BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok reagálni a vitában elhangzottakra, hiszen ahogy arra számítani lehetett, a legcsekélyebb kísérletet se tették az ellenzéki képviselők arra, hogy itt bármilyen szakmai vita folyjon. Talán Volner János képviselő urat, frakcióvezető urat kiemelném ebből a körből, aki tényleg az érdemi részeivel foglalkozott a jegybank jelentésének, illetve Z. Kárpát Dániel képviselő urat.

Ezen túl különösen az MSZP részéről politikai támadások sorát hallottam megfogalmazni. Józsa István képviselő úr tetszett a legjobban, aki azt mondta, hogy az MSZP az igazságosság pártján áll, és ő egy ilyen modellben gondolkodik. Képviselő úr, emlékeztetném arra, bár nyilván önök nem szeretnek emlékezni a kormányzati időszakukra, amit én meg is értek, hiszen annyiszor becsapni az embereket, annyi rossz döntést hozni, ami lehetetlen helyzetbe sodorta magyar családok tízezreit, sőt százezreit, olyan kormányzati politikát folytatni, ami Magyarországot az államcsőd szélére sodorta, az valóban nem túl nagy büszkeség (Dr. Józsa István: Lejárt lemez! Nem ezt mondtam!), és egy olyan miniszterelnököt kiszolgálni, aki önmaga bevallotta, hogy hazudott reggel, délben meg este (Dr. Józsa István: Reggel, este meg éjjel!), ez pedig, azt gondolom, már a jó erkölcs határát is, tehát nem a dilettantizmus, hanem a jó erkölcs határát is súrolja. (Dr. Józsa István: Járai Zsigmond!)

Nos, Simor András jegybankelnök vitézkedett az önök idején, akit önök jelöltek a jegybankelnöki pozíciójába, akinek a regnálása alatt teljesen értelmetlen módon olyan magasan tartotta a jegybanki alapkamatot, ami drágává tette a hitelezést. Önök, tisztelt képviselőtársaim, ezzel az elhibázott monetáris politikával és az elhibázott gazdasági politikával kényszerítették magyar családok százezreit arra, hogy devizahitelt vegyenek fel. Önök szüntették meg, tisztelt képviselőtársam, még a Medgyessy-kormány idején, azt az egyébként államilag támogatott forinthitelt, amit az Orbán-kormány 2001-ben indított útjára, és aminek éppen az volt a célja, hogy minden magyar család, aki szeretne, lakáshoz tudjon jutni, hiszen a társadalom alapegysége a család, a magyar emberek számára pedig a biztos otthon, a biztos megélhetés kiemelten fontos kategória.

Önök szüntették meg az államilag garantált és támogatott forinthiteleket, mondván, hogy ez túl sokba kerül. Meg kell nézni, hogy mennyibe került az, hogy önök a magyar családokat a devizahitelek felvétele irányába kényszerítették azzal, hogy a forintot, a jegybanki alapkamatot magasan tartották, a forintfinanszírozás, forinthitelezés 10 százalék fölötti szinten volt, ami egyébként nemcsak a magyar családok, hanem a magyar vállalkozások helyzetét is megnehezítette, hiszen ilyen mértékű kamatot tisztességes üzletmenettel igen nehéz kitermelni.

Nos, ezek után kritizálni a Nemzeti Bank vezetését (Dr. Józsa István: Ezek után lehet!) azokkal a döntésekkel, amelyekkel a magyar kormány gazdaságpolitikáját segítették, és amelynek köszönhetően olyan helyzetbe került ma az ország, hogy az Európai Unió átlagánál magasabb béremelkedéseket tudunk realizálni, az Európai Unió átlagánál magasabb gazdasági növekedést, az Európai Unió átlagánál nagyobb költségvetésihiány-csökkentést és annál stabilabb költségvetési politikát tudunk folytatni, nos, ez gyakorlatilag nevetségesnek minősíthető. (Dr. Józsa István: A lopás az lopás!)

Tehát én azt gondolom, tisztelt képviselőtársam, hogy nyilván savanyú a szőlő, ez azonban nem indokolja azt, hogy azt a sikert, amit a jegybank elnöke nem a jegybank, hanem a magyar állam sikerének nevezett, és ami a magyar emberek érdekét szolgálja, azt próbálja kicsinyíteni.

Schmuck Erzsébet képviselő asszony ugyan felszólalása után távozott a teremből, tehát láthatóan izgalomba hozta a mai parlamenti vita, amit nem csodálok, hiszen egy olyan hitelprogramról beszélt, ami nincs. Szerettem volna tőle megkérdezni ‑ majd talán sort kerítek rá a jövő héten ‑, hogy mi az a nemzeti hitelprogram. Konzekvensen erről beszélt képviselő asszony. Gondolom, összekeveri a jegybank által indított és egyébként oly sikeres programot, ami nem nemzeti hitelprogramként működött.

(11.40)

Azonban mégis arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy ha ő egy rossz programnak minősítette, ami a célját nem tudta teljesíteni, vagyis azt, hogy a hazai kis- és középvállalkozói szektort finanszírozáshoz, hitelfinanszírozáshoz juttassa, egy olyan időszakban, megjegyzem, amikor a bankok hitelkihelyezési hajlandósága a nulla felé konvergált, és akkor, amikor ‑ ahogy említettem szintén a bevezetőmben ‑ az Európai Bizottság története során először indít egy olyan kis- és középvállalkozások gazdasági élénkítését célzó programot, amely mögé pont egy olyan programot indít, mint a mi növekedési hitelprogramunk, pontosabban a jegybank által elindított növekedési és hitelprogram volt, nos, akkor azt gondolom, hogy kissé túlzó azt állítani, hogy ez egy rossz döntés és egy rossz hitelprogram volt.

A másik, amit nem is értettem képviselő asszony felszólalásában, amikor azt mondta, hogy Tarsoly Csaba politikai védelmet élvez. Tisztelt Képviselőtársam! Hol van Tarsoly Csaba? Ha politikai védelmet élvezett volna, akkor hogy került volna előzetes letartóztatásba, és hogy folyna ellene egy bírósági eljárás? Nem tudom, miről beszél. Tehát lehet nagyokat mondani a parlamentben, de azért legalább a valóság halvány tükrét próbálja már fenntartani ezeknél az állításainál.

Végül általánosságban az ellenzéki pártok részéről elhangzott kritikára szeretnék egy pontban visszatérni, ez pedig az a bizonyos 260 milliárd, aminek konzekvensen az ellopásáról beszélnek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyilvánvalóan önök is pontosan tudják, hogy az alapítványok számára átadott tőkejuttatást az alapítvány nem használhatja fel, annak csak a hozamából tud bármilyen tevékenységet finanszírozni. Tehát az alaptőke-juttatás nemhogy nem veszhet el, nemhogy elveszhet, hanem nem veszhet el, tehát abból gazdálkodnak, annak a hozamából gazdálkodnak ezek az alapítványok. Tehát megint hazugságot állítanak a Parlament falai között. (Dr. Józsa István: A költségvetés felhasználhatná.)

És még amiről mindenképpen beszélnünk kell: a Jobbik képviselői felvetették azt, hogy a devizahitelesek megmentése nem volt teljes körű. Valóban, tisztelt képviselőtársaim, lehetett volna ezt is jobban, lehetett volna még eredményesebben csinálni, de két dolgot ne felejtsünk el. Az egyik az, hogy ebben az országban családok ezrei voltak azok, akik nem vállalták azt az árfolyamkockázatot, amelyet egy devizahitel jelenthet. Ezek a családok, igen, kifizették a 10 százalék fölötti kamatokat és ezzel együtt törlesztették a hiteleiket. Velük szemben sem tisztességes az, hogy ha költségvetési pénzből, azon felül egyébként, amit így jórészt a bankoktól visszaszerezve, de egyébként saját költségvetési forrásból is fordítottunk arra, hogy a devizahiteles családok százezreit megmentsük, azt hiszem, hogy a költségvetési teherbíráshoz képest mindent megtettünk ennek érdekében, nem lett volna feltétlenül tisztességes a többi adófizető polgárral szemben, ha még nagyobb forrásokat, költségvetési forrásokat fordítunk erre.

A Nemzeti Eszközkezelő pedig éppen azért jött létre, hogy azok, akik elvesztették az otthonukat, egy lehetőséget kapjanak arra, hogy később, ha rendezték az anyagi körülményeiket, akkor ezeket visszavásárolják.

Azt gondolom, hogy amit a devizahiteles családok megmentésével kapcsolatban tett a kormány, és a jegybank ebben közreműködött, az közép-európai szinten egyedülálló volt, mint ahogy az is egyedülálló volt, hogy elsőként intézkedett a magyar kormány a devizahitelek kivezetéséről. És ha még arra emlékeznek, tisztelt képviselőtársaim, miután kivezettük a devizahiteleket a lakossági hitelezés köréből, utána volt még egy olyan forintgyengülési hullám, illetve ezzel párhuzamosan egy svájcifrank-erősödés a piacon, ami több száz milliárd forintnyi veszteségtől mentette meg ezeket a magyar családokat.

Úgyhogy azt gondolom, összességben büszkék lehetünk mind kormányzati szinten, mind a Nemzeti Bank vezetése is arra az időszakra, amit 2015 jelentett a működésükben. Tehát én továbbra is fenntartom azt, és kérem, támogassák a határozati javaslatot, amelyet a Gazdasági bizottság a parlament elé benyújtott. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu