JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén szólva sajnálom, hogy viszonylag korlátozott érdeklődés mellett zajlik a rendőrségi dolgozók munkaviszonyát, élethelyzetét nagyon sok tekintetben meghatározó szolgálati törvénnyel kapcsolatos parlamenti vita.

Azt látom, azt gondolom, hogy a politika, a magyar parlament képviselői minthogyha kevéssé érdeklődnének az állomány élethelyzetét alapvetően befolyásoló törvénnyel kapcsolatosan. Ezzel együtt is indokoltnak tartom, hogy azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk, itt és most konkrétan is megindokoljam és érveljem, és kérjem a parlamenti képviselőket, a parlament politikai pártjait, hogy ismételten gondolják át, adott esetben támogassák. Kérem ezt persze a kormány képviseletében jelen lévő államtitkár úrtól is, noha ők ezekben a kérdésekben, ezzel kapcsolatosan a honvédelmi bizottság ülésén már egyértelmű és markáns álláspontot fogalmaztak meg.

Az ajánlás 5. pontjában szerepel a Harangozó Tamás, Iváncsik Imre és énáltalam aláírt módosító javaslat, amely gyakorlatilag arról rendelkezik, hogy mi szükségtelennek tartjuk a kifogástalanéletvitel-ellenőrzés elvégzését, ha a hivatásos állomány tagjának jóval szigorúbb nemzetbiztonsági ellenőrzésen is át kell esnie. Tisztelt Képviselőtársaim! A szolgálati törvény elvileg a jogok és kötelezettségek összhangját kell hogy megteremtse. Elvileg azokat a lehetőséget kell felvillantsa a rendőrök, a szolgálati viszonyban állók előtt, amik a karrierpályát, a karriermodellt, ha tetszik, az életpályát jelentik, másrészt azokat a tételeket tartalmazza, amelyeket neki teljesítenie kell ezen feladatok ellátása közepette, illetőleg a jogviszony fenntartása érdekében.

Mi úgy gondoljuk, hogy az arányok eltolódtak. Ma a rendőrség állományát gyakorlatilag négy különböző jogcímen lehet ellenőrizni, hiszen kifogástalan életvitelt ellenőrizhetünk, megbízhatósági vizsgálatot végezhetünk, méltatlansági eljárás alá vethetjük, hogyha a kettő valamelyikével kapcsolatosan konfliktusunk van, és egyébiránt még nemzetbiztonsági ellenőrzés alá is tartozik a szerencsétlen.

Nagyon sokszor az az érzése az embernek, hogy a tárca mint Damoklész kardja lebegteti ezeket a fenyegető üzeneteket az állomány előtt és a feje fölött, mondván, hogy ha nem nagyon felelsz meg annak a morális-szakmai követelménynek, amelyet mi támasztunk veled szemben, akkor mi, akár négy különböző címen is, rögtön megfenyíthetünk, a szervezetből eltávolíthatunk, ami még csak-csak, csakhogy ezek a morális és szakmai követelmények és igények azért nem mindig kőbe vésettek. És sajnos tapasztaljuk a mai politikai közéletben, hogy nagyon sokszor éppen a politikai motiváltság alapján deformálódnak. Nem jó, hogyha az állománynak ilyenfajta követelményeket támasztunk.

Az ajánlás 6. pontjában azt kezdeményezzük Iváncsik Imre és Harangozó Tamás képviselőtársaimmal, ez egy újabb javaslat, hogy azok a hallgatók, akik a tanulmányaikat a felsőoktatási intézményben kiváló minősítéssel végzik, úgy mint eleddig, az elkövetkezendő időszakban is kezdhessenek eggyel magasabb rendfokozattal.

Azt gondoljuk, hogy a pálya kiszámíthatóságához, a pálya elismertségéhez, a teljesítmény honorálásához mindenféleképpen szükség van arra, hogy ilyenfajta gesztusoktól, ilyenfajta lehetőségektől ne fosszuk meg a leendő pályakezdőt. Nem hiszem, hogy olyan nagyon sok kiválóan végzett hallgatója lenne az intézményeknek. Ha meg olyan nagyon sok kiválóan végzett hallgatója van az intézményeknek, akkor valószínűleg a követelményrendszerrel van probléma.

De ha már valaki kiválóan végez, akkor egészen bizonyosan méltányos és indokolt az a lehetőség, hogy eggyel komolyabb, eggyel magasabb rendfokozatot kapjon az illető, annál is inkább, mert ez esik egybe azzal a politikai deklarációval, amelyet a miniszterelnök úr mondott a rendőrség életével és az állomány tagjainak jogviszonyával, élethelyzetével kapcsolatosan két évvel ezelőtt; az általános vitában már idéztem.

Nem bunkósbotként szeretném használni azt a politikai nyilatkozatot, amit a miniszterelnök tett, hanem akként fordulok hozzá, hogy komolyan gondolta, hogy igenis nagyobb elismertséget kell biztosítani az állomány számára; igenis van a kormányban szándék, akarat arra, hogy ehhez megfelelő eszközöket csoportosítson át. Oly kevés pénzbe kerül egy ilyenfajta előléptetés, és egyébként a tanulmányok során meg énszerintem nagy húzóereje van, hogy nem éri meg és nem szabadna ezt a lehetőséget, ami eddig fennállt, elvenni és kiiktatni a rendszerből.

(11.00)

Az ajánlás 7. pontjában Bertha Szilvia képviselő asszony nyújtott be egy módosító javaslatot. Az ő módosító javaslatának az a lényege, hogy lakhatási támogatást, lakásvásárlást meg minden mást akár próbaidő alatt is kaphasson az állomány. Elméleti persze a felvetés, hiszen pontosan tudjuk, hogy a korlátozott erőforrások alapján nincs sok lehetősége a tárcának arra, hogy lényegesen támogassa a munkavállalók lakáshoz jutását, pláne nem lakásvásárlással. Ezzel együtt is egy kapcsolódó módosító indítványt nyújtottunk be, mert azt gondoljuk, hogy a próbaidő alatt azért a lakhatási támogatás teljes körét kizárni nem volna indokolt, és egyetértünk a tárcával abban, hogy persze lakásvásárlás nem indokolt, ugyanakkor valamelyik támogatási forma, amit éppen most ki akarnak iktatni, mindenféleképpen szükséges, elfogadható, támogatható, és ez sem jelent olyan nagy terhet a tárca számára, amit egyébként ne lehetne vállalni, ugyanakkor a leendő pályakezdő vagy éppenséggel próbaidejét töltő fiatalember vagy hölgy életéhez, életviteléhez nagyon komoly segítséget jelenthetne.

Az ajánlás 11. pontjában szintén a kifogástalan életvitel ellenőrzésével kapcsolatos aggályainkat fogalmaztuk meg egy módosító javaslatban, nevezetesen - és ezt már az általános vitában is elmondtam -, hogy az imént felsorolt négy fenyegetés, az itt most ismételten visszakerülő méltatlansági eljárás a rendőrökkel szemben kicsit sok, kicsit túlzás. Ha azt mondanánk, hogy ezek mindegyikét használná a rendőrség, jószerével nagyobb apparátust kellene fordítani arra, hogy ezeket az eljárásokat végigvigyék az állománnyal szemben, mint arra, hogy egyébként a közrend, a közbiztonság fenntartására embereket tudnak fordítani. Ezt indokolatlannak tartjuk, nem tartjuk életszerűnek, mert azt gondoljuk, hogy arra, amire egyébként a kormány szeretné, hogy tudniillik az állományát ellenőrizni tudja erkölcs, morál, törvényesség, életvitel szempontjából, a másik három bőven lehetőséget ad.

Az ajánlás 16. pontjában szintén Harangozó Tamás és Iváncsik Imre képviselő úr társaságában adtunk be módosító javaslatot, amely a károkozási felelősséggel kapcsolatos. A munka törvénykönyvében a károkozással kapcsolatos felelősségi értékhatár, amellyel tartozik a károkozó maga az államnak, illetőleg adott intézménynek, megnőtt. Ezt veszi át gyakorlatilag a hatályos törvény, vagy majdnem ezt veszi át. Ezt a logikát, hogy tudniillik növelni a kártérítési felelősség mértékét, értjük, ugyanakkor meg azt gondoljuk, hogy mivel ezek az emberek nagyon sokszor nagy értékű eszközökkel dolgoznak, az a mérték, amelyet megfogalmazunk és meghatározunk adott kár bekövetkeztekor, olyanfajta terhet jelenthet a munkavállalóra, annak családjára, amely kilátástalan helyzetbe hozhatja őt. Nem véletlen az, hogy korábban és az elmúlt időszakban a kártérítési felelősség megvolt, ez teljesen természetes és kell is, ugyanakkor nem ilyen mértékű és nem ilyen formájú.

Az ajánlás 30. pontjában, szintén hármasban benyújtott módosító javaslatunknak az a lényege, hogy a mostani törvénytervezet eltörölni kívánja a szolgálati viszony létesítésére kijelölt, eddig 37 éves felső korhatárt. Az a szándék, hogy a 37 évet fölfelé toljuk, én azt gondolom, egy valós társadalmi igény, elfogadható az, hogy később is szolgálati viszonyt létesíthessenek, ugyanakkor a rendőrökkel és általában az apparátussal szemben olyan fizikai és pszichikai állóképességi és egyéb követelményeket szoktunk állítani, amelyek azért bizonyos életkorban már nem feltétlenül teljesíthetők, vagy olyan értelemben nagyon nehezen teljesíthetők, hogy valaki 50-60 éves vagy akár későbbi életkorban létesítsen ilyenfajta szolgálati viszonyt. Éppen ezért mi azt mondjuk, hogy a korhatár teljes eltörlése indokolatlan, mert nem azoknak nyit lehetőséget, akik egyébként az utcákon, tereken szeretnék majd a közrendet, a közbiztonságot fenntartani, hanem másoknak, éppen ezért mi azt gondoljuk és azt javasoljuk, hogy ezen változtassunk.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ahhoz szeretnénk segítséget nyújtani, és egy olyan politikai konszenzus kialakításában szívesen vennénk részt, ami a miniszterelnök úr már említett, de most ismételten idézni szándékolt kezdeményezésében, állásfoglalásában benne van: "Mi jó fizetséget fogunk adni a munkájukért." - adjanak! Adjon az állam jó fizetséget. "A rendőröknek olyan jövedelemre van szükségük, amely biztonságot jelent számukra." - igaz, egyetértünk, támogatjuk. "Elfogadhatatlan, hogy a rendőrt egzisztenciális bizonytalanságban tartsa a kormány." - ez, azt gondolom, jelen törvény néhány passzusának is az újragondolását igényelné. "Fontos, hogy a magyar rendőrök számára hivatásuk gyakorlása karrierpályát jelentsen, amelybe a kiszámítható és biztos jövedelemmel járó előmenetel vagy a lakáshelyzet megoldása egyformán beletartozik". Nos, ez utóbbi óhaj, állítás, cél, nem tudom ebben a pillanatban már, hogy mi volt ez akkortájt, egyáltalán nem valósul meg ezzel a törvényjavaslattal.

Azt gondoljuk, azt vélelmezzük, hogy a benyújtott módosító javaslataink enyhítik azt a nagy szakadékot, azt a nagy különbséget, amely a megcélzott elképzelések, szándékok és a jelenlegi törvényjavaslat között van, éppen ezért kérjük ezek támogatását és elfogadását.

Elnök úr, köszönöm.

Forrás: parlament.hu