Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mögöttünk hagyott ciklusban számtalan nagyon fontos nemzeti sorskérdésünkről, adott esetben sorstragédiánkról értekeztünk. Talán mégis azt mondhatjuk, hogy bár okozat és következmény, mégis a magyarság népességfogyása és a kivándorlási katasztrófa azok a nagyon súlyos fenyegető tényezők, amelyek egy nemzeti minimum részeként kellene hogy elhárításra kerüljenek a lehető leghamarabb és a lehető legtöbb eszköz igénybevételével. Látszólag gazdasági kérdés az, hogy a kivándorlás, a több mint félmillió magyar kivándorlása következtében több száz milliárd forint adó nem folyik be, és minimálbérrel számolva is havonta mintegy 31 milliárd forint adó- és járulékbevétel keletkezne, hogyha ezek a polgárok itthon dolgoznának, itthon tudnának érvényesülni, sőt számtalan összeállításban kitérhetünk arra is, hogy mind többen vágnak neki családostul, és már nemcsak a nyugati határszéleken, hanem az Ormánságban és az Alföldön is található számos olyan kistelepülés, ahonnan elment a munkaképes lakosság mintegy 65-70 százaléka. A jelenlegi népesedési tendenciáink mellett az évi 90 ezer körüli élve születéssel akkor sem tudnánk szinten tartani a lakosság számát, ha mindannyian száz évig élnénk, de sajnálatos módon nem ez a jellemző Magyarországon.

Ugyanakkor ebben a viszonylag nehéz gazdasági helyzetben is, leginkább depresszív, sokszor hitehagyott és hit nélküli korban állításom szerint reménycseppekre van szükség Magyarországon, olyan kezdeményezések pártolására, propagálására, párt- és egyéb színezetektől függetlenül, amelyek a magyarság megtört életkódját segítenek helyreállítani. Meglátásom szerint ilyen az Alfa Szövetség tevékenysége is, amely több éve küzd nemcsak az abortuszok számának csökkentése érdekében, de 14 éves működése alatt krízisvonalat üzemeltetett, babakelengyével támogatják a hozzájuk fordulókat, és anyaotthonban történő elhelyezésben segítik azokat, akik esetében felmerülhetne adott esetben a gyermek nem vállalásának az esete is, tehát mérhető módon ez a szervezet életek tucatjait vagy akár, túlzás nélkül, százait menthette meg Magyarországon. Szám szerint közel 40 ezer nőnek segítettek valamilyen formában, úgy, hogy semmiféle állami támogatást nem kaptak a tevékenységükhöz. Egy adalék ide: ezzel párhuzamosan volt olyan év ebben a parlamenti ciklusban, olyan költségvetési év, amikor a prostituáltak érdekvédelmi szervezete 52 millió forintos támogatásban részesült. Mindez a megtört életkód tipikus tünete, annak a tünete, hogy nagyon sokszor oda nem jut forrás, de leginkább figyelem és leginkább koncentráció, ahová a leginkább kellene, és ahol a leginkább megérdemelnék.

Ilyen az irányított reprodukció kérdése is, hiszen itt az ülésterem padsorai között, de a szélesebb értelemben vett magyar társadalomban is számos magyar fiatal, tisztességes család küzd azzal, hogy bár szeretne gyermeket vállalni, utódot nemzeni, de akár egészségügyi, akár más akadály, sokszor elhárítható akadály ebben nehezíti a helyzetét. Ugyanakkor a költségvetés még mindig nem támogatja megfelelő módon adott esetben a reprodukciós kísérletek teljes körű finanszírozását, ami ebben a nehéz helyzetben igenis hozzásegíthetné a magyar fiatalokat, a magyar párokat ahhoz, hogy tudják vállalni azt a mennyiségű utódot, ami számukra, a lelkük számára és a haza számára is szükséges. Ugyanilyen egy otthonteremtési program fájó hiánya, hiszen a számok szintjén beszélve, legyünk őszinték, 140 ezer forint ma az átlagfizetés Magyarországon, ezt az átlagot már a több milliós bankárprémiumok felfelé húzzák, tehát a magyar vidéken tipikusan nem ennyi, hanem még kevesebb a bevétel. Ebből adott esetben Budapestre érve a 350 ezres négyzetméterárakat nem lehet megfizetni, összességében emiatt nagyon sok fiatal elhagyja az országot, miközben otthonteremtési programmal, a jövőbe vetett hit visszaszerzésével és leginkább a céltalanság és kilátástalanság helyett egy életprogram felállításával, abszolút pozitív és reményteli kezdeményezések pártolásával el lehetne érni, hogy Magyarországon megforduljon a demográfiai katasztrófa, hogy kikászálódjunk ebből a mocsárból, és azt is, hogy a kivándorlási trendek is először lassuljanak, végül pedig megforduljanak.

Azt kell hogy mondjuk, nemzetstratégiai szempontból talán a népesedés és kivándorlás kérdésénél fontosabbakat nem volt módom az utóbbi 4 évben a tisztelt Ház falai között tárgyalni. Éppen ezért szeretném megköszönni azt a hatalmas megtiszteltetést, hogy megpróbálhattam hozzátenni valamit a hazám gyarapodásához, igyekeztem méltó lenni ehhez a nemes feladathoz, igyekeztem méltó lenni ahhoz, hogy hozzátegyünk egy kicsit ezen csodálatos nemzet történelméhez.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu