DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapjogi szempontból összevetni ezt a kérdést, ahogy azt Lukács képviselő úr tette, rendkívüli módon hamis. Abban önnek természetesen igaza van, hogy vannak abszolút jogok, amelyek nem korlátozhatók, és vannak korlátozható alapjogok; ezt nálunk a jogi egyetemen már első évfolyamon tanítják, ezért szerintem tudja itt az összes kolléga. Csak itt van egy iszonyatosan nagy csúsztatás, hogy a hajléktalanoknak az a joga, amit most önök megpróbálnak szerintem abszolút inkorrekten korlátozni, az emberi méltósághoz kapcsolódik. Nem a szórakozáshoz való jog van itt korlátozva, tisztelt képviselő úr, hanem az emberi méltósághoz való jog van korlátozva, és az úgynevezett abszolút jog, ami nem korlátozható, az az emberi élet és méltóság.

(13.50)

Nem véletlenül kapcsolta össze ezt az alkotmány, és nem véletlenül kapcsolja össze a jogtudomány, mert ezek a jogok korlátozhatatlanok. Aki ezt nem akarja megérteni, és megpróbálja ezt a kérdést oly módon kezelni, hogy hát igen, sok nagymamit zavar, amikor lemegy az unokáival a játszótérre, hogy ott hajléktalanok vannak - hát persze, ez nem kérdés, hogy így van, igen sok embert zavar. De nem ez a kérdés, hanem az, hogy ez az ország a XXI. században akarja-e magáénak tudni a humanizmusnak azt az értékét, hogy a nehéz helyzetbe került embertársainknak ezt az élethelyzetét tolerálja és segít persze megoldani. Ez a valódi kérdés.

Sajnálom, hogy Lukács képviselőtársam futva távozott a teremből, ugyanis nem vonta le a következtetést abból, hogy ha tíz férfiből nyolc hajléktalanná válik, annak a válás az oka - mi következik ebből? Erről is kellene beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu