Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múltkoriakban az LMP formációjának maradéka szállt bele páros lábbal azokba a törekvésekbe, amelyek most előttünk fekszenek, azon rezsicsökkentési törekvésekbe, amelyeket a Jobbik maximálisan támogat, bár a mértéküket kevésnek tartja.

Mint említettem, a múltkor ez a vélhetően külföldről támogatott szervezet szállt bele páros lábba abba, amiről beszélünk, jelen pillanatban - vérlázító módon - a szocialisták nyilvánulnak meg ezzel kapcsolatban negatív felhangokkal. Pontosabban teljesen skizofrén felhangokkal, hiszen saját szóvivőjük nyilatkozta azt február 5-én, hogy az évszázad átveréséről van szó, most pedig már egész más mértéket, már differenciálást követelnek. Maguk sem tudják, hol vannak. De önmagában vérlázító az, hogy áfacsökkentésről, az emberek terheinek könnyítéséről beszél az a csapat, amely minősített gazdasági hazaárulást követett el annak kapcsán, hogy két-, illetve háromszáz százalékos növekményt engedett a gáz, illetve a villany árában; szociális érzékenységről papol az a csapat, illetve a maradéka annak, amely bagóért kiárusította a magyar közműcégeket, ha jól emlékszünk, annak idején hat nap alatt 485 milliárdért, az akkori bruttó hazai össztermék alig 10 százalékáért hazaáruló módon (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) elkótyavetyélték ezeket a cégeket a külföld számára, és most a magyar polgárok érdekeiről beszélnek. Szánalmas! Az ember három év után azt hinné, hogy a gyomra elég edzett ezekhez, de nem elég edzett, mert nem lehet a hazugsághoz elég edzett. (Lukács Zoltán: Vegyél be Daedalont!)

Látható az is, hogy amikor az élelmiszer áfájának a csökkentéséről beszélnek, beállnak a sorba, hiszen az előző kormány és ez a kormány is növelte az alapvető élelmiszerek áfáját. Ennyi telik önöktől, hogy egy egy évvel ezelőtti jobbikos javaslatot előszednek, feltupírozzák, és előadják a saját hangjukon, miközben ellentétes irányba mozdultak el? A Jobbik több mint egy éve terjesztette a Ház elé, hogy az alapvető élelmiszerek áfája milyen mértékben és hogyan csökkenjen. Saját ötletre nem telik önöktől, ellopják másét. Egyébként tehetnék, csinálja meg végre valaki, de ez, hölgyeim és uraim, nagyon kevés!

Látható az, hogy a kormány történelmi útra léphet, ha végigjárja azt az utat, amin elindult. Az első lépés nagyon helyes, mi ezt támogatjuk. A rezsicsökkentés 10 százalékos mértéke véleményünk szerint nem elégséges, de egy jó irányba indul el. És, még egyszer mondom, történelmi pillanattá is válhat, ha valódi elszámoltatás követi. (Lukács Zoltán: Mondd, hogy éljen a kormány!) Tudvalevő ugyanis, hogy kik írták alá azokat a szerződéseket (Lukács Zoltán: Mondd, hogy éljen a kormány!), amelyek által hazaáruló módon kitakarították a magyar piacról ezeket a cégeket (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!), külföldiek kezére játszották őket, nem tudjuk, hogy mennyiért, nem tudjuk, milyen vastag borítékok közbevitelével. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szégyen!) De az is tudvalevő, hogy kik garantáltak 8 százalékos eszközarányos profitot ezeknek a cégeknek, a világon egyedülálló, undorító, visszataszító módon, hiszen hol látható olyan gazdálkodási környezet, ahol a vállalkozás minőségétől függetlenül garantáltan nyereséget biztosítanak cégeknek?

Aztán következett az ezredforduló, és sajnos az akkori Fidesz-kormányzat nem szüntette meg a garantált profitok rendszerét, csak csökkentette ennek mértékét. Tehát látható, hogy bár a felelősség egyetemleges, de mégiscsak láthatjuk és tisztán láthatjuk az ősbűnt.

Lenne helye tárgyalásoknak is tehát ezen visszaélésekkel teli rendszer felülvizsgálata, elszámoltatása terén, hiszen az ellenoldalon jobbára nyugati és állami hátterű cégek lennének megtalálhatók, amelyektől igenis vissza lehetne szerezni a kiszivattyúzott száz- és ezermilliárdoknak egy részét.

Az is látható, hogy a kormányzatnak most nem kellene kompenzálni lényegében semmilyen társaságot, amely közműiparban érdekelt. A hazai és önkormányzati hátterű vagy önkormányzati egész vagy résztulajdonú cégeket kellene és lehetne mentesíteni ezek alól. Az elszámoltatási folyamat során ugyanakkor a jelenlegi kormányzat is adós lenne egy olyan listával, amiből kiderül, hogy kik, mit, mennyiért és milyen körülmények között játszottak át, takarítottak el a magyar piacról, hiszen nevetséges módon a Világbank egyik ügynökcégének az angol nyelvű honlapján lehet csak megtalálni azt a mintegy ezer privatizációs adásvételről szóló listát, amely egy részét mutatja annak a minősített gazdasági hazaárulásnak, amit ezek a bűnözők elkövettek.

Abban pedig csak reménykedhetünk, hogy a történelem helyre teszi a dolgokat, a magyar szavazópolgárok bölcsessége folytán előáll egy olyan helyzet, hogy az a hordalék, aki elkövette ezeket a minősített bűncselekményeket, nem lehet többé a magyar parlamentben viszontlátható, és egy következő választást követően előállhat egy olyan helyzet, hogy nem kell hallanunk a hangjukat, nem kell szembesülnünk azokkal, akik Magyarország stratégiai ágazatait kijátszották.

Jelen pillanatban egyszerű a helyzet: Magyarországot megtámadták a bíróságokon azok a cégek, amelyek Magyarországból extraprofitot sajtoltak ki. Ezen megtámadtatás okán rendezni kell a jogszabályi környezetet. A Jobbik ezt támogatja, rendezzék úgy, hogy ne a globális hálózat uralkodjon Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem végre az emberek járjanak jól, de legalább 30 százalékos mértékig (Az elnök ismét csenget.) csökkentsék a rezsikiadásokat, mert ez az indokolt, az a fölötti részt elrabolta tőlünk...

Forrás: parlament.hu