FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2009. október 26-án az Országgyűlés teljesen egyhangúlag fogadta el a nemzeti ifjúsági stratégiát. Ez a fiatalok helyzetének javítása szempontjából nagyon fontos dokumentum kötelezi a kormányt, hogy kétévente cselekvési tervet alkosson, amelyben részletekbe menően meg kell szabnia, hogy milyen konkrét programokat, feladatokat fog végrehajtani az adott két évben a fiatalok érdekében.

Az első ilyen stratégia 2010-2011-re vonatkozóan el is készült. Most éppen a második kétéves cselekvési tervnek kellene hatályban lennie, és ezt kellene végrehajtani, de csak kellene, merthogy most, 2012. december elején - közel egy évvel az előző lejárta után -, a törvényi előírás ellenére sincs elfogadott cselekvési terv. Mondom még egyszer: egy évvel az előző cselekvési terv lejárta után arra nem volt képes a kormány, hogy az újat megalkossa, és meghatározza, hogy milyen programokkal kívánja segíteni a fiatalokat. Még csak nem is a megvalósításról beszélek tehát, arról nem is tudnék, merthogy önök le sem fektették, hogy mit akarnak csinálni, hiszen még a cselekvési terv megalkotására is képtelenek voltak. Van ugyan egy tervezet, amihez egyébként a Jobbik is megtette javaslatait, de addig nem jutnak el, hogy ezt elfogadják, és elkezdjék megvalósítani, ez pedig egyértelműen megmutatja, hogy a kormány számára mennyire fontosak a fiatalok.

De miért is lenne fontos az a cselekvési terv? Minden felmérés, statisztika drámai képet mutat: a kivándorlás és az arra való hajlandóság soha nem látott magasságokban van, és ez a szám az elmúlt két évben - nem függetlenül az önök intézkedéseitől - megkétszereződött. A tények tehát magukért beszélnek, és egyértelműen megmutatják, hogy amit önök tesznek a fiatalokért, az édeskevés. S ezt nemcsak a Jobbik mondja, hanem a fiatalok is érzik.

Az a néhány dolog, ami történt az érdekükben, maximum arra jó, hogy a négyperces válaszadási időt kitöltse, hogy egy-két dolgot fel tudjon sorolni az államtitkár úr, de a fiatalok ezeket az intézkedéseket nem érzékelik, például azért, mert azok csak nagyon szűk rétegeket érintenek, amelyek nem fogják ellensúlyozni a nagy részüket hátrányosan érintő intézkedéseket. Számos olyan intézkedés született ugyanis, ami a fiatalok széles rétegét hátrányosan érinti: gondoljunk csak a múlt heti, felsőoktatási keretszámokról szóló kormánydöntésre vagy akár a fiatalkorúak munkanélküliségére, amelynek az aránya most átlépte a 30 százalékos lélektani küszöböt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök eddigi kétéves intézkedései rögtönzött módon születtek, átgondolatlanul, gyors választ próbálva adni valami rémisztő, fiatalokról szóló felmérésre. Ez egy rossz gyakorlat, épp ezért lenne fontos egy ilyen, stratégiából levezetett cselekvési tervre, hogy legyen egy vezérfonal, amit követnek, ami kiszámíthatóbbá teszi az önök ifjúságpolitikáját, ami egyébként eddig súlyos kudarc volt. Erről jól árulkodnak az előbb említett szomorú kivándorlási adatok is.

Kérdezem tehát ezek után, miként történhet meg, hogy a kormány egy év alatt nem tudta elfogadni a nemzeti ifjúsági stratégiából levezetett cselekvési tervet. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu