SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én is azt tudom mondani, hogy nagyon részletesen és pontosan elhangzottak azok az érvek, amiket erről a törvénymódosításról tudnunk kell, mind Obreczán képviselőtársamtól, illetve az utána felszólaló képviselőktől. Mégis szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az a 390 ezer hektár, ami az elmúlt húsz évben kivonásra került a mezőgazdaság termelése alól, milyen óriási terület, milyen mértékről van szó. Ha öt évre visszatekintve nézzük a termésátlagokat, akkor csak búzából Magyarországon 4,4 millió tonna az átlagtermés, ezen a területen, amit a mezőgazdasági művelés alól kivontunk, ugyanezen átlagtermés-szorzószámot használva 1,6 millió tonna kalászos teremne. És akkor csak a búzával számoltunk, nem pedig kukoricával, napraforgóval vagy egyébbel.

Természetesen én is tudom, hogy így a számítás önmagában torz. Azért torz, mert ebben a hatalmas mértékben, a 390 ezer hektárban az erdőtelepítések is benne vannak, meg az egyéb más célú kivonások is, tehát nem lehet önmagában nettóként kezelni a területi kivonást, de mindenképpen rávilágít arra, hogy húsz év alatt hatalmas területek kerültek ki a mezőgazdasági művelés alól, ami természetesen nem lehet célunk. A jelenlegi törvénymódosítás, ami előttünk fekszik - remélem, hogy ugyanazzal az egyetértéssel, ami a parlamentben elhangzott, majd a szavazáskor is képviselőtársaim megszavazzák -, nagyon helyesen azt célozza, hogy legyen szigorúbb a lehetőség ahhoz, hogy hasonló műveleteket végre lehessen hajtani. Természetesen nem az ellehetetlenítés lenne a cél, hiszen a vidéki települések fejlődésében igen jelentős szerepet játszanak például azok a tényezők is, hogy képes-e egy adott település határába egy könnyűipari vagy más létesítmény odaköltözni, alkalmassá tudják-e a területet tenni arra, hogy megkapja a működési, építési s a többi engedélyeket. Tehát ezeket is figyelembe kell venni, de mindenképpen fontos és üdvözlendő az a tendencia, amit maga a törvény megszab.

Varga Géza képviselőtársam már említette, hogy ez a 6 millió forint, ami körülbelül egy harminc aranykoronás terület esetében előfordul, a multik számára nem igazából jelent különösebb összeget, amikor áruházat akarnak. Ebben teljesen igaza van, de önmagában ez csak a művelési ág változásának a költségét jelenti. Amik itt hatalmas pénzek szoktak lenni, és ezzel manipulálnak a tulajdonosok a települések határában: a megvásárlás a nagyobb összeg, ott több millió, több tízmillió forint is szokott lenni egy-egy kisebb területnek a megszerzéséhez szükséges összeg, ami szintén alátámasztja képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy ezekhez is csak azok tudnak hozzájutni, ahol a megtérülés olyan szintű, mint például ezeknél a nagy cégeknél. Tehát ebben teljesen igaza van, de még itt egy pluszköltség is rakódik erre.

Szeretnék Turi-Kovács Béla képviselőtársamhoz is csatlakozni, illetve újra Varga Géza képviselőtársamat idézni, aki a talaj, illetve a termőföld védelméről ejtett szót. Mindenben egyetértünk, meg kell védeni a termőterületeket. Turi-Kovács Béla képviselőtársamhoz úgy kapcsolódnék, hogy sajnos a tudás hiánya teszi lehetővé azt, hogy olyan művelés folyjon egy-egy szántóterületen, amely lehetővé teszi az eróziót, a deflációt s a többi, tehát mindazokat, ami a talaj felső termőrétegének a leromlását szolgálják, amit részben oktatással lehet orvosolni, részben pedig olyan technológiák alkalmazásával, javaslatával, ami különböző helyeken meg van határozva. Utalnék arra, hogy a termőföldvédelmi törvény talajvédelmi fejezetében ezek le vannak írva, csak hát nem veszik figyelembe a termelők, nem tartják be ezeket.

A jelenleg előttünk lévő törvénytervezet esetében is azt kell mondjam, hogy ezek a szándékok mind jók és jó irányba mutatnak, de a valóságban annyi fog megjelenni belőle - Magyar Zoltán képviselőtársamnak mondom -, amennyit a hatóságok képesek lesznek majd ellenőrzések s a többi útján betartatni az ilyen típusú kártétellel szemben.

A rekultivációval kapcsolatban ismét elmondom azt a példát, amit már többször elmondtam itt a parlamentben is. Jelenleg Magyarországon működnek olyan cégek - külföldi cégek, nem fogom megnevezni őket, pedig sajnos most már név szerint ismerek néhányat közülük -, amelyek olyan típusú csemetekerttel rendelkeznek Magyarországon bérterületeken, ahol földlabdástól viszik el a csemetét, legyen fa vagy díszcserje s a többi, és szállítják ki az országból.

(10.50)

Majd amikor erről a területről elfogyott a csemete, az eladható termék, akkor visszaadják a bérlőjének, és semmilyen kötelezettségnek nem tesznek eleget, ami helyreállítaná a talaj felső termőrétegének a termőképességét. Azt tudom mondani, hogy ez a bűncselekmény kategóriájába eső dolog, hiszen mit hagy ott? Azt a réteget hagyja ott, amivel aztán már nem lehet igazából semmit sem kezdeni.

Ezért jó a törvényben ez a javaslat, hogy a rekultivációs terv bemutatásán keresztül azt is meg kell mutatni, hogy ha ilyen tevékenységet folytatunk, akkor igenis kelljen rendelkezni a helyreállításhoz szükséges elgondolással, illetve arra egy tervvel is. Azt tudom mondani, hogy számos területen nyilván még hagy kívánnivalót maga után a törvény, majd az élet fogja ezt bizonyítani, de az irány mindenképpen jó.

A kultúrnövények és a gyommentesség kapcsolatára is szeretném felhívni a figyelmet. Elhangzott Gőgös képviselőtársamtól, hogy ez mennyire fontos, illetve Obreczán Ferenc képviselőtársamtól is. Valóban így van. Ezen területek elgyomosodása egyrészt közvetlenül kárt okoz a szomszédságukban levő mezőgazdaságilag művelt területeknek, hiszen fertőzési forrást biztosítanak az elkövetkezendő időszakban, hogy oda a gyommagvak bekerülnek, hiába műveli az adott szomszéd helyesen és jól a saját szántóterületét. Ez közvetett dolog.

De a közegészségügyi szempontját is nézzük! Amilyen szerencsénk volt az idei évben, a szárazság miatt a parlagfű pollenkoncentrációja nem volt olyan mértékű, mint amire számítani lehetett volna, de ezekről a műveletlen területekről kerül a levegőbe és szétterülve - mondjam azt - szinte az egész országra az az allergén pollenkoncentráció, aminek a gyógyítása komoly pénzeket vesz igénybe az államháztartástól nyilván a gyógyítási rendszeren keresztül.

Lévén, hogy képviselőtársaim elmondták a többi érvemet, így ezeket nem ismételném meg, megköszönöm a figyelmüket, és azt kérem, hogy szavazzuk meg, így a Kereszténydemokrata Néppárt is azt javasolja, hogy szavazzuk meg ezt a törvényt az elkövetkezőkben.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu