SPALLER ENDRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A 2012-es költségvetésről szól ez a mai napirendi pont, ám valójában mindenki a kormány gazdaságpolitikájáról beszél, és talán azt is érdemes valójában értékelni, hiszen a költségvetésnek csak ebben az összefüggésben van értelme.

A főbb számokat Cséfalvay úr és Domokos úr már rég elmondták, én ezeket szeretném egy kicsit európai környezetbe helyezni, hiszen nagyon nem mindegy, hogy mihez képest nézzük ezeket a számokat.

Sok számot fogok mondani a felszólalásom alatt, hiszen ezek nélkül nagyon nehéz leírni a gazdaságot és a költségvetés állapotát. Azonban azt látom, hogy önök, kedves szocialista képviselők, kétségbe vonják a mi számainkat, mi korábban kétségbe vontuk az önök számait, és mégis hogy tudunk így boldogulni. A nagy különbség a kettő között az, hogy mi azért nem hittünk önöknek, mert Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy önök állandóan hazudnak, önök azért nem hisznek nekünk, mert a mi számaink egy pozitív folyamatot írnak le, és ez önöknek nem tetszik.

Akárhogy is van, én mindenesetre az Eurostat számait fogom használni. Én abban bízom, hogy önök sem vádolják azzal az Eurostatot és az Európai Uniót, hogy falaz a magyar kormánynak, tehát én minden esetben az Eurostat számait fogom használni.

Kezdjük talán a gazdasági teljesítménnyel azért, mert ez az egyetlen olyan adat, ami csökkent, illetve nem ez az egyetlen, de ez az, aminek nem örülünk, hogy csökkent. Valóban, a GDP csökkent 2012-ben, de idén növekedési fordulat következett be az első félévben. Továbbá rendben van a költségvetés. Csak a tévedések elkerülése végett: az egész Európai Unióban csökkent a GDP, de ott nincsenek rendben a költségvetések, ami ott további csökkenést jelez előre, nálunk pedig a növekedésnek van nagyobb esélye, ahogy ez az elmúlt fél évben is történt.

Az érdekesség az, hogy a leggyorsabban növekvő országok éppen Kelet-Közép-Európában vannak, ezért nekünk ma a gazdasági növekedés szempontjából könnyebb megelőznünk Spanyolországot, Olaszországot, Belgiumot, Hollandiát, sőt az idei első negyedévben Dániát, az azt követő negyedévben pedig Svédországot, mint mondjuk, Romániát, Szlovákiát, Lengyelországot vagy Észtországot. Én azt gondolom, hogy akik kritizálják a magyar növekedést, azoknak tudniuk kéne ezt az adatot, hogy Magyarországot nem biztos, hogy csak Romániához és Szlovákiához kéne hasonlítani, hogy miért, arról majd még lesz szó. De a környékünkön maradva, a növekedés egyébként nálunk nagyobb, mint például Szlovéniában vagy Horvátországban, a szocialista kormányok alatt ez nem így volt.

Egyértelmű tehát, hogy a növekedési fordulat megtörtént Magyarországon, ennek az alapjai 2012-ben keletkeztek a gazdaságban. Ma azt tudjuk mondani, hogy a mi régiónknak, ennek a kelet-közép-európai régiónak köszönhető, hogy nyolc negyedév, azaz két év után az Európai Unió GDP-je növekedésnek indult, és ebben a magyar növekedésnek is némi szerepe van. Még egyszer mondom, ez '13-ra vonatkozik, nem '12-re.

Az infláció egy évvel ezelőttig - csakúgy, mint a korábbi években - nálunk volt a legmagasabb az egész Európai Unióban. Ma a középmezőnyben vagyunk. Az inflációnk bőven 3 százalék alatt van, ami még soha nem fordult elő korábban. Néhány országban ma már egyáltalán nincsen infláció az Európai Unióban, érdemes például Görögországot elmondani, akiknek az a legnagyobb problémájuk, hogy nincsen infláció, defláció van. 5,7 százalék volt az infláció, amit Veres János elég rendesen meg is kritizált; el is fogadnánk bárkitől, csak tőle nem, mert például 2007-ben, az ő pénzügyminisztersége idején 7,9 százalék volt, 2008-ban pedig 6 százalék volt, ami szintén magasabb, ez is az ő pénzügyminisztersége idején volt, ráadásul akkor nem volt inflációs környezet.

A munkanélküliség a következő adat. Ez azért egy nagyon fontos adat, mert mindenkinek, aki munkanélküli, az az ő életéből egy valamifajta lehetőséget vesz el, attól vesz el lehetőséget, hogy az ő saját képességeit kibontakoztassa. Ezért mindenképpen fontos a munkanélküliség csökkentése, és annak a megvizsgálása, hogy hogyan is állunk ebben a kérdésben.

A munkanélküliség nem nőtt. Azt hiszem, talán Boldvai úr mondta, hogy nőtt a munkanélküliség. Nem, az Eurostat szerint nem nőtt a munkanélküliség, stagnál. Az igaz, hogy nem csökkent, de nem is nőtt, pontosan ugyanannyi most már évek óta, 10 százalék fölött stagnál egy picivel. Ezzel az EU-átlagnál egyébként jobbak vagyunk, annak ellenére, hogy nálunk az inaktívak csökkentése a cél, amiről azért majd még egy szót fogok szólni.

De nézzük meg, hogy ez a stagnálás jó eredménynek számít-e annak a fényében, hogy hol nőtt, mondjuk, a munkanélküliség az elmúlt évben. Mondok néhány országot: Franciaországban, Romániában, Szlovákiában, Hollandiában, Olaszországban. Ezekben az országokban nőtt a munkanélküliség, még csak nem is stagnált, mint minálunk. Tehát érdemes ezt az eredményt ennek függvényében megbecsülni.

Az inaktívak száma. Magyarországon nagyon sok olyan ember van, aki nem jelentkezik a munkaügyi statisztikákban, nem lehet tudni, hogy pontosan miből él, igazából munkakorú, de nem lehet tudni, hogy pontosan mivel foglalkozik, nincsen bejelentett állása, nem munkanélküli, nem lehet tudni, hogy mit csinál. Nagyjából ők az inaktívak, és még nagyon sok mindenki más, sok ilyen ember van nálunk. Az ő számukat szeretnénk csökkenteni, hogy meg tudjanak jelenni egyáltalán a munkaerőpiacon. Ez a szám, az inaktívak száma is folyamatosan csökken.

(12.40)

A foglalkoztatottság nőtt, akárhogy mondják képviselőtársaim, hogy nem nőtt a foglalkoztatottság. Sokan nagyon komoly szellemi erőt vetnek be, én azt látom, hogy kétségbe vonják ezt a tényt. A legutóbbi szamárság például, amit hallottam, arról szólt, hogy a foglalkoztatottak között szerepel több százezer külföldön dolgozó munkavállaló. Valójában ők nem szerepelnek Magyarországon a foglalkoztatottak között, néhány ezer embert leszámítva. A foglalkoztatottak számáról ma egész konkrét adataink vannak - ez megint 2013-as adat, nem 2012-es -, 3 millió 963 ezer ember. Általában a foglalkoztatottak száma valamikor október végén szokott a legmagasabb lenni az egész évben, tehát jó esélyünk van arra, hogy ez a szám kis szerencsével még a 4 millió embert is elérheti. Nem emlékszem arra, hogy korábban a szocialista kormányok alatt erre lett volna példa. (Göndör István: Rosszul emlékszel.) Nem volt! Megnéztem, és sajnos azt kell mondjam, hogy nem volt erre példa, bár lett volna.

Ma 207 ezerrel dolgoznak többen, mint a kormányváltáskor. A foglalkoztatottsági arány, magyarul az, hogy abból a korosztályból, akik dolgozhatnak, hányan dolgoznak, 49 százalékról 52 százalékra nőtt. Ez nagyon fontos, hogy abból a korosztályból hány ember tartja el az egész magyar társadalmat. Azt tudjuk mondani, hogy akik dolgozhatnának, azoknak eddig kevesebb mint a fele dolgozott, most pedig egy picivel több mint a fele dolgozik. Persze csodák nincsenek, ez egyik napról a másikra nem fog megváltozni. Ha a mélyére nézünk ennek a foglalkoztatottsági számnak, ami tán azért is fontos, mert én a foglalkoztatási bizottságban ülök, ezért ezt a kérdést véletlenül ismerem, azt mondhatjuk, hogy ma 207 ezerrel dolgoznak többen - ez nem 2012 végi, hanem 2013-as adat -, mint a kormányváltáskor, ebből 40-45 ezer ember valóban a migráció révén talált munkát, körülbelül 80 ezerrel nőtt meg a közfoglalkoztatottak száma, és körülbelül 90 ezer ember talált munkát a versenyszférában. Azt mondta Boldvai úr, hogy ez nem nőtt, de nőtt, kereken 90 ezerrel.

Nézzük tovább azokat a számokat, amelyek leírják a gazdaságot! A gazdaságot szerintem elég jól leírja az export és az import, illetve annak a különbsége. Ez arról szól, hogy azok a dolgok, amelyeket behoznak Magyarországra abból a célból, hogy itt eladják vagy feldolgozzák és utána amit abból kivisznek Magyarországról, amit a magyar vállalkozások megtermelnek, tulajdonképpen ez az egyenleg hogy néz ki. Azt lehet mondani, hogy a szocialista kormányok idején ez az egyenleg negatív volt. Mivel itt gazdasághoz értő szocialista képviselők vannak, szeretném, ha bólintanának, ha ők is így tudják, az Eurostat mindenesetre így tudja. Ez a szám 2009-ben egy picit megváltozott, 2010-ben 1500 milliárd volt, tavaly és tavalyelőtt pedig 2000 milliárd forint környékén volt. Még egyszer mondom, 2000 milliárd forint az, amennyivel a Magyarországon működő vállalkozások többet tudtak eladni külföldön, mint amennyi bejött. A szocialista kormányok alatt ez sajnos fordítva volt, többet hoztak be, mint amennyit kivittek. (Göndör István: Ne tessék már ezt mondani!) De bizony! Az Eurostatot kell böngészni, az Eurostat adatai szerint ez így van.

Forrás: parlament.hu