Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarországon egy akut helyzet fenyeget, egy ketyegő bombával szembesülhetünk, mintegy 170 ezer család élőhelye, jövője, nemcsak megélhetése, hanem puszta léte, létfenntartása van veszélyben jelen pillanatban. Eközben a lakossági hitelek hatodáról elmondható az, hogy lényegében bedőlt vagy bedőlés előtti állapotban van. Most már kimutatható és statisztikailag igazolható, hogy maga a nemzetgazdaság is ettől nem képes növekedni, hiszen a hitelkrízisben szenvedő százezrek, de családtagjaikkal együtt nyugodtan mondhatjuk, hogy milliók keresletképtelensége és az, hogy jellemzően idegen hátterű pénzintézeteknek törlesztenek, lehetetlenné teszi, hogy tisztességes gazdasági folyamatok teljesedjenek ki Magyarországon.

Nézzük meg, hogy milyen megoldást, megoldási kísérleteket, halvány próbálkozásokat kínált erre a kormányzat! Az ócsai lakópark - nem akarom piramisépítésnek nevezni, mert mi támogatjuk azt, hogyha akár csak három-négy károsult családon segít a kormányzat -, látható, hogy nem tud széles tömegeket megmenteni, mindemellett pedig munkahelyet, átképzési lehetőséget és jövőképet sem tud biztosítani.

Érezhető az is, hogy az árfolyamgát rendszere mint olyan, elsőre befulladt, a második kiírását pedig valamilyen okból csak a jogosulti kör 26 százaléka vette igénybe, tehát érezhető, hogy nem egy csodafegyverről van szó, hanem csak a fizetés eltolásáról, egy olyan lélegzetvételről, amely bár fontos, amelynek az alapfilozófiája támogatandó, a kivitelezése mégiscsak siralmas, különben többen vették volna igénybe.

A Nemzeti Eszközkezelő tekinthető talán a legnagyobb kudarcnak, hiszen az ígért tavalyi több ezerrel szemben mindösszesen hatszáz ingatlan esetében tudott szerződés-aláírásig eljutni, és továbbra is a bank, a hitelező bank engedélye szükségeltetik ahhoz, hogy a kormány segíthessen ezeknek a károsultaknak, miközben a saját maguk által megszabott kilakoltatási kvóta alapján havonta akár ezer embert is az utcára lehetne küldeni, ami elfogadhatatlan.

Látható, hogy eközben az állampolgárok nem mentesültek a végrehajtók általi fenyegetettségtől, a visszaélésekkel tarkított ügyektől, ahol a bizonyítási teher sokszor megfordul. De adott esetben a közműcégekkel kapcsolatban is felmerülnek továbbra is ezek a vádak, hiszen a mérőóraállás manipulálásának vádjával adott esetben 540 ezer forintos kötbért vetnek ki a polgárra, aztán a bíróság előtt neki kell bizonyítani a saját igazát, nem pedig a vádlóinak kell bizonyítani a bűnösségét.

Látható az is, hogy a Kúria ezt a döntést lényegében kiutalta Brüsszelbe. Pedig ha látta volna, hogy a kormányban megvan az az elszántság, hogy igenis odaáll a károsulti körök mellé és nem csak a Bankszövetséggel egyezkedik, elérhető lett volna az a bátorság, hogy Magyarország polgárainak, a károsultjainak a javára döntsön, és ne tolják el a problémakör megoldását a következő ciklusra, amikor ki tudja, ki lesz itt. Tehát még egyszer mondom, a Kúria lehet, hogy akkor vállalta volna ezt a nehéz döntést, ha önök odaállnak, ha önökben megvan az a bátorság, amit egyébként megígértek a károsulti köröknek.

Adódik tehát a kérdés: mikor áll be a kormányzat azon civilek háta mögé, akik mögé igenis minden tisztességes magyar embernek oda kell állnia, hiszen ezek a civilek önök helyett harcolnak jelen pillanatban. Amikor a Kossuth térre jöttek szombaton, amikor a jogvédők védik a károsultakat, és amikor a károsultakból szerveződő civil csoportok, pertársaságok odaállnak az igazukért, mindezt önök helyett teszik meg, hiszen az állam óvó-védő karját hiányolják, azon államét, amely nem rendezi a problémájukat, nem oldja meg a helyzetüket, ezért kell, hogy saját erejükből, önerőből próbáljanak egy nagyon erős, nagyon gátlástalan rendszerrel szembeszállni.

Mert nézzük meg, milyen ez a rendszer! Akkor, amikor másfélszeresére nőtt az árfolyam, több mint kétszeresére nőttek a törlesztőrészletek. Mindezen belül 30 százalékot meghaladó mértékben nőttek olyan tételek a számlákon belül, amelyeknek közük nincs az árfolyamhoz. Előfordult olyan is, hogy a bank számlavezetési díját devizában számolták el. Ezt lehetett, mind a mai napig lehet, és önök nem kérték számon ezt a bankrendszeren, mindössze a károsultak ötödén-hatodán segítettek kozmetikázás jelleggel, aminek mi, még egyszer mondom, örülünk, hiszen ha három vagy négy károsultnak könnyebb, levegőt kap és könnyebben alhat, ez jó Magyarország számára. De nem változtat a helyzeten, hogy százezrek vannak az út szélén, és vannak olyanok, akiket az útról az árokba rúgtak azóta. Vagy a bankok rúgták oda őket, vagy pedig a kormányzat tehetetlensége. Pedig az, hogy magukra vannak hagyva, szimbólum. Ha a károsultak azt érzik, hogy ezt velük meg lehet tenni, a bankrendszer ezt megteheti, akkor azt is fogják érezni, hogy bármit meg lehet velük csinálni Magyarországon, akkor könnyebben hagyják itt ezt az országot, könnyebben keresnek biztonságérzetet és érvényesülést máshol. Ez nem lehet megoldás, ezért követelni csak azt lehet, hogy a kormányzat nyisson egy újabb frontot, álljon be a hitelkárosultak mögé, álljon be a civil harcos jogvédők mögé, és hirdessen meg kilakoltatási moratóriumot mindaddig, amíg saját ígéretét, saját vállalását nem tudja tartani. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu