BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint 2010 áprilisában, a választások hónapjában a központi költségvetés adóssága 19 323 milliárd forint volt, 2013 decemberében 21 998 milliárd, vagyis az államadósság az önök kormányzása alatt 2675 milliárd forinttal, 13,8 százalékkal nőtt. Ennyivel többet kell, illetve kellene mindnyájunknak közösen visszafizetnünk.

Van ez a pénzügyi piacok által figyelt bűvös szám, a GDP-hez mért arány, ez 80 százalék körül ingadozik, miközben a Széll Kálmán-tervben önök 2014-re a 65-70 százalék közötti intervallumot jelölték meg.

Mivel a választ államtitkár úr adja, nem újabb kérdést akarok föltenni, csak jelezni, hogy én mindig figyelemmel kísérem, amit ön ebben a témában mond. Az ön által elmondottak szerint kétfajta ország van: vannak a szerencsétlen sorsú országok, menthetetlenek, amelyek az államadósság törlesztése ügyében nemzetközi pénzügyi szervezetekhez kell hogy forduljanak, például az IMF-hez. És vannak a boldog, szerencsés országok, mint mi, akik a pénzügyi piacokról finanszírozzák magukat. Csak ehhez a nagy boldogsághoz, tisztelt államtitkár úr, mondja már nekem, hogy ez a 2675 milliárd forintos növekedés és ez a visszafizethetetlen érték miért jelentene ennek az országnak boldogságot. Miért jelentene 1200-1300 milliárd forint évi kamat nekünk egy boldog megoldást?

Tehát változatlanul a kérdésem az, nagyon egyszerűen válaszolható meg: hogyan ítéli meg a kormányzat az államadósság ellen meghirdetett harc eredményét, hiszen ezt nevezték meg a fő ellenségnek?

Várom tárgyszerű, érdemi válaszát, tisztelt államtitkár úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(14.50)

Forrás: parlament.hu