NYAKÓ ISTVÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért van itt egy-két probléma. Negyedszer ülünk itt a parlamentben és beszélgetünk a Fidesz által áterőltetett, vallásszabadságról és egyházakról szóló törvényről. Bár legelőször is elmondtuk az álláspontunkat, amit aztán visszaigazolt az élet, újfent megismétlik ugyanazt a hibát, amit már egyszer elkövettek.

Nekünk az elfogadhatatlan, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a parlament döntsön arról a tartalmi kérdésről, hogy ki lehet Magyarországon egyház és ki nem. Hogy egyszerűsítsem és világossá tegyem: ami a médiatörvénynek a Klubrádió volt, az az egyházügyi törvénynek az Evangéliumi Testvérközösség. Amíg önök egy politikai döntéssel meg tudnak akadályozni adminisztratív módon mindennek eleget tevő egyházi közösséget abban, hogy valójában egyházzá váljon, addig számunkra ez a javaslat teljességgel elfogadhatatlan.

(10.30)

Ez elhangzott a bizottsági ülésen. Nagy tiszteletem államtitkár úrnak, hiszen nagy bátorságra vallott az a mondata, ami ott elhangzott, hogy bizony a vallásszabadság sérülése nélkül nem lehet igazán új törvényt alkotni. Súlyos mondat! Azt gondolom, akkor nem kell hozzányúlni. 2011 decemberéig ebben az országban egy nagyon színes, talán földrajzi fekvésünk miatt is nagyon színes vallási élet volt. Nem mondom, hogy ennek a vallási életnek nem voltak vadhajtásai, de azt gondolom, hogy ha voltak vadhajtások, akkor nem az egész rózsabokrot kell kiirtani. Márpedig most ez történt. És nem csak szerintünk történt ezt. Lehet azt mondani a Velencei Bizottságra, lehet azt mondani az Unióra, lehet azt mondani az Amerikai Egyesült Államokra, lassan már a parti őrségre is, hogy persze, baloldali elfogultság, egyébként az ő véleményük nem érdekes. De azért folyamatosan, immáron negyedszer ülünk itt a Házban, és foglalkozunk ugyanezzel a kérdéssel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! A Jobbik is megfogalmazott egy igen figyelemreméltó véleményt, kérdést. Zagyva György volt a szóvivője ennek. Ugye, 1 százalékot kell igazolni egyáltalán, hogy az egyházi elfogadás kérelme egyáltalán a parlament elé kerüljön. Jogos a kérdés, hogy, ugye, itt szenzitív adatokról van szó, tehát annak az úgymond tízezer magyar állampolgárnak, aki egy vallási közösséghez tartozónak érzi magát, le kell írnia egy papírra, és közigazgatási eljárás keretében be kell nyújtania, hogy ő ehhez és ehhez az egyházhoz tartozik. Valahogy meg kell oldani a dolgot, nem erről van szó, de ha szenzitív adatról beszélünk, akkor adatvédelmi szempontból meglehetősen kétes és kétséges az, hogy helyes-e egy ilyen eljárási történetet megfogalmazni.

Végül, de nem utolsósorban hadd térjek még vissza egy szóra a politikai döntésre, amit a parlament kell hogy meghozzon, legalábbis a jelen javaslat szerint is. Kérem, Magyarországon, ha egy tésztahúzó kisiparos, magyarán lángossütő iparengedélyért folyamodik, és mondjuk, a hatósági eljárás első felvonásában nem kapja meg az engedélyt, neki azért van joga arra, hogy megfellebbezze ezt, másodfokra menjen, adott esetben bírósághoz forduljon. Itt, ebben az esetben, amikor egyházakról, hitről döntést hoz a parlament, csak a Jóistenhez fellebbezhet az a közösség, amely egyébként minden kritériumnak megfelel. Ez elfogadhatatlan számunkra, és kérem, fontolják meg még egyszer azt, hogy kiveszik a parlament hatásköréből ezt a politikai döntést, és a bíróság hatáskörébe utalják.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu