a Szigetköz oldalágai adtak lehetőséget az ívásra, szintén megvolt. A szigetközi emberek tudják, hogy a változás együtt jár, tehát senki nem gondolja, hogy a jövőben olyan helyzetet lehet teremteni, hogy a viza följárjon a Szigetközbe ívni, de tudjuk jól, hogy erre is történt kísérlet, hiszen az elmúlt években növendék vizákat engedtek a Dunába, megnézve kísérletképpen, hogy vajon mit csinál ebben a természeti környezetben ez a halfajta. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy olyan értékek vannak a Szigetközben, amelyeket kár lenne veszni hagyni.

Az egész beszélgetés alatt talán egyedül én hoztam föl, de most a felszólalásom végén még egyszer megemlíteném, nagyon fontos az az édesvízkincs, ami a Szigetköz alatt megtalálható. Ez egy olyan jövőbeni stratégiai kincsünk, amelyre nagyon nagy figyelmet kell fordítanunk. Tudjuk jól a különböző ökológiai előrejelzések és tudományos felmérések alapján, hogy a következő pár évtizedben az édes ivóvíz lesz az a stratégiai kincs, amiért bizonyos szerzők még háborúk kitörését is vizionálják. Én azt gondolom, hogy erre nekünk nagyon oda kell figyelni, és lehetőség szerint a legjobban meg kell védeni. Azonban azt is tudni kell, hogy ezeken a szlovákokkal, északi szomszédainkkal közösen osztozunk, tehát mindenképp olyan irányba kell elindulnunk, amikor ezeket a szempontokat is figyelembe véve megpróbáljuk azt a helyzetet normalizálni, és a diplomáciai és egyéb keretek között rendezni, ami az 1977-es államközi egyezmény felmondása után más irányba indult el.

Azt gondolom, hogy ezeknek a gondolatoknak az összegzésével azt ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy támogassák a népi kezdeményezést, támogassuk annak a javaslatnak a jobb megismerését, amelyet a kormány letesz az asztalra, nézzük meg, hogy ennek a rövid távú javaslatnak a későbbi folyamodványa mi lehet. Próbáljunk meg emellé közösen, egységesen felállni, mert higgyék el, hogy ha bizonyos cselekvések mentén egység van, közösen akarjuk, akkor attól jobb lesz az ott élő emberek sorsa, ebből profitál Magyarország, ez a nemzet érdeke, ha viszont egymás ellen dolgozunk, az biztos, hogy a természet környezet pusztulásához vagy romlásához vezet, az ott élő emberek helyzete nem fog javulni, és ez természetesen a nemzet érdekét sem szolgálja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu