DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálatos és egyébként ilyen típusú előterjesztéseknél nem példa nélküli, hogy a kormánytöbbség érdemi hozzászólást nem tett a vitában. Vas képviselőtársunk hozzászólását érdeminek aligha lehet nevezni, leginkább arról tanúskodott, hogy nem értette meg sem az előterjesztői expozéban elmondottakat, sem pedig a különböző ellenzéki hozzászólásokat. Én ezt egyáltalán nem tartom annyira viccesnek. Egyáltalán nem tartom viccesnek azt, hogy a legnagyobb kormánypárt egy ilyen vitára, egy ilyen súlyú vitára, ami arról szól, hogy több ezermilliárd forint sorsát meg kéne vizsgálni, nem küld be egy kompetens gazdaságpolitikust. Például én ezt egyáltalán nem tartom humorosnak. Önök nagyjából pontosan ennyit gondolnak a parlamentáris eljárásról, amit bizonyítottak a Nemzeti Emlékezet Bizottsága törvényének vitájában vagy most, a NAV-vizsgálóbizottság vitájában.

Még egyszer azt szeretném rögzíteni, hogy abban a három kérdésben, amit a vizsgálóbizottsági indítvány a vizsgálat tárgyává tesz, büntetőeljárás nincs folyamatban. Nincs folyamatban, mert sem a szervezeti átalakítások, sem a stratégiai partnerségi megállapodások, amiket, ugye, kiemelt adózókkal kötnek, ezek tárgyában nincsenek büntetőeljárások. Nincs tudomásunk arról, és én erre kértem Vas képviselő urat, hogy ha esetleg többet tud, mint mi, ellenzéki képviselők, akkor álljon elő a farbával, nincs tudomásunk arról, hogy politikusok ellen azért büntetőeljárás lenne folyamatban, mert konkrét adóügyekbe az elmúlt 11 évben beavatkoztak volna. Végezetül pedig van egy harmadik olyan pontja a vizsgálóbizottsági indítványnak, ami színtiszta elemzés, semmiféle konkrét ügy, színtiszta elemzés. Hogy jön ide a büntetőeljárásra való hivatkozás?

Összegezve, abban a három pontban, amit az Ángyán József képviselőtársammal megfogalmazott indítványban a vizsgálat tárgyává tettünk, büntetőeljárás nincs folyamatban. Illetve az egyikben fogalmilag kizárt, hogy büntetőeljárás folyamatban legyen. Ehhez képest az a módosító javaslat, amit a kormányoldal megfogalmazott, egész egyszerűen arra kényszerítené az Országgyűlést, hogy hazudjon egy országgyűlési határozatban. Mert az első mondata azt mondja, hogy az Országgyűlés megállapítja, hogy a vizsgálat tárgyában büntetőeljárás van folyamatban. Ez egyszerűen hazugság. Majd folytatják, megfejelik azzal az egész történetet, hogy a bizottság működése megkezdésének előfeltétele az, hogy a hivatkozott eljárás eredménnyel lezáruljon. Majd pedig azt is mondják, hogy akkor kezdi meg működését, ha a vizsgálat tárgyában indult büntetőeljárás büntetőjogi felelősséget állapít meg.

Bizonyára tudják, ha más nem a teremben, akkor Vas Imre képviselőtársam biztosan, hogy annak, hogy büntetőjogi felelősséget megállapítson, mondjuk, a bíróság egy eljárás végén, egyrészt számtalan előfeltétele és számtalan lehetséges akadálya is van és lehet. Túl azon, hogy nincs, hangsúlyozom még egyszer, a vizsgálat tárgyában büntetőeljárás folyamatban, feltéve, de meg nem engedve, hogy mégis lenne olyan büntetőeljárás, ami kifejezetten a bizottság tárgyára vonatkozik, legfeljebb önmagában a büntetőeljárás folyamatban léte az, ami akadálya lehet a vizsgálóbizottsági munkának.

Az, hogy a büntetőeljárás hogyan zárul, hogy megállapít-e büntetőjogi felelősséget, vagy éppen arról van szó, hogy van egy eljárási akadály, ami miatt nem lehet lefolytatni az eljárást... - teszem azt, ha már itt nagyon feszegetik azt a kérdést, hogy ugye, a vizsgálat tárgyában van-e büntetőeljárás folyamatban, és a vizsgálat egyik tárgya arról szól, hogy az elmúlt 11 évben avatkoztak-e be politikusok egyedi adóügyekben, akkor például a büntetőjogi felelősség megállapításának az is akadálya lehet, ha egy ilyen politikus jelenleg mentelmi joggal rendelkezik, és önök, mondjuk, nem adják ki. A mentelmi jog tipikus akadálya a büntetőjogi felelősség megállapításának.

Magyarul, önök ilyen ócska kifogásokra hivatkozva meg akarják akadályozni, hogy valaha ez a vizsgálóbizottság elvégezze a munkáját. Ugyanakkor azt próbáltuk itt többen elmondani, ellenzéki képviselők, hogy ez a vizsgálóbizottsági indítvány túl azon, hogy nem egy nyomozati eljárás funkcióját kívánja átvenni, tehát nem büntetőjogi felelősség megállapításáról szól, nem is pusztán mutyigyanús ügyek fölgöngyölítésére vonatkozik. Ilyet a Fidesz kezdeményezett, Fittelina-ügyben meg Tocsik-ügyben, meg még a jó ég tudja, milyen ügyekben, amikor éppen ellenzékben voltak. Ez a vizsgálat egy olyan jelenségnek kíván a nyomára jutni, ami egyfelől okkal okoz feszültséget a magyar társadalomban, hogy a kormányzat, a mindenkori kormányzat a nagyhalakkal, a nagybefektetőkkel szemben kíméletesebben jár el, mint a kisadózókkal, kisvállalkozókkal, egyszerű kiskereskedőkkel szemben.

Van egy tapasztalat tudniillik az emberek között, hogy miközben kiskereskedők, kisiparosok majdhogynem a gatyájukat ráfizetik arra, hogy mondjuk, egy könyvelőt kifizessenek, hogy túléljék az állandó adóhatósági vegzatúrát, a különböző nagy cégek, amelyeknek egyébként is temérdek pénzük van arra, hogy hatalmas könyvvizsgálói, jogászi apparátust megfizessenek, nekik az általános tapasztalat szerint barátibb a viszonyuk az adóhatósággal. Ez egy feszültség. A pénztárgépügyet azért hoztuk elő, mert egyik oldalon NAV-botrány, a másik oldalon pedig a pénztárgépbotrány pontosan azt mutatja be, hogy a Fidesz, jelenleg úgy tűnik, a kormányzati politika, jelenleg úgy tűnik, asszisztál ahhoz, hogy ez a duális gazdaság Magyarországon fennmaradjon.

És van még egy jelentősége ennek a vizsgálóbizottsági indítványnak, mert egy olyan jelenséget próbál feltárni, ami lenyomata annak, hogy egyébként rendszerszerűen hogyan vándorol ki ezermilliárdos összeg a magyar nemzetgazdaságból évente. És ha, teszem azt, érdemi vizsgálatok után az derülne ki, hogy a Horváth-jelentésben foglaltak nem mindenben fedik a valóságot, én akkor is azt gondolom, hogy a magyar parlament, Magyarország nem veszít, hanem nyer azzal, ha megvizsgálja azt, hogy függetlenül a Horváth-jelentés igazságtartalmától az, ami az elmúlt 11 évben történt az adóigazgatásnál, egyáltalán elgondolhatóvá teszi-e azokat a jelenségeket, amiket Horváth András megfogalmazott.

(0.10)

Ha ennek utánamegyünk, ezzel nyerünk. Ezzel nyerünk Magyarországnak is, mert lehet, hogy a Horváth-jelentésben foglaltakat nem sikerül mindenben bizonyítani, de egy ilyen vizsgálat után legalább tudjuk azt, hogy hol vannak egyébként olyan rendszerszintű kiskapuk, amiket sürgősen be kell zárni ahhoz, hogy nehogy véletlenül ebből tényleg valóság legyen.

A másik, hogy egy ilyen vizsgálóbizottságnak nyilván azt is meg kell vizsgálnia, hogy egyébként a politikai elit egyedi ügyekbe beavatkozik-e, és ha igen, akkor hogyan. Meg kell vizsgálni továbbá azt is, hogy az, ami történt az adóhatóság szervezetén belül, az egyébként szolgálta-e különböző gazdasági érdekcsoportok érdekeit. Én magam arra is kíváncsi lennék, hogy például a zárszámadási, költségvetési törvények előkészítésénél a kormányzat vizsgálta-e azt, hogy az úgynevezett kiemelt adózók, nagyadózók befizették-e az elvárt adómennyiséget. Éppen így arra is kíváncsiak lennék, hogy a stratégiai partnerségi megállapodások tárgyalásánál a potenciális stratégiai partnerek adómorálját, illetve azt megvizsgálták-e, hogy befizetik-e azt az összeget a közös kasszába, ami egyébként elvárható lenne tőlük.

Tehát lehet itt trükközni paragrafusokkal, lehet azzal játszadozni, hogy Vas képviselő úr szántszándékkal nem érti meg, vagy szántszándékkal félreérti azt, amit ellenzéki képviselők elmondanak. Lehet ezen kevélyen vigyorogni, és lehet ezzel játszadozni addig, amíg egy kényelmes kétharmados többség van a hátuk mögött. Csak az a helyzet, képviselőtársaim, hogy a fagyi előbb-utóbb visszanyal. Tudniillik azt ebben az országban túlságosan sokan tapasztalták már meg az elmúlt huszonvalahány évben, hogy az állam nem egyenlő mércével mér akkor, amikor gyenge érdekérvényesítési képességű kisemberekről, kisvállalkozókról van szó, illetve, amikor a másik oldalon nagybefektetőkről, betelepült külföldi nagyvállalatokról van szó. Ennek a böjtje előbb-utóbb meglesz.

Azt már most is látjuk, hogy a Magyarországról így vagy úgy, akár a Horváth-jelentésben leírtak szerint, akár máshogyan, transzferárazással kivándorolt hatalmas összegek ma hiányoznak a magyar oktatásból, hiányoznak az egészségügyből, hiányoznak a szociális ellátórendszerből. Amiért egy ilyen vizsgálóbizottság életre hívása erkölcsi kötelesség, és amiért erkölcsi kötelesség az, hogy egy ilyen vizsgálóbizottság hamar és gyorsan be tudja fejezni a munkáját, az pusztán ennyi. Azért erkölcsi kötelesség, hogy ez a vizsgálóbizottság hamar és eredményesen elvégezze a munkáját, mert ezek a hiányzó ezermilliárd forintok sok-sok megszorító csomagban fájtak az elmúlt években a magyar embereknek.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

Forrás: parlament.hu