OSZTOLYKÁN ÁGNES (független): Köszönöm szépen, és azt is köszönöm, hogy rávilágított, képviselő úr, arra, amit nagy izgalmamban kifelejtettem a beszédemből. Azt gondolom, hogy lehet, hogy amikor ön járt egyetemre, akkor meg lehetett oldani. Amikor én jártam egyetemre, már akkor egy kicsit nehezebben lehetett megoldani, és azt gondolom, most önök, az önök kormánya olyan felsőoktatási változtatásokat vezetett be a rendszerben, olyan szinten építette le azt a lehetőséget, amellyel egy elsőgenerációs, munkás szülők gyerekéből is értelmiségivé válhat valaki, hogy ma már nagyon nehéz ezt az utat bejárni, amit mondjuk, én is bejártam, hogy egy 800 lelkes szabolcsi faluból eljutottam a rózsadombi gimnáziumig, majd utána az egyetemre besétáltam.

Ez manapság már szinte lehetetlen, nem olyan a világ, nem olyanok a lehetőségek, óriási az ország különböző részein a munkanélküliség, és az oktatás nem az az út, amellyel most már bizonyos társadalmi léptékeket el lehet érni. Azt gondolom, ezért önök nagyon komolyan felelősek. Mert ha visszanézzük a parlamenti archívumot, akkor 2010-ben, amikor kezdtük a munkát, akkor a kormánypártnak volt egy nagyon komoly kijelentése, mégpedig az, hogy hozzá kíván járulni a magyar esélyegyenlőtlen oktatási rendszer felszámolásához, és azt esélyegyenlővé tenni. Most önök mindent csináltak az elmúlt három évben, csak esélyegyenlővé nem tették a hazai oktatási rendszert.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu