DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A törvényjavaslat előterjesztője Varga Mihály miniszter úr, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetője, ugyanakkor az egyezményben, egyezménytervezetben pedig a magyar illetékes hatóság a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Nyilván nincs okom-jogom beleszólni a munkamegosztásba, ami a kormányon belül kialakult, de azt üzeni nekem ez a szereposztás, hogy az egész ügy centrumában pénzügyi-gazdasági kérdések vannak. Mert hiszen ha nem így lenne, akkor nem volna logikus az, hogy Varga miniszter úr az előterjesztő.

Na most, ha ez a feltételezésem helytálló, akkor feltétlenül előtérbe kell helyezni ennek a problémának a gazdaságossági, pénzügyi vonatkozásait. Én nem kívánok foglalkozni azokkal a tartalmi kérdésekkel, amiket itt a Jobbik vezérszónokai már ismertettek, nem is szakterületem, nem is értek hozzá, tehát én sem az energetikai, sem a környezetvédelmi, sem a biztonságtechnikai kérdésekkel nem kívánok foglalkozni, annál inkább a pénzügyi és gazdasági vetülettel, mégpedig eljárási, eljárásjogi szempontból. Abból a szempontból vannak nekem kifogásaim, és abból a szempontból mondom el a bírálatomat, hogy a tisztelt kormány ezúttal sem vette figyelembe, ezúttal is, mondhatom ezt a szót, negligálta azokat a követelményeket, azokat az előírásokat, amiket a jogalkotási törvény taxatíve felsorol.

Ugye, arról van szó a jogalkotási törvényben, amit már ez a kormányszövetség alkotott meg, vagyis itt mi mindannyian, hogy a jogszabály előterjesztőjének, a törvény előterjesztőjének hatásvizsgálatokat kell végeznie előzetesen, és ezt be kell mutatnia a döntéshozónak, jelen esetben az Országgyűlésnek. A jogalkotási törvény tételesen megmondja, hogy miket kell megvizsgálni ennek során. Azt mondja, hogy a tervezett jogszabály, tehát a megalkotandó törvény valamennyi jelentősnek ítélt hatását - valamennyi jelentősnek ítélt hatását -, különösen a társadalmi, gazdasági és költségvetési hatásait. Sajnos, semmiféle ilyen hatásvizsgálatot nem ismerhettünk meg, ilyenfajta számítások, elemzések, prognózisok, becslések, alternatívák nincsenek mellékelve a törvényjavaslathoz. Gyakorlatilag annak a korábbi országgyűlési határozatnak az üzenetét sem vette komolyan az előterjesztő, ami szerint javaslatokat kell, alternatívákat kell bemutatni az Országgyűlés számára. Tehát többes számot használ ez az ominózus korábbi, 2009-es országgyűlési határozat. Itt van egy, azaz egy lehetőség, ez van, ezt kell szeretni, ezt ajánlja a tisztelt kormány az Országgyűlés figyelmébe anélkül, hogy ezeket a fontos hatásokat megismerhetnénk.

A költségvetési bizottságnak volt egy szerintem nagyon jó vitája délelőtt, amelynek során számos kérdésre választ kaptunk, én magam is. Azt gondolom, hogy azokat az információkat, amiket el tudott mondani a miniszter úr és a helyettes államtitkár úr, Banai Péter államtitkár úr, azokat az információkat jó lett volna megkapnunk, még ha azok nagyvonalúak is, becslések is, nem is vehetők teljes mértékben készpénznek, hiszen számos bizonytalanság van. Jó lett volna ezeket megkapni, hogy több információ birtokában lehessen dönteni, hiszen dönteni csak információk birtokában lehet, információk nélkül nem lehet dönteni. Megfordult a fejemben az a dilemma vagy az a lehetőség, hogy vajon egy magántársaság, egy tőkés magántársaság, egy nagy részvénytársaság eldöntene-e egy ilyen hatalmas beruházási kérdést anélkül, hogy azokat a számokat, adatokat, információkat és egyéb összefüggéseket megismerné, amelyek a döntéshez kellenek. Nyilvánvalóan nem.

Tehát itt most a döntési helyzetben lévő, formailag döntési helyzetben lévő Országgyűlést olyan helyzetbe hozza a kormány, hogy elzár előle információkat vagy tudatosan, vagy megszokásból, ezt nem tudom. A lényeg az, hogy én magam, mint aki gazdasági-pénzügyi kérdésekkel foglalkozom jó néhány évtizede, nem vagyok abban a helyzetben, hogy rálássak ezekre a folyamatokra, áttekinthetővé váljék előttem az egész helyzet. Még egyszer hangsúlyozom, nem az energetikai, nem a tartalmi, nem a környezeti, nem a biztonságtechnikai kérdésekről beszélek, a pénzügyi kérdésekről beszélek, amikről lényegében nem tudunk semmit. A bizottsági ülésen szóban sok minden elhangzott, jóllehet, jegyzőkönyv van róla, tehát ezt elhallgatni nem lehet, de azért mégis más ezekkel az információkkal felszerelni egy törvényjavaslatot, és itt, mindenki előtt rendelkezésre állnak számok, trendek, grafikonok, egyéb kérdések.

Vagy legalább azt megtette volna az igen tisztelt pénzügyi kormányzat, hogy fölsorolja azokat az általa ajánlott, hozzáférhető szakmai tanulmányokat, az OECD-tanulmányt emlegették, más tanulmányokat, amiket ajánl a képviselők szíves figyelmébe, hogy ezeket érdemes megnézni, hogy jobban megértsék ezeket a kérdéseket. Ezek mind hiányoznak. Nekem olyan érzésem van, hogy egyszerűen lenézi a kormány az országgyűlési képviselőket, és ezt a viszonyt, ami a törvényhozó és végrehajtó hatalom között a klasszikus helyzetben, az ortodox helyzetben fönnáll vagy fönn kellene állnia, az unortodox helyzetben ez nem áll fönn, itt a végrehajtó hatalom dominálja az állami döntéseket, és nem a törvényhozó parlament, hanem a végrehajtó hatalom, a kormány áll a döntések csúcsán. Ez egy lehetetlen helyzet.

Egy formai döntést fognak önök hozni, sok minden elhangzott itt, azoknak az információknak a hiányában, inkább a hitre, mint a racionális meggyőződésre alapozva, ezeket a döntéseket meg fogják önök hozni anélkül, hogy tisztában lennének ennek a hatalmas problémának a pénzügyi-gazdasági vonatkozásaival.

(22.40)

Sem az árakról, sem a költségekről, sem a hitel nagyságáról, futamidejéről, kamatkondícióiról, adósságszolgálatról nincsenek információk a birtokunkban. Ezért ez egy igen nagy hiányossága ennek az előterjesztésnek, és az általános vita, ami most folyik ilyen igen intim körülmények között, ez is lehetne intenzívebb és gazdagabb, ha ezek az információk rendelkezésre állnának.

Még egy kérdést szeretnék itt, elnök úr, szóba hozni, ez pedig az alkotmánnyal, az alaptörvénnyel kapcsolatos. Ezt a kérdést föltettem a bizottsági ülésen, hogy hogyan kíván megbirkózni a kormány azzal az alaptörvényi előírással, ami úgy szól, hogy az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a bruttó hazai termék, a GDP felét.

Tudjuk jól, hogy jelenleg ez az adósságmutató, ez a ráta 80 százalék körül van. Ha ez a hitel vagy kölcsön bejön, nyilván emelni fogja ezt a rátát. Nos, világosabb lett a kép a bizottsági vitában, mert a helyettes államtitkár úr elmondta, hogy itt nem egyszerre zúdul a nyakába a magyar költségvetésnek, hanem szétterül úgymond arra a futamidőre vagy arra a beruházási időre, ami alatt a létesítmény megvalósul, és ez így már emészthetőbb, kezelhetőbb forma. Ráadásul a GDP is nőni fog, remélhetőleg 1-2 százalékkal, vagy adja Isten, hogy többel, és akkor ennek a rátának az alakulása már nem jelent problémát. Miért nem volt szíves a tisztelt előterjesztő ezt az összefüggést például megemlíteni az általános indokolásban, hogy igen, megnéztük ezt az alaptörvényi előírást, és nincs probléma, mert ezt ilyen módon lehet kezelni. Ezek az információk hiányoznak.

Azt szeretném végezetül ajánlani a mindenkori előterjesztő figyelmébe, hogy tessék már komolyan venni a saját törvényeinket. A jogalkotási törvényt, amikor a kormány ide benyújt egy törvényjavaslatot, tessék elővenni és megnézni, hogy mi mindennek kellene itt megfelelni. Miért nem hozzák olyan helyzetbe az Országgyűlést, a képviselőket, hogy megismerhessék a folyamatokat?

Megértem azt, hogy vannak ebben bizalmas információk, arra is van mód, hogy ezt lehessen kezelni, lehet tartani zárt ülést bizottságban, ad absurdum még itt is - erre is volt példa, bár az utóbbi időben nem -, de információk nélkül felelős döntést hozni nem ajánlatos. Ez az én dilemmám, elnök úr.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu