DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Heti Világgazdaság február 2-i számának 12-13. oldalán "Kell-e inkubátorprogram?" címmel egy különös írás jelent meg.

Egy nemrégiben kiadott ENSZ-jelentésre hivatkozva ugyanis vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy a kórházak elé kihelyezett babamentő inkubátorok, idézem: "többet ártanak, mint használnak". Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága, amelynek tagjaként Herczog Mária érvelt az újságban, az anonimitást kérte számon a programon, amelynek következtében az idekerülő gyermekek önazonossághoz való joga sérül. Az érvelés szerint a gyermek előtt örökre rejtve marad, honnan jött, kik voltak a felmenői, milyen nemzetiséghez, valláshoz tartoztak. Ugyanakkor a cikkből kiderül, hazánkban mintegy negyven babát mentettek meg az elmúlt másfél évtizedben ezek az inkubátorok. A cikk aztán fordulatot vesz, és a tárgytól picit eltávolodva, elhangzik egy másik kérdés is Herczog Mária szájából, talán az utcákon ma is látható plakátok kapcsán is. A plakátok felirata a következő: "Azt is megértem, ha nem vagy még kész rám, de inkább adj örökbe, hadd éljek!" A plakáton egy néhány hetes magzat képe látható. Herczog Mária kérdése pedig arra vonatkozik, hogy, idézem: "Mennyiben családbarát megoldás, ha az anyának, a családtagoknak nyújtott minden lehetséges segítség helyett arra ösztönzik a krízisben levőket, hogy szabaduljanak meg a gyermektől?"

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem, hogy mihez van elsősorban joga az embernek: az élethez vagy az önazonossághoz? Vajon egy működőképes, eredményes program valóban megszüntethető-e az önazonossághoz való jog esetleges sérelme miatt?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu