VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 14., 15. és 16. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Mindhárom hasonló módosító indítvány a feltételes módot küszöböli ki a törvényben, főleg a feltételes szabadlábra bocsátás és a pártfogó felügyelő viszonyáról, kapcsolatáról szól.

Persze, tudom, erre megint megkaphatom azt a választ, amit az első vitában: bíznunk kell a bírói szabadságban, és meg kell adnunk a lehetőséget arra, hogy a büntetés-végrehajtási bíró mérlegeljen. Mérlegelje, hogy szükség van-e esetleg környezettanulmányra, pártfogó felügyelői vélemény beszerzésére, vagy hagyjuk meg magának a pártfogó felügyelőnek azt a lehetőséget, hogy akár a feltételes szabadlábra bocsátás várható ideje előtt két hónappal egyszer találkozzon-e azzal az elítélttel, vagy rendszeres kapcsolattartás alakuljon-e ki kettőjük között. Úgy gondolom, szükség lenne ebben az esetben is például a rendszeres kapcsolattartásra.

A környezettanulmányra és a pártfogó felügyelői, illetve egyáltalán a pártfogó felügyelői vélemény elkészítésére véleményem szerint minden esetben szükség lenne a feltételes szabadlábra bocsátás előtt. Ugyanis - a nyelvbotlásom is ennek volt köszönhető - tulajdonképpen a pártfogó felügyelői vélemény elkészítése magával vonja azt is, hogy nemcsak meghallgatja az elítéltet és levonja a megfelelő következtetéseket, hanem a szabadulása után feltételezhető lakókörnyezetét is megvizsgálja az elítéltnek. Úgy gondolom, hogy egy büntetés-végrehatási bíró, illetve a megfelelő döntéshozó szervek egy feltételes szabadlábra bocsátás kapcsán csak úgy tudnak megalapozott és biztos véleményt mondani, ha mondjuk, akár egy ilyen pártfogó felügyelői vélemény az asztalukon van, és az alapján eldönthetik, hogy kockázattal jár-e, illetve mekkora kockázattal jár annak az illetőnek a feltételes szabadlábra bocsátása, a társadalomba engedése, vagy nem.

Ezekkel a módosító indítványaimmal egyébként azt próbáltam érzékeltetni, hogy számomra nagyra tartott hivatás a pártfogó felügyelői szolgálat, nagyobb súlyt kapjon akár a feltételes szabadlábra bocsátásban is, mert ők azok az emberek, akik nap mint nap elítéltekkel, bűnelkövetőkkel foglalkoznak. Tulajdonképpen már olyan jártasságot szereztek a velük való kapcsolattartásban, beszélgetésben, feltáró beszélgetésekben, hogy egyértelműnek mondható, hogy talán ők rendelkeznek azzal a mérlegelési képességgel, amelynek segítségével a személyisége, a lakókörnyezete és egyéb körülményei alapján megállapíthatják, illetve ahhoz a véleményhez nagy súllyal hozzájárulhatnak, hogy az illető elítéltet milyen kockázattal lehet az állampolgárok közé, a mindennapi életbe engedni. Éppen ezért tartottam fontosnak, hogy az említett szakaszokon a feltételes módot inkább a kijelentő mód váltsa fel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu