VONA GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hétfő általában arról szól, hogy az ellenzék és a kormánypártok megütköznek egymással. Én most nem ütközni szeretnék, hanem egy nemzetstratégiai kérdésben szeretném kérni a támogatásukat, az együttgondolkodásukat, a segítségüket, ez pedig egy tabukérdés: a magyarországi vízerőművek kérdése.

A rendszerváltozáskor Bős-Nagymaros miatt ez egy nagyon átpolitizált kérdéssé vált, és ebből a tabukategóriából azóta se nagyon volt képes kikerülni, pedig eltelt lassan egy negyed évszázad. Itt lenne az ideje, hogy újragondoljuk ezt a kérdést, hiszen ha megnézzük, a Dunán felfelé, a tőlünk fölfelé és a tőlünk lefelé a folyón velünk osztozó országokban mindenhol van vízerőmű, csak Magyarországon nincs. Ilyenkor joggal merül fel a kérdés, hogy ki az, aki rosszul csinálja; azt gondolom, hogy ez egy költői kérdés.

Két dologról szeretnék itt beszélni: egyrészt hogy miért tartjuk aktuálisnak ennek a kérdésnek az újranyitását, felvetését, másrészt, hogy mit javasol konkrétan a Jobbik. Hogy miért tartjuk fontosnak, mik az érveink? Igazából kifogyhatatlanok az érveink, de engedjenek meg néhányat. Ma a Magyarország területén átfolyó folyóvizeknek csupán az 5 százalékát vagyunk képesek hasznosítani; az ország emiatt vízhiányos, vízmérlege negatív, az ország jelentős területei a kiszáradás irányába mozdultak. A vízlépcsők segítségével végre duzzasztani lennénk képesek a folyóink vizét, magunk szabályozhatnánk mind az aszályos, mind az árvizes időszakokban a vízszintet, és ezáltal milliárdos aszály-, árvíz- és belvízkároktól menekülne meg az ország. A duzzasztás révén szabályozott vízi utakat tudnánk létesíteni, ami a közlekedés szempontjából nem elhanyagolható, másrészt pedig maguk a vízlépcsők is közúti hídként szolgálva segítenék a közlekedést.

Az is egy hamis érv, hogy a környezeti értékeket rombolná egy ilyen beavatkozás. Gondoljanak csak a kiskörei vízlépcső víztározójaként létrejött Tisza-tavi madárrezervátumra vagy az ott lévő, ott épült poroszlói ökocentrumra! Mindenképpen azt tudom mondani, hogy igenis, természeti értékteremtésre is képes lenne egy ilyen beruházás vagy egy ilyen beruházássorozat, és a turizmusnak a fejlesztéséhez is hozzájárulna, a Duna vizének duzzasztása ráadásul a Duna-Tisza-csatorna megépítése szempontjából is elengedhetetlen. Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország, amely víz szempontjából nagyhatalom, a mezőgazdaság alá vont területeinek mindössze az 1,8 százalékát öntözi. Azt gondolom, hogy ez szégyenteli helyzet. A duzzasztóművekbe beépített turbinák révén olcsó és megbízható megújuló energiát, vízenergiát tudnánk termelni folyamatosan, az igényekhez igazítva, és ezáltal az ország energiafüggőségét tudnánk enyhíteni. Ott van a Szigetköz kérdése, ahol időközben a helyzet tarthatatlanná vált. Százezer ember írt alá egy népi kezdeményezést, amelyben követelik a vizet; a kormány egyelőre nem tett semmit. A Jobbik az ő érdekeik alapján is felveti ezt a mai témát.

Utoljára hagytam az egyik talán legfontosabb érvet: óriási munkaerőigénye volna ezeknek a beruházásoknak. A válsághelyzetben az építőiparnak mint kulcságazatnak ez olyan munkaerőigényt teremtene, ami segítené az országot a válságból való kikerülésben.

Mit javasolunk tehát konkrétan, miért vetettük fel ezt a kérdést? Egyrészről javasoljuk, hogy a Duna magyarországi szakaszán legalább kettő, de akár három vízerőművet építsünk. A mi elképzeléseink, terveink szerint lehetne egy Fajsznál, Adonynál és egy harmadik a Duna felső szakaszánál; a Tiszán, Csongrádnál egy duzzasztómű, vízerőmű megépítését, a Dráva felső szakaszán pedig, a horvátokkal közösen, egy vízerőmű megépítését javasoljuk. Az öntözési és hajózási célokat szolgáló, már említett Duna-Tisza-csatorna megépítését is javasoljuk az ahhoz kapcsolódó csatornarendszer felépítésével, valamint egy később kijelölendő helyen, ponton egy szivattyús energiatározó-mű megépítését is a megtermelt energia ingadozásainak kiküszöbölésére, valamint a Duna teljes magyarországi szakaszán mind a nemzetközi kötelezettségeink, mind pedig a saját jól felfogott érdekeink miatt fontos a hajózás lehetőségeinek szélesítése, megteremtése, a vízi személyi, illetve teherszállítási infrastruktúra kiépítése és fejlesztése. Az árvíz és belvíz által fenyegetett területek számára ez a csatornázási rendszer egy nagyszerű lehetőséget teremtene arra, hogy a csatornarendszer, amelyet úgy kell elképzelni, mint az emberi érrendszert - bárhová képes vizet eljuttatni, és bárhonnan képes lenne a vizet elvezetni -, ahogy már azt említettem, évente milliárdos aszály- és árvízkároktól mentesítené az országot.

A Szigetköz megoldása is benne rejlik ebben a lehetőségben, és amit fontos elmondani, ha már a Föld napjáról beszéltünk, hogy mindezek az elképzelések nem ütköznek ökológiai szempontokkal. Mi úgy gondoljuk, hogy mind a Duna-Dráva, Duna-Ipoly Nemzeti Park, mind pedig a Dunakanyar látképét, környezeti értékeit meg lehet őrizni ezeknek a vízerőműveknek a megépítésével együtt.

Szakmai vitát, érdemi vitát szeretnénk; kiemelni végre a tabukörből ezt a dolgot, amely - még egyszer mondom - Magyarország számára turisztikai lehetőségeket jelentene, a közlekedés fejlődését, kárenyhítést, kármegelőzést, energiatermelést, az öntözés révén a mezőgazdasági területek fejlődését, fejlesztését jelentené, és legvégül, de leginkább hangsúlyozva, tömeges építőipari munkahelyteremtést tenne lehetővé a mi számításaink szerint. Ebben kérném az önök szakmai támogatását és egy szakmai vitát Magyarország érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(13.40)

Forrás: parlament.hu