TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2014-es költségvetésről már e Ház falai között többször is szó esett, az általános vitát megelőzően is. Ha azt akarjuk nézni, hogy egy kormány, amikor benyújt egy költségvetést, akkor mennyire lehet azt megalapozottnak tekinteni a jövő évre, lehet-e előre tervezni azokat a számokat, amelyek garantálják, hogy minél kevesebbszer kelljen költségvetés-módosítást akár külső, akár belső kényszerek okán létrehozni, akkor joggal fordulhatunk az Állami Számvevőszékhez, hiszen ez az a szervezet, amelyik meg kell vizsgálja és el kell döntse azt, hogy mennyire megalapozott és mennyire homokvárakra épül ez a költségvetés.

Az első állítás az, hogy ha az Állami Számvevőszék a jövő évi költségvetést csak 52 százalékban látja bevételi oldalról megalapozottnak, akkor ez azt jelenti, ha ezt lefordítjuk naptári napra, akkor ki lehet mondani, hogy ez a költségvetés 2014 júniusáig tud megélni, hiszen azt követően már semmi sem biztos. Egy költségvetést így nehéz egyáltalán vitára bocsátani, hogy ha csak a megalapozottságát akarja az ember megítélni.

A másik, ami viszont fontos, hogy gazdasági és társadalmi vonatkozásban milyen jövőt ígér a 2014. év. Ebben az értelemben azt kell mondjam, hogy egy továbbmélyülő szegénység és egy szétszakadó társadalom képe bontakozik ki abból a lenyomatból, amit a 2014-es költségvetés tartalmaz, hiszen a szociálpolitika területén a jövő évi költségvetés a következőket mutatja: ez olyan választási költségvetés, amelynek néhány eleme ugyan azt mutatja, mintha többet juttatna a családoknak, de ha az egészét nézem, az összevont összegeket, akkor inkább a rászorulók és az átlagjövedelem alatt keresők sokkal több terhet fognak finanszírozni, fizetni az állam számára 2014-ben. És higgyék el, nem azért, merthogy ne lenne igaz, hanem azért, merthogy a presztízsberuházások szumma száma és mindaz, amit kivonnak a szociálpolitika területéről 2014-ben, mégiscsak egy olyan típusú szembeállítás, amely valójában elrugaszkodik a valóságtól, és nem néz vele szembe. Persze fontos, hogy épüljenek stadionok, persze, lehetne büszke az ember arra, hogy egy olyan stadionja legyen ennek az országnak, a fővárosnak, amire úgy Európa büszke, ezzel egyetértek. De hogy miért kell ebből négy, miért kell ehhez százmilliárd forintot elkölteni (Dr. Simicskó István: Ti is ezt mondtátok! - Kőszegi Zoltán közbeszólása. - Dr. Simicskó István: Mesterházy is ezt mondta!), miközben más szociálpolitikai területen pedig forrásmegvonásra kerül sor?! Mindjárt elmondom, tisztelt képviselőtársam. Lehet, hogy ön nem olvasta (Az elnök csenget.), mások igen, tehát majd arra is rátérek. Van még időm elég, ellentétben önökkel, ahogy elnézem.

Magyarországon a foglalkoztatottak több mint egyharmada a minimálbér és a garantált bérminimum közelében keres, de sokaknak a minimálbérnél is kevesebb a bérük, miközben a létminimum közel 86 ezer forint, ami mintegy 130 ezer forintos bruttó jövedelemnek felelne meg. Az emberek 70 százaléka ma az átlag alatt keres, nincs, illetve nagyon szűk az a társadalmi középosztály, amely képes lenne teherbíróként egy felemelkedő, sikeres Magyarországot megalkotni. Mert azt nem a politika alkotja önmagában.

A foglalkoztatottak száma 2013-ban, önök azt mondják, hogy növekedett; eközben, ha megnézzük majd a munkaügyi adatokat, akkor világosan látszik, hogy egyre több ember szorul ki az ellátásból, egyre több ember kerül ki az álláskeresési támogatás rendszeréből, merthogy egyre szűkebb lett az az idő, amíg a jogosultságot megszerezheti.

A kormány társadalompolitikájában a társadalmi egyenlőtlenséget már a Tárki, a KSH és legutóbb az UNICEF kutatásai is igazolták, mely szerint nőtt a szegénység Magyarországon, 600 ezer olyan ember van ma Magyarországon, aki havi 20 ezer forintból kénytelen megélni, és 1,3 millió ember van, ahol a családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 66 ezer forintot. Vagyis minden harmadik családban gondot jelent a havi megélhetés biztosítása. Eközben romlanak a szegénységről szóló mutatók is, ezáltal - ki lehet mondani - növekszik a társadalmi szakadék, nyílik az olló, a jövedelemkülönbségek úgymond determinálják és egyfajta zárvánnyá is alakítják jelen pillanatban a társadalom alsó tömegei felemelkedésének esélyeit.

Számos olyan intézkedés jelent meg csak ebben az évben, ahol olyan források elvonására került sor, ahol a legszegényebbektől, az elesettektől, az álláskeresőktől, a munkanélküliektől vették el a legtöbb támogatást, hiszen csökkentették három hónapra a munkanélküli-ellátást, 2010-hez viszonyítva mintegy 104 ezer fővel csökkent az álláskeresési támogatásban részesítettek száma.

(11.50)

Ez mintegy 60 százalékos csökkenés, amely ilyen radikális időn belül jött létre. Eközben a munkaügyi adatok tanúsága szerint a gazdasági válságot megelőző időszakhoz viszonyítva hozzávetőlegesen 141 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Ez a növekedés négy év távlatában viszont 44 százalékot tesz ki. Így ma már többen vannak azok, akik semmilyen állami segítséget nem kapnak. Közel 300 ezer embernek sem a szociális, sem az egészségügyi ellátása nincs megoldva napjainkban. Ebből adódóan nekik feltehetően nyugdíjuk sem lesz.

A munkaügyi rendszer nyilvántartása szerint a válság kezdete óta 120 ezerrel nőtt azok száma, akik semmilyen ellátást nem kapnak az államtól. 2013-ban a munkanélküliek több mint fele olyan személy, aki a tanácsadáson és az információs szolgáltatáson kívül semmilyen segítséget nem kap az államtól ahhoz, hogy elhelyezkedhessen. Mindeközben minden ötödik magyar felnőtt csupán egy hétig, míg további 41 százalék egy hónapig tudja eltartani a családját tartalékból, ha bármi gond lenne, miként az kiderült egy, az elmúlt napokban megjelent kutatásból. A költségvetési hiány fenntartása érdekében tehát önök olyan társadalmi csoportra helyezték ennek a megoldását, amelyik a leginkább védtelen a megélhetés szempontjából.

Ha megnézzük, hogy a gyermekes családok sorsa hogyan alakult 2013-ban és mit vetít előre a 2014-es költségvetés, akkor azt kell mondanunk, hogy 2014-ben sem emelkedik a gyes, a családi pótlék és az anyasági támogatás összege sem. A gyed és a terhességi-gyermekágyi segély összege sokaknak az adóváltozások miatt is csökken.

A szegénység ellen Ferge Zsuzsa professzor asszony fogalmazta meg nemrégiben, hogy mostanra nemcsak azt sikerült elérni ezzel a társadalompolitikával a költségvetésen keresztül, hogy a nem szegények szembeforduljanak a szegényekkel, hanem azt is, hogy a szegények különböző társadalmi csoportokban szembeforduljanak egymással. Ez a költségvetés, ez a társadalompolitika nem a társadalmi szolidaritást erősíti, hanem éppen annak a felerősítését, ami a távolodásban, a társadalmi különbségekben, a jövedelemkülönbségekben jelenik meg.

A szociális rendszerről mondanék még néhány szót, tisztelt képviselőtársaim. Hogy számokat is mondjunk: a szűkebben vett szociálpolitikára - szociális ellátások, nyugdíj, családtámogatás, munkanélküli-ellátás - 2014-en GDP-arányosan 17,17 százalék helyett csak 16,65 százalék kerül. Azonban a szociális segélyeket is magába foglaló besorolás esetén látjuk a legnagyobb csökkenést, itt az 1,9 százalékos GDP-arány 1,5 százalékra csökken. Az önkormányzati fejezetben viszont egyértelműen kimutatható, hogy a rászoruló tartósan munkanélküliek segélyezésére jövőre 4,4 milliárd forinttal kevesebb forrás jut, miközben ennek a többszörösét költjük el pesztízsberuházásokra. Jövőre nem emelkedik a számos támogatás alapjaként, illetve jogosultsági feltételeként használt nyugdíjminimum sem. Számos szociális támogatás mértéke, keretösszege a mindenkori költségvetési törvényben kerül meghatározásra, ezek közül semminek nem emelkedik a mértéke, így változatlan marad az idei évhez képest az ápolási díj alapösszege, a közgyógyellátás keretösszegei, a babakötvények kifizetései, a lakásfenntartási támogatás alapösszege, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmények mértéke.

Mindez azt mutatja, hogy három év után még mindig nem értette meg a kormány, hogy 2014-ben a szegénység ellen kell küzdeni és nem a szegények ellen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu