VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés érdemi részéhez szeretnék hozzászólni.

Először is szeretném tisztába tenni azt, hogy a Lehet Más a Politika ezen költségvetés-módosításnak nem azon részeit kritizálja, ami mondjuk, a pedagógusbér-emeléssel kapcsolatos. Ott a szakmai vitában elmondtuk azt és olyan jellegű módosító javaslatot tettem én is, hogy ne csökkenhessen semelyik pedagógusnak a bére. Ezt akkor elvetették. Most azért szeretnénk hozzáadni, befektetni az oktatásba, hiszen a jövőbe való befektetés az LMP szerint az egyetlen olyan befektetés, amely hosszú távon valóban megtérül, és ez a legjobb befektetés.

Nem szeretnénk továbbá kritizálni azokat a felsőoktatásra fordítandó adóforintokat sem, amivel most a kormányzat mégiscsak beszáll a felsőoktatásba, hiszen látható, hogy az elszaporodó szénszünetek miatt magának a téli vizsgáztatásnak a kérdésköre is felvetődik folyamatosan minden egyetemen, minden főiskolán. Eléggé sok probléma van a felsőoktatási intézmények költségvetésében. Véleményem szerint kevés is lesz ez az összeg, amit a kormányzat erre fordít, és lehet, hogy majd a stadionos alapból netán még az egyetemekre is tudnának fordítani egy-két adófizetői pénzt.

Viszont ami érdemi kritika lehet, az a 20 milliárd forint - ahogy Puskás képviselőtársam felvetette -, amit az önkormányzati önrészvállaláshoz tud az állam garanciaként adni. Szerény számításaim szerint most van még 500 milliárd forint lehívható EU-s forrás. Ehhez hozzájön még az a 75 milliárd forintos újra kiírandó pályázat, a tegnapi Lázár-megegyezés kapcsán. Tehát van 575 milliárd forint lehívandó olyan EU-s pénz, amiről szerződést kell kötni december 31-ig. Ehhez képest van 20 milliárd forint önrészbiztosítás. Ha az önkormányzatok számára kedvezőbb önrésszel számolunk, akkor is csak 130 milliárd forintnál járunk. Tehát számomra felvetődik az a kérdés, hogy a kormányzat miért nem tud egy olyan garanciaalapot létrehozni például civil szervezetek számára - ez Csehországban ragyogóan működik -, hogy a nagyobb EU-s pályázatoknál azok a civil szervezetek, amelyek képesek nagyobb projektek végrehajtására, viszont nem képesek arra, hogy a megfelelő önrészt előteremtsék akár piaci, akár tagdíji alapon, hogy ezt az önrészt ugyanúgy kinyitnák nem csupán az önkormányzati szektor, hanem a civil szektor számára is. Hiszen eléggé forráshiányos a magyarországi civil szektor, és abban az esetben, ha ezt az önrészi költségvetési sort kinyitnák a nonprofit civil szervezetek számára, akkor nagyobb esély lehetne arra, hogy ne maradjon egyetlen fillér sem Brüsszelben. Tehát továbbra is kétséges számomra, hogy hogyan lehet négy hónap alatt, ilyen gyorsan ennyi pénzt szabályosan megpályáztatni. Csak tényleg segíteni szeretnék a kormánynak és az országnak abban, hogy ne fordulhasson elő az a helyzet, hogy bennmarad pénz a brüsszeli kasszában.

Ezenkívül szeretnék még hozzászólni ahhoz, amit a miniszter úr még az expozéjában elmondott. Tehát hogy nem lehet felhőtlenül örülni egy félszázalékos növekedésnek úgy, ha megnézzük, hogy mi áll ezen félszázalékos növekedés mögött. Hiszen láthatjuk, hogy ezen félszázalékos növekedés mögött nem a belső fogyasztás növekedése áll. Láthatjuk azt is, hogy ezen félszázalékos növekedés mögött nem a kormány által preferált és a kirakatba is berakott járműipari fejlesztések állnak. Stadionépítések, csatornaberuházások, mind-mind olyan állami beruházás, ami a holtpontról kimozdításra talán jó, de egy felfelé ívelő pályára állásra édeskevés. Ezek olyan stimulánsok a gazdaságnak, amelyek nem képesek arra, hogy magát a versenyszektort felpezsdítsék.

A versenyszektor felpezsdítése kapcsán tegnap a miniszterelnök úrral folytatott pengeváltásomkor is felhívtam a figyelmet arra, hogy nem véletlenül csúszott vissza két év alatt 15 helyet Magyarország a versenyképességi rangsorban. Hiszen magasak az adók, magasak a hitelkamatok. Tisztában vagyok azzal, hogy a hitelkamatok csökkentése kapcsán a Magyar Nemzeti Banknak van egy programja, ami talán még akár sikeres is lehet. Ha ezt a programot tovább folytatják, akkor valóban jöhet olyan forró pénz a gazdaságba, amely segíthet a kis- és középvállalkozásokon.

Ez még akár jó út is lehet. Viszont nem válaszolt semmit a miniszterelnök úr sem és a kormányzat egyik képviselője sem arra a felvetésemre, hogy a bürokrácia elhatalmasodása és a magas korrupciós kockázatok azok, amelyek visszavetik Magyarországot.

A bürokrácia elhatalmasodásáról csak egy apró példát szeretnék hozni. Jómagam még tavasszal kezdeményeztem azt, hogy vizsgálja ki egy parlamenti vizsgálóbizottság azt, hogy az európai uniós támogatásokból milyen off-shore cégeknek jutott pénz. Ekkor kormányzati oldalról kiröhögtek, az MSZP kifarolt az egész mögül, hiszen valószínűsíthetően mindkét nagy pártnak a gazdasági holdudvarába jutottak olyan pénzek, amelyek off-shore cégeken keresztül jöttek. Mármost a kormányzat, hogy, hogy nem, felkapta ezen ötletemet, és azt mondta, hogy ezt a kivizsgálást majd ő meg fogja tenni. És az NFÜ 20 ezer pályázónak küldött egy olyan levelet, hogy most mindegyik pályázó ezt az úgynevezett szervezett bűnözés elleni nyilatkozatot töltse ki, amely nagyjából a céghálókapcsolatokat tárja fel. Ez tipikusan egy olyan lépés a bürokrácia részéről, amikor 350 ezer A4-es oldalnyi papírt kell a vállalkozásoknak a hivatalokba eljuttatni. 350 ezer A4-es papír! Ez egy kisebb erdő, hölgyeim és uraim! Ahelyett, hogy például azt is megtehették volna, hogy a belső e-mail rendszerbe töltik fel. Akkor még papír sem kellett volna.

(12.00)

Ott van az a 20 ezer munkaóra a vállalkozásoknál, amit pluszban rá kell fordítani erre az ellenőrzésre, miközben azt a 20 ezer munkaórát se kellett volna a vállalkozóiktól elvenni, hanem egyszerűen a hivatal megteszi azt, hogy a nyilvános cégadatbázisokból leírja a megfelelő tulajdonosi szerkezetet. Tehát ez csak egy apró példa volt arra, hogy a bürokrácia hogyan nyomja el és hogyan sorvasztja el a magyar piaci szektort. Tehát itt a költségvetés-módosításnál hiányolom azt, hogy az a bürokráciacsökkentési program, amit a kormányzat megígért a kormányprogramban, nemhogy megvalósult volna, hanem tovább burjánzik a bürokrácia. És itt nem az állam ellenőrzési szerepéről van szó, mert annak erősnek kellene lennie, hanem arról a buta bürokráciáról beszélek, ami nem képes semmi másra, csak papírokat az egyik irodából a másikba tolatni, és különböző engedélyeket bekérni, miközben a gazdaságot ez nemhogy segítené, hanem folyamatosan fékezi és fogja vissza. Valahogy a költségvetés-módosításnál ez nem került elő.

Szívesen beszélek még olyan kérdéskörökről is, amik nincsenek benne a költségvetés-módosításban, mert talán ezek fontosabbak, mint azok, amik benne vannak. Továbbra sem látszik az, hogy hogyan kívánja a kormány az adócsökkentési programját végrehajtani, amikor nem csinált semmi mást, csak bevezette az egykulcsos adórendszert, és utána ennek ellensúlyozásaképpen rengeteg plusz kisadónemet vetett be, hogy a költségvetési egyensúly valahogyan helyreálljon. Ezek a kisadónemek rengeteg pluszterhet jelentenek a vállalkozásoknak. Hiszen azért lássuk be, minden tiszteletem a közszolgálatban dolgozóknak, de van 1 millió 800 ezer olyan adófizető, akik a versenyszektorban dolgoznak, és közvetve mi mindannyian, képviselők is és a közszolgálatban dolgozók is nekik tartozunk hálával, de ahelyett, hogy ezen a fronton erősítene a kormányzat, hogy hogyan lehetne a versenyszektort tényleg versenyképesebbé tenni, ahelyett folyamatosan ezeket a lovakat, amelyek húznák a gazdaságot, ezeket a lovakat fogja vissza.

Ezért is sajnálom azt, hogy a kormányzat folyamatosan büszkélkedik azokkal a sikerekkel, félsikerekkel, amelyeket elért, viszont nem hozza föl azokat a tényeket, amelyek sajnos mindenki számára érzékelhetőek. Mindenki látja azt, hogy soha nem volt ilyen magas a vállalkozások önfelszámolásának a száma. Hiszen hogyan tud előre tervezni egy olyan vállalkozás, amely attól retteg, hogy a kormányzat bármikor egy tollvonással áthúzhatja azon piaci szegmens alapvető működési feltételeit garantáló törvényeket? Ezért azt gondolom, hogy ha megnézzük, hogy mik, milyen folyamatok állnak a számok mögött, korántsem lehetünk annyira derűsek, mint ahogy azt a kormánypropaganda mondja, hiszen a beruházási ráta növekedése jelentős az elmúlt negyedévben, tehát a második negyedévben, de ez nem ellensúlyozza az első negyedéves 8,7 százalékos visszaesést, így féléves szinten továbbra is eléggé cudarul állunk. De hogyha azt nézzük, hogy itt valójában az alsóbbrendű útvonalak és az útépítések állnak emögött, illetve a csatornaberuházások állnak emögött, akkor azt látjuk, kik azok a cégek, amelyek ezeket a beruházásokat végrehajtják: Közgép, Swietelsky, Strabag. Hogy, hogy nem, az általam említett két vállalkozás, a Swietelsky meg a Strabag ugyanúgy az MSZP-kormány alatt is kapta öntve a milliárdokat, mint a Fidesz-kormány alatt, akkor valahogy eléggé karcosabban álltak hozzá ezekhez a cégekhez a fideszes képviselőtársak, most már kissé megbocsátóbbak.

Azt látom, hogy ha továbbra is folytatódik az a költségvetési tervezés, hogy valójában nem számolnak érdemben pontosan azokkal a bevételekkel, amikre számíthat a költségvetés, hanem csak így hasra ütve bemondanak egy számot, és utána azt mondják majd az erre rákérdező ellenzéki képviselőknek, hogy ja, hát túlteljesülhetnek ezek a tételek, nézze meg az államháztartási törvényt, akkor nem folyik itt pontos tervezői munka a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Tehát ismét ugyanazzal a dölyfös és cinikus hozzáállással találkozhatunk, amely oly sok téren jellemzi a kormányzatot, pedig itt a költségvetés-tervezés kapcsán talán fontosabbak a számok, fontosabbak a számok mögött lévő folyamatok, mint maga a retorika. Ezért is gondolom azt, hogy Nemzetgazdasági Minisztériumnak kutya kötelessége volna a részletes adatokat közölni azzal kapcsolatban, hogy hogyan és miként tart 110 százalékon a tervezett hiány szeptember 1-jével.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu