DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata alapján minden év február 25-én tartjuk a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. Ezzel kezdetét vette Magyarországon a vörös diktatúra, amely gyilkosságokhoz, több tízezer ember testi és lelki nyomorúságához vezetett, s mely a XX. századi magyar történelem legsötétebb évtizedeit jelentette.

Múltunk feltárása során újra és újra megdöbbentő információkhoz jutunk. Áder János köztársasági elnök úr tegnap mutatta be Nagy Ferenc egykori miniszterelnök 1947-ben kikényszerített lemondó nyilatkozatát is. Ebből az elveszettnek hitt dokumentumból kiderül, hogy a Kommunista Párt hataloméhségében még a hivatalban lévő miniszterelnök lemondását sem tudta megvárni, a Dinnyés-kormányt ugyanis Nagy Ferenc 1947. június 1-jén tett lemondása előtt beiktatták. A durva jogsértések, az erőszakos cselekmények már a kezdet kezdetén elemi részei voltak a kommunista diktatúra rendszerének.

Ez a mai nap nem csupán főhajtást jelent a kommunista diktatúra áldozatai előtt, hanem a felelősségvállalás kinyilvánítását is; annak a felelősségét, amely immáron a magyar nemzedékek közmegegyezésén alapszik, ami alapján kinyilvánítjuk, hogy soha többet nem akarunk diktatúrában élni, soha többé nem akarjuk, akár szimbolikus módon sem relativizálni a vörös diktatúra terhes örökségét.

Sajnos azonban az emberi emlékezet olyan, hogy akár pár évtizeddel korábbi eseményeket is a megszépítő messzeségbe helyez, és akár korábbi tragédiák tényét is megkérdőjelezi. Az elmúlt időszakban sokat tettünk azért, hogy a diktatúrákkal való szimbolikus szakításra is sor kerüljön, és soha többet ne lehessen megkérdőjelezni az elnyomás évtizedeinek tragikus következményeit.

Ilyen szomorú tény volt, hogy több mint húsz évvel a kommunista diktatúrából történő szabadulásunk óta az ország egyes településein járva még úgy érezhettük, semmit sem okultunk és semmit sem tanultunk a diktatúra évtizedeiből. Lenin, a vörös csillag, a Tanácsköztársaság, Kun Béla vagy éppen Szamuely Tibor közterületek százairól köszönt vissza, szomorú mementóként utalva a kommunista diktatúrával való teljes körű szakítás kínlódó, gyötrődő nehézségeire, melynek csak egyik jele volt az, hogy sokáig több száz utca, tér, közterület volt elnevezve a kommunizmus tömeggyilkos rendszerének vezetőiről, kiszolgálóiról és szimbólumairól.

Örömteli tény, hogy egy fiatalokból álló közösség, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség kezdeményezésére a tavalyi évben egy olyan törvényt fogadott el a parlament, ami remélhetőleg megnyugtatóan rendezi a diktatúra emlékeit hordozó közterületi átnevezések kérdését. De a diktatúrával való teljes körű szakításnak nemcsak a jogszabályok szintjén, hanem a lelkekben is meg kell történnie. Ezért is érezzük a jog és az erkölcs teljes körű eltávolodásaként az Alkotmánybíróság nemrégiben elfogadott döntését, amely megsemmisítette az önkényuralmi jelképek, így a vörös csillag használatát tiltó büntető törvénykönyvi paragrafust.

Tisztelt Országgyűlés! A közvélemény és a diktatúra áldozatainak jogos felháborodását keltő döntések aláássák a jog igazságot kereső és szolgáló funkcióját. Az Alkotmánybíróságnak már csak a természetjogi alapelvek figyelembevételével sem lett volna szabad ilyen döntést hoznia, nem is beszélve a XX. századi magyar történelem nyomorúságos évtizedeiről. Az Alkotmánybíróság megfeledkezve hazánk történelmi múltjáról, egyetértett a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítéletével, amely azt állapította meg, hogy a vörös csillag nem önkényuralmi jelkép, hanem mozgalmi jelkép.

A kommunizmus áldozatainak, a társadalom minden rétegéből származó hősöknek emlékét kegyelettel őrizve, ezért ismételten kifejezzük elvárásunkat, hogy a vörös csillag használata az egyéb önkényuralmi jelképekkel azonos, szigorú elbírálás alá essen Európa minden országában. Itt, Közép-Európában a vörös csillag önkényuralmi jelkép, amelynek a nevében ártatlan emberek ezreit gyilkolták meg és börtönözték be a kommunista diktatúra évtizedei alatt. A különböző európai és magyar bírói fórumoknak ugyanúgy el kell ismerniük a magyarok szenvedéseit és érzékenységét, mint más nemzetekét, amelyek meghozták áldozataikat a diktatúrák elnyomása idején.

A KDNP, az '56-os forradalom öröksége és a kommunizmus több ezer magyar áldozata előtt fejet hajtva, támogat minden olyan célkitűzést, ami azt szolgálja, hogy a vörös csillag önkényuralmi jelképként a magyar büntetőjog része maradjon. Valljuk ugyanis, hogy a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és a szellemi megújulásra.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu