MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az általános vitában is kiderült, de ugyanezt tapasztalhattuk a bizottsági viták alkalmával is, itt alapjában véve egy támogatható, támogatandó indítványról van szó, aminek, ha úgy tetszik, a központi tartalma valóban elfogadható apró finomításokkal.

Azt is lehetett érzékelni, hogy ezeknek a módosítóknak egy jó része valóban arra törekszik, hogy ez az egyébként is támogatható javaslat talán még precízebb, pontosabb, aggálymentesebb legyen. Valóban, itt arról van szó, hogy alapvetően egyrészt az ellenőrzésnek a fontossága, szükségszerűsége biztonsági szempontokból indokolt, terrorcselekmények, nemzetközi bűncselekmények, bűnszervezetek esetében ezt nem is kell talán magyarázni, viszont valóban akár még a visszaélésekig is elfajulhat ez a túlzott ellenőrzés. Éppen ezért kell egy nagyon kifinomult egyensúlyi helyzetet előállítani.

Ennek az a záloga, hogy az adatkezeléssel kapcsolatos ügyeket jogszabályban, rendeletekben kell rögzíteni, és nagyon szigorúan venni. Tehát például az utasadatok kezelését, az átadás módját mindenféleképpen szigorúan szabályozni kell, és a szabályozás végrehajtását ellenőrizni, ezért támogatjuk mi is az erre vonatkozó módosítókat. Igen ám, csak mint ahogy elhangzott, bármilyen jó szívvel támogatná az ember az alapjavaslatot, tehát az indítvány meghatározó részét, a salátatörvény műfaji lehetőségeit kihasználva ismét csak sikerült egy olyan elemet belerakni, ami, itt azért lehet érzékelni, hogy komoly ellenérzéseket váltott ki, és nem is indokolatlanul.

Ha visszaemlékszem az általános vitára, amikor én ezt felvetettem, akkor államtitkár úr arra biztatott, hogy ne beszéljek a saját rosszmájúságomról esetlegesen, hanem ha ezt problémásnak látom, akkor nyújtsunk be módosítót ezzel kapcsolatban. Én a magam naiv módján ezt biztatásként értékeltem, és ezért is született ez a módosító javaslat. Csak ennek a sorsa az én optimizmusomat vagy bizakodásomat nem igazán támasztotta alá vagy nem erősítette meg.

Annyiban szeretném pontosítani Juhász Ferenc képviselőtársam visszatekintését, hogy itt nemcsak a lex Borkait lehetne ebbe a sorba beállítani, hanem ha visszaemlékszünk, még Szapáry György kinevezésével kapcsolatban is egy hasonló módosítást élt meg a Ház.

Tehát sajnos, az ilyenfajta megoldások előélete nem egyedi és nem egyetlen a kormánypárti többség eddigi életművét tekintve, hanem itt több ilyen eset is volt. Most is ehhez az eszközhöz nyúltak, pedig azt gondolom, hogy ennek itt egyrészt semmi helye, másrészt a megoldás nemhogy nem elegáns, hanem egyszerűen elvileg is elutasítandó.

Amit Staudt képviselő úr ezzel kapcsolatban elmondott, hogy a honvédelmi bizottság is látta, hogy itt esetlegesen problémák lehetnek a dologgal, és pontosan az ellenkező irányba terjesztette be a módosítóját, ami azért, nem akarok erős szavakat használni, de mégiscsak az impertinenciának a határát súrolja ebben az esetben, hiszen a módosításnak, legalábbis a Juhász Ferenc és általam benyújtott módosítónak az lenne a szándéka, hogy ezt a fajta anomáliát szüntesse meg. Az a hivatkozás, az az indoklás, hogy a 2012. évi XXXVI. törvényhez, értsd az Országgyűlésről szóló törvényhez kell hozzáigazítani a rendőrségről szóló törvény vonatkozó részét, ez egy kicsikét inkább ürügy, mint az indoklásnak komolyan vehető része.

Valóban, az általános vitában igyekeztem óvatosabban fogalmazni, de innentől kezdve nincs sok ok az óvatosságra. Azt lehet kikövetkeztetni az előterjesztésnek ebből a részéből és a honvédelmi bizottság módosító indítványából is, hogy bizony-bizony, itt ismét személyre szabott jogalkotás zajlik. Valakinek ki tetszettek nézni a Független Rendészeti Panasztestületben a helyet, és az a két esztendő viszont elég sok, hogy odáig várakozzon arra, hogy esetleg ide be tudjon vagy be tudjanak ülni, mert tudjuk, hogy a létszám most is hiányos. Természetesen eleve kérdőjelessé válik a Független Rendészeti Panasztestület függetlensége, mert ha azt gondoljuk, hogy ez a jelző komolyan veendő, akkor azzal az ellentmondással megint nem nagyon tudunk mit kezdeni, hogy állami vezetők, polgármesterek, sőt párttisztviselők szépen kivárják a két esztendőt, viszont az országgyűlési képviselő esetében, aki nyilván sokkal pártatlanabb, mint az ilyen pozícióban lévő emberek, nincs ilyen várakozási idő, sőt, hogyha átmegy a honvédelmi bizottság módosítója, akkor akár a törvény hatálybalépése másnapján is jelölhetővé válik erre a tisztségre.

Nem tudom, miért van szükség ezekre a trükkökre, vagy miért nem találnak legalábbis elegánsabb eszközöket az ilyen természetű módosításokhoz, hogyha ilyen céljaik vannak, mert ez valóban az elmúlt időszak gyakorlatát figyelembe véve, jogosan veti fel azt a gyanút, hogy itt ismét csak személyre szabott jogalkotási kísérlet zajlik.

Summa summarum, tehát azt kell mondanom - hasonlóan a többiek véleményéhez -, hogy amennyiben találnak más megoldást az összeférhetetlenség megszüntetésére, és az valóban jogszerű lesz, és nem egy ilyen becsempészett trükk, tehát ha kikerül ebből a törvényjavaslatból ez a rész, avagy elfogadják a módosító javaslatunkat, akkor minden különösebb fenntartás és aggály nélkül tudjuk támogatni, még egyszer mondom, hiszen a meghatározó része rendben van, ami a javaslatnak a meghatározó jelentését illeti, ha viszont ez benne marad, ehhez nem adhatjuk a nevünket, akkor nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Tudom, hogy ez mérsékelten fogja gátolni esetlegesen a kormánytöbbséget a döntése meghozatalában, de komolyan mondom önöknek, hogy akár a demokratikus jogrend szempontjából - és nem akarok itt nagy szavakat pufogtatni - és a jogalkotás minősége szempontjából is fontolják meg, hogy akarnak-e most is ezzel az eszközzel élni, mert ez semmiféleképpen nem támogatható, és távlatosan is komoly veszélyeket rejt magában, hogyha ragaszkodni szeretnének az ilyen megoldásokhoz. Kérem, ne tegyék.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu