DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor ezt a törvényt a parlament plenáris ülésén tárgyaljuk, akkor elég furcsa helyzetben vagyunk. Azt mondja a törvényjavaslat címe, hogy egyes törvényeknek a központi költségvetés megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról.

Miután utána vagyunk a központi költségvetés zárószavazásának, ezért megalapozni már nincs mit, nyugodtan mondhatom. Ezért eltévesztették az ütemet azok, akik csinálták a forgatókönyvet, mármint a Fidesz oldaláról, a kormány oldaláról. Ilyen durva hibát a magyar államháztartási gyakorlatban soha nem követtek eddig el. Azaz úgy szavazták meg a költségvetést, hogy nincs elfogadott megalapozó törvényjavaslatsor, ami alapján valóban megalapozottnak lehetne tekinteni az immáron önök által megszavazott költségvetést.

Ez egy olyan hiba, ami - hogy is fogalmazzak? - ebben a kapkodásban szinte törvényszerű, hogy bekövetkezik. Végig meg voltam arról győződve, hogy ma fognak kérni egy napirend-módosítást ebben az ügyben, hiszen meggyőződésem szerint akkor lett volna elegáns a dolog, ha a költségvetés zárószavazása nem történik meg e törvény végső elfogadását megelőzően.

Szerintem erre nincs semmifajta olyan magyarázat, amit el lehetne fogadni. Egyszerűen rosszul számolták ki a dolgokat, rosszul mérték föl azt, hogy minek mennyi az időigénye, és a mostani tervek szerint ez jövő hétfőn kerül majd zárószavazásra, azaz pontosan egy héttel azután, ahogyan a költségvetés zárószavazására sor került. Vélhetőleg akkor már a Magyar Közlönyben is meg fog jelenni a köztársasági elnök által aláírt költségvetés. Szerintem ez egy olyan durva hiba, ami a sok-sok, az államháztartási törvény fellazításának gyakorlatában, ami az elmúlt két évben megvalósult, ezekhez képest is ez a legnagyobb kapitális hiba, amit el lehet képzelni államháztartási szempontból a költségvetés készítése kapcsán.

A második hiba - és tegnap ezt én szóvá tettem kellő terjedelemben a bizottság ülésén is, de nem reagált rá senki -, hogy 46 törvényt, pontosabban tegnap a bizottság elfogadott egy olyan módosító indítványt, amellyel immáron 47 törvény módosítását tartalmazza a javaslat. 47 törvény módosítását kezdeményezik, amelyek áttanulmányozására igen korlátozott időt adtak a bizottsági tagoknak, adtak a parlamenti képviselőknek mind a tegnapi, mind a mai vitáig.

Nyugodtan mondom, hogy az biztos, hogy ennyi idő alatt nem lehet rendesen áttekinteni még azt sem, hogy vajon mi az összefüggése a költségvetési törvénnyel a benyújtott javaslatoknak. Más szempontból nézték az eddigi hozzászólók a javaslatok osztályozását. Én most azt a szempontot ajánlom figyelmükbe, hogy bizonyosan van legalább tíz olyan benyújtott törvénymódosítási szándék, amelynek semmi, de semmi köze nincs a benyújtott költségvetés megalapozásához.

Azért merem ezt így határozottan mondani, mert aki átnézte, pontosan látja, hogy semmi, de semmi köze nincs a perbe hívás szabályai megváltozásának a költségvetéshez. Mint ahogyan szerintem nincs a köztársasági elnök özvegyével kapcsolatos itt benyújtott szabályozásnak a költségvetéshez, hiszen az a forrás, amiből ezt fedezik, rendelkezésre áll ettől teljesen függetlenül a költségvetési javaslatban, illetve most már az elfogadott költségvetésben.

Van egy harmadik komoly probléma ezzel a benyújtott javaslattal, ezt pedig úgy lehetne megfogalmazni, hogy amellett, hogy részben a parlamenti szlenget használva salátatörvénynek nevezzük, azért erre a javaslatra bizonyosan igaz az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatából legalább két megállapítás, és akkor itt is szó szerint szeretném idézni az Alkotmánybíróság korábbi döntését.

(15.20)

Azt mondja a 8/2003. (III. 14.) Ab-határozat, alkotmányos követelményként a következőket állapítja meg: jogalkotásra csak a jogbiztonság alkotmányos elvének megfelelően kerülhet sor. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalkotás és ennek részeként a jogszabályok módosítása, hatályba léptetése ésszerű rendben történjék; a módosítások egyértelműen követhetőek és áttekinthetőek legyenek mind a jogalanyok, mind a jogalkalmazó szervek számára.

Az ésszerű rendre az imént már utaltam, hogy szerintem semmiképpen nem tekinthető ésszerű rendnek az, hogy a költségvetést megalapozó törvények elfogadása, sőt vitája a parlamentben a költségvetés zárószavazását követően kerül sorra. Ezt én semmiképpen nem tekintem ésszerű rendnek. De nagy valószínűséggel itt számos olyan módosítás is van, amely legalábbis igen nehezen áttekinthető a jogalanyok számára, és ebből következően vitatható, hogy az Alkotmánybíróság eme határozatában rögzített elv megfelelőképpen teljesül-e.

A 25/1992. (IV. 30.) Ab-határozat más módon is kitér ezekre a kérdésekre. A jogalkotással szemben egyidejűleg tehát két követelmény támasztható, egyfelől, hogy a jogalkotás a társadalmi viszonyok változását rugalmasan kövesse, másfelől, hogy érvényesüljön a jogszabályok stabilitásába vetett bizalom. A változó életviszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodás nem eredményezheti a jogszabályok követhetetlen és áttekinthetetlen módon történő változtatásának gyakorlatát. Ez utóbbi különösen akkor valósul meg, ha a jogszabályokat hatálybalépésüket megelőzően ismét módosítják.

Ha jól számoltam, akkor legalább hat olyan törvénymódosítás van ebben a benyújtott 46-ban, amely még hatályba nem lépett törvény módosítását kezdeményezi. Nyilván el fogják majd fogadni többségi szavazással a jövő hétfőn. Ebben az esetben, megint azt kell mondjam, hogy egy másik alkotmánybírósági határozatnak, az abban rögzített követelményeknek sem fog megfelelni.

Az Alkotmánybíróság egyébként a 38/2000-es határozatában a költségvetési törvénynek a különböző törvénymódosításokkal való összekapcsolódását mint törvényszerkesztési módot vizsgálta, és attól kezdődően nem teszi lehetővé, hogy egyszerre fogadják el a megalapozó törvényeket az Országgyűlésben a költségvetéssel. Arra azonban természetesen nem gondoltak az akkori alkotmánybírók, hogy a megalapozó törvényeket később fogadja el az Országgyűlés, mint magát a költségvetést. Azaz az elválasztás nyilvánvalóan, már csak logikai alapon is azt jelentette, hogy a megalapozó törvényeket hamarabb kell elfogadni, mint magát a költségvetést.

Az Alkotmánybíróság a továbbiakban még azt is megállapította, hogy a törvényszerkesztés alkotmányos alapon egyebek mellett akkor kifogásolható, ha a törvény jelentős számú törvényt módosít, amelyeket semmiféle kimutatható logikai kötelék nem kapcsol egybe, és a módosítások jogtechnikai módja nehézzé teszi a változások lényegének megismerését, továbbá, ha nem kényszer szülte kivételről van szó.

A vegyes módosító törvények jelentik a legnagyobb veszélyt arra, hogy valamely tárgykörben a nyilvánosság korlátozásával, az érintettek tudomása és így véleményük kifejtése nélkül döntsenek a képviselők. Ez a jogalkotási technika jelentősen megnehezítheti a tervezett módosítások parlamenti megvitatását, és így különösen az ellenzék helyzetét.

Úgy gondolom, megvalósult mindaz, amit az Alkotmánybíróság annak idején leírt a határozatában, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy meglehetősen nehezen lehet megalapozottnak tekinteni azt az összekapcsolást, ami ebben a javaslatban van, hiszen teljesen biztos, hogy nemcsak kényszer szülte kivétel található meg a 46, illetve 47 törvényben azzal kapcsolatban, hogy vajon van-e egyáltalán logikai összekapcsolódási pont, azon túl, még egyszer mondom, hogy 10 törvénymódosítási javaslat, ami ebben szerepel, biztos, hogy nincs összefüggésben a következő évi költségvetés megalapozásával.

Ezek után én szeretnék összesen két pontról szólni a benyújtott javaslatok közül, elsőként a gazdasági stabilitásról szóló törvény módosításáról. Ez a törvénymódosítás világossá és egyértelművé teszi, hogy önök ma törvénytelen módon szavazták meg a költségvetést. Azért teszi világossá és egyértelművé, mert ebben a bizonyos benyújtott törvényjavaslatban szerepel az a módosítási szándékuk, ami alapján az államháztartási hiány mértékének meghatározására vonatkozó rendelkezést módosítják, nevezetesen olyan módon, hogy nem kell ragaszkodni a jövőben a konvergenciaprogram szerinti célszámokhoz, elegendő a GDP-arányos hiány 3 százalék alatt tartása.

Jelenleg hatályban van ez a bizonyos gazdasági stabilitásról szóló törvény. A gazdasági stabilitási törvény ezt mondja ki nevezetesen, hogy a konvergenciaprogramban szereplő célszámokhoz kell ragaszkodni. Önök most egy olyan költségvetést fogadtak el, amelyik költségvetésnél nem ehhez ragaszkodnak, hanem a felét magasabbra engedték, tehát megengedték a magasabb költségvetési hiány-, GDP-ellenes költségvetésihiány-mértéket is. Ilyen értelemben tehát ezen bizonyos gazdasági stabilitásról szóló törvény ezen pontra vonatkozó törvényi előírásának bizonyosan nem felel meg a ma elfogadott költségvetési törvény, ezért azt gondolom, hogy minimum kétséges az, hogy vajon a költségvetési törvény rendben aláírható-e a köztársasági elnök által. Mint ahogyan, ha ez a javaslat is elfogadásra kerül majd önök által a következő hétfőn, mint ahogy nincs kétségem, hogy meg fogják szavazni a benyújtott javaslatot a bizottság által elfogadott módosítókkal, esetleg még az utolsó pillanatban bizottsági módosítókkal korrigált változatában, nem fog megfelelni az alkotmányosság kritériumainak.

Hogy aztán az Alkotmánybíróság ezt vajon meg fogja-e állapítani, avagy sem, ennek én most nem kívánok semmilyen módon a jóslásaiba bocsátkozni, hogy vajon be fog-e következni, avagy sem. Én egyben vagyok biztos, hogy az Alkotmánybíróság eddig követett 20 éves gyakorlatának ez a törvényjavaslat az általam imént elmondott szempontok miatt biztosan nem fog megfelelni.

És szeretnék szólni arról a pontról is, amire utaltam a bizottsági ülésen, nevezetesen, hogy van olyan javaslat ebben a benyújtott indítványban, amelyről önállóan szakmai vitát folytatva, még az sincs kizárva, hogy ellenzéki támogatásra is kerülhetett volna, persze nem egy 46 törvényes csomag részeként. Nevezetesen az a része a benyújtott indítványuknak, amikor kiterjesztik a december 15-ei bejelentkezési határidőt január 15-éig az APEH-nél (Sic!) azoknak, akik szeretnék választani ezt a bizonyos kisvállalati adót Magyarországon. Úgy gondolom, hogy miután oly mértékben elcsúszott az adózással kapcsolatos jogszabályalkotás határideje idén ősszel, hogy nyilvánvalóan nem volt kellő ideje a vállalkozásoknak arra, hogy fel tudjanak készülni az új feltételek szerinti helyzet értékelésére, a számítások elvégzésére, ezért meggyőződésem szerint indokolt, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalkozók adójáról szóló törvénynek ezt a pontját például módosítják, nevezetesen a vállalkozások választhatósága szempontjából, hogy egyáltalán érdemben tudják értékelni és minősíteni a helyzetet.

Ez már csak azért is indokolt, mert ebben a most benyújtott indítványban csak ezt a törvényt, csak ezt az egyetlenegy törvényt legalább nyolc pontban érdemben módosítják. És lehetséges olyan vállalkozás, amelyiket ebből a nyolc pontból esetleg több pont érint, és ilyen értelemben számára a törvény elfogadásának időpontja már az eddig szereplő december 15-ei határidőt követő időpontra esne, ebből következően kimaradhatott volna, nyilvánvaló jogsérelmet szenvedve a választhatóság lehetőségéből. Ezért azt gondolom, hogy például ez a döntés nagy valószínűséggel egy olyan indokolt döntés, hogy az elkapkodott, kellőképpen meg nem érlelt döntéseket hozó jogalkotás eredményeképpen szükségszerű és indokolt lehet adott esetben ennek az elfogadása.

De hangsúlyozom, hogy az összes többi olyan javaslatnak, ami itt most ennek kapcsán benyújtásra került, nincs helye ebben a törvényben, nem megfelelőképpen van előkészítve, és ilyen módon szerintem teljesen értelmetlen módon kerültek be ezek a javaslatok az úgynevezett költségvetést megalapozó törvényekkel kapcsolatos indítványba.

Ezek miatt, amiket elmondtam, természetesen a Magyar Szocialista Párt részéről ezt az indítványt támogatni nem tudjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu