BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Nyikos úr pontosan tudja, hogy miről beszéltem, a fogalmak változásáról és arról, hogy intelligens embernek tartom, akinek fogalmi gondolkodása van. Ez nagyon fontos dolog, hogy következetes legyen a törvényalkotás is a tekintetben, hogy a fogalmak egy darabig, amíg az élet meg nem változik, egzaktak és egyformán érthetőek maradjanak.

De a közgazdaság-tudomány, amely egy tudományos közgazdaságtan, nagyon sűrűn változtatgatja a fogalmait, hiszen gondoljon csak az ön életére, és ezek a fogalmak bizonytalanságot jelentenek az életünkben; ezzel elismerve önnek azon megjegyzését, hogy ideje lenne egy-két dolgot a fogalmak kapcsán a törvényben is a helyére tenni és rendbe tenni.

Ebben nem vitatkozom önnel, pontosan azt szerettem volna mondani, hogy egyetértünk, csak ön értse meg azt, hogy kompromisszum van az első kérdéskörben, amit emlegetett, kompromisszumra van szükség, mert iszonyú érdekek és zsebérdekek vannak, mégpedig nehogy azt mondja, hogy az európai autokraták; csudát, komoly pénzügyi érdekek ezt az országot lefejték, mint a tehenet, csak már lassan elapadt a teje, és majdnem tönkrementünk. (Göndör István: Több komolyságot, képviselő úr!) Azért nehogy azt higgye, hogy az Európai Unió egy segélyszervezet. A csudát! (Dr. Apáti István: Döglött tehén nem ad tejet!)

(13.20)

Teljesen együtt érzek ezekben a gondolatokban, és egyformán vélekszünk - nem egyformán, közel vélekszünk e dologban. Itt komoly, kőkemény érdekről van szó. És azt mondtam el, Nyikos képviselő úr, hogy túl sok érdeket sértett a magyar parlament a törvényeivel és a magyar kormány, azért, mert nemzeti érdeket képviselt. És ez nem jelentős érdek, ebben lehet kompromisszumot kötni. Tehát most engedünk, hogy nyerjünk másban is, ezt a szabálytalansági eljárást pedig annulálhassuk.

Úgy gondolom, hogy más kérdéskörről is beszélni kéne, bár nincs ekkora jelentősége a törvénynek, bár nagyon fontosnak tartom, mert az elején nem akarok önmagamnak is ellent mondani, az alaptörvény, a hiány mértéke, az eladósodottság mértéke, a felelős kormányzás és a hiány visszaszorítása eszköze ez a törvény, hogy visszaszorítsa. És eszközt kell adjon a parlament is ugyanakkor önnönmagának e tekintetben, és a kormánynak is eszközt kell adni azért, hogy visszaszorítsa az iszonyú eladósodottságot, mert az megint nem érdeke az országnak, hogy eladósodjunk, magasan tartsuk az államadósságot, és ezt közben mi fizetjük meg. Mármint adófizetők és minden magyar állampolgár.

Viszont Veres képviselő úrral vitatkoznom kell a tekintetben, mert az azért nehezen mondható el, hogy felelős kormányzatot képviselt ön meg a frakciója, mert nagyon sok felelőtlenség volt annak idején a kormányzás alatt, aminek az ország látta a kárát, jó, ha tudja - ha nem tudná. Úgy gondolom, hogy a parlament, azért tartanak minket, hogy ha egy törvény elavult, nem megfelelő passzus került bele, akkor azt a törvényt módosítsuk. Alkalmazkodjunk az élethez, a realitáshoz, és olyan törvényeket hozzunk, tudniillik minden törvény annyit ér, amit végre lehet belőle hajtani, és végre is hajtanak belőle. Épp ezért mi azért vagyunk itt, hogy ha egy törvény nem jó, akkor módosítsuk. Most egy pici kompromisszum, és módosítjuk ezt a törvényjavaslatot, már csak azért is, mert az ország érdeke ezt kívánja.

De magával az eszközrendszerrel, e törvényjavaslattal egyet lehet érteni, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, pontosan azért, hogy hangsúlyozzuk annak jelentőségét, hogy mi az alaptörvény szerinti célunk, és azt el is érjük ezzel az eszközrendszerrel.

Kedves Veres képviselő úr, lehet, hogy ön úgy gondolja, hogy tökéletes ember van - én sose gondoltam így, így tehát szeretnénk azt hinni, hogy tökéletesen tesszük a dolgunkat, de az okos ember mindig azt mondja, és megvan a kételkedése önmagában, hogy helyesen és jól cselekszik-e. Én ezzel szoktam számolni, csak nem végzem addig ezt az önmarcangolást, míg ebbe belebetegszem, de mindig ott kell lenni a kételynek, hogy az ember jót tesz-e. És erre nagyon jól föl kell készülni, hogy jót cselekedjen. Tehát nem vagyunk tökéletesek és nem is leszünk, mert a Teremtő, a Jóisten, az tökéletes, de mi nem, emberek, földi halandók, sőt parlamenti képviselők sem, sőt egy kormány sem. S ha azt hinné a saját kormányáról, hogy valamit jól csinált, akkor kérem, felejtse el. (Göndör István: A miniszterelnök nem ezt mondta tegnap!)

Tudja, az az érdekes, hogy ebben a Házban vannak képviselők, frakciók - nem nevezem meg őket -, akik a közérdeket, a parlamentet, az országot, az ország érdekeit képviselik. Ebben vitatkozunk is bőven egymással. De szeretném elmondani, hogy nagyon ritkán tapasztalom ezeknél a képviselőknél a külön érdeket. Tisztelt Képviselő Úr! Tegye szívére a kezét: önöknél nem dominált mindig a saját érdek? És bosszantja önöket, hogy az országot kívánja a parlament többsége szolgálni? Kérem, számoljanak ezzel a kérdéssel, hogy igen, nincs külön érdekünk, és az ország érdekét kívánjuk, még esetleg gyarló módon is, emberként tisztességgel szolgálni, hitünk és eskünk szerint is.

Aztán azt a kérdést fölvetni, tisztelt képviselőtársam, Veres képviselő úr, hogy ki fizette meg a hiteleket és egyéb, országot terhelő pénzügyi követeléseket. Önökről ez jó szándékkal sem mondható el, hogy önök fizették meg, mert nem tettek ilyet. Mert föltehetem én is a kérdést: ki fizette meg a hitelek kamatát? Ez az ország. S nem demagógia, ennek az országnak nyögnie kell azt az eladósodottságot és annak terhét is, amely minden évben jelentkezik az állampapírok kibocsátása kapcsán, nyögnie kell, amiben önök az elmúlt években elkótyavetyélték az ország lehetőségeit és eladósították.

Ki fizette meg és ki látta a kárát a privatizációnak, az energiaszektor privatizálásának? Amiről most ön itt hivatkozott előzőleg is a költségvetési törvény módosítása kapcsán, az energiaszektor dobra verése, az állami vagyon dobra verése, a MOL-részvények dobra verése. Ki fizette meg, és ki látta a kárát? A magyar ember, mi, mindannyian.

Ki fizette és kitől vettek el a túlzottdeficit-eljárás miatt, de nemcsak a deficiteljárás miatt, hanem amikor az IMF-hitelt fölvették, ki fizette meg, hogy elvették a 13. havi nyugdíjat, a 13. havi bért, a családtámogatást, és sorolhatnám még? Igen, az önök rossz gazdálkodása miatt a néppel fizettették meg, az országgal. Az öregeinkkel és sok egyéb mással. Mondja, hogy lehetne többet adni a pedagógusoknak? Persze. Önök miért nem adtak nyolc éven keresztül, csak egyszer? Úgyhogy kérem, ilyenkor szálljanak le mindig az önvizsgálat területére.

Ki fizette meg a bérek alacsony mértékét? Kik éltek rosszabbul? Az emberek fizették meg, mert nem emeltek sem minimálbért, sem bért normálisan. Ki fizette meg az inflációt, amit magasan tartottak? Ki fizette meg azt a terhet, amit a Nemzeti Bank az alapkamattal generált? Úgy gondolom, hogy fontos dolog, abban is eredményt könyveltünk el, hogy az alapkamat lényegesen csökkent, és a Nemzeti Bank hitelt folyósít a gazdaság élénkítésére.

Képviselőtársaim! Eszköz a gazdasági és pénzügyi stabilitáshoz ez a törvényjavaslat. Kérem önöket, hogy megfontoltan, minden olyan kérdésben, amiben úgy látják, hogy módosítani kell, kérem, ne kíméljék magukat, és javítsák ki a törvényt, hogy legyen minél jobb, bár tökéletes nem lesz. Segítsenek ebben, de kérem, támogassák és szavazzák meg, adjanak eszközt a kormány számára, hogy annak az alkotmányos és alaptörvényes célnak, amelyet meghatározott a tisztelt Ház többsége, eszköze is legyen a végrehajtáshoz.

Elnök úr, megtiszteltek figyelmükkel. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu